Perjéssy Simon korábban a Greasy Board név alatt tevékenykedett, viszont most Vagabundus-ként adott ki egy 6 számos, 37 perces lemezt a Dióbél kiadó gondozásában. Zenéjét egy fényként látom az éjszakában, ritkán találkozunk ilyen egyedi karakterrel. Mesebeli világot teremt, mellesleg nem csak zenében, hanem képi anyagban is. Az album borítóját ő metszette ki linóból, plusz egy animációs kisfilmet is csinált, ami az album előfutáraként szolgált. Ebben a filmben az első és az utolsó számból már akkor hallhattunk részleteket.  

A tél örök első felvonása Simon emlékeit zenésíti meg, ami egy gyerekkori utazásról, kalandról szól. A fő karakterünk Tüske és az ő szemszögéből nézzük, halljuk a dolgokat. A tél egy eltűnő félben levő évszak hazánkban és ezért is foglalkoztatja Vagabundust ez a téma, erről írt is nekem pár szentimentális gondolatot: 

Sok ember van aki elég mást gondol ezekről, és kérdezik, hogyan lehet szeretni a hideget, a szürkeséget, a magányt? Szerintem, ha nem esik a hó, tényleg nehéz átvészelni ezt az évszakot. A hó tünteti el a szemünk elől a szürke betont és árasztja el fénnyel ezt a szürke részét az évnek. Nélküle eléggé üres, latyakos, nyomott hangulatom lesz. De ha valaki még hóval együtt sem szereti, akkor is megértem, mert van egy erős zord oldala. Bár hiszem, hogy a szenvedésben, a nyomorban is egy idő után lehet találni valami szépet…

Az új név nem jelent a művész számára különösebb stílusbeli változtatást, aki ismeri korábbi munkásságát és meghallgatja ezt a lemezt annak magától értetődő, hogy egyezik a szerző, mert a karaktere nem változott. A Vagabundus művésznév habár nem olyan szellemes, mint a korábbi Greasy Board, sokkal közelebb áll az alkotóhoz és a világ témájához, amit zenéjével megteremt.

Simon inspirációi hanghasználatában visszaköszönnek, gyakran hallunk a lemezen zongorát, tangóharmonikát, koszos dobokat és innen-onnan elcsent hangmintákat. Egy hagyományos zenei környezetben felnőtt gyerek, akire nagy hatással van az elektronikus zene, de szíve mélyén őrzi a klasszikusokat. Nagyon érdekes dolgokat fúzionál és egy egyedi összképet kapunk emiatt. Hangzásában fel lehet lelni a következő zenészek, fogalmak hatásait (meg persze ezer másik dolgot is), Bartók; Aphex Twin; Magyar Népmesék, Boards of Canada, Jazz, Tilos Rádió.

A lemezen minden zenéhez van egy rövid történet, amit az adott hanganyag zenésít meg. Nagyon kedves story, viszont én azt ajánlom, hogy inkább azután olvassátok el miután a dalokon is végigmentetek, mert megváltoztathatja azt, ahogy befogadjátok a hanganyagot. Én például egy teljesen másik történetet képzeltem el a zenék hallatán és szerintem egy másfajta, számomra értékesebb kapcsolódás jöhet így létre az alkotással. Ezeket a vizualizációkat helyenként leírom majd, de senkit ne zökkentsen ki a saját világából.

A puszta, télen / Nyitány

Talán ez az egyetlen etűd a lemezen, amit egy konkrét műfaj alá be tudnék sorolni. Szép ambient felvezetés a kalandra, ami reánk vár. Gyönyörű zongoradallamok repkednek a háttérben, amik egy shimmerrel egybemosva hideg soundscapet alkotnak, ami a végtelen téli pusztát jelképezi. A zongora népzenére emlékezető harmóniákat jár be, helyenként drámai, helyenként vidám hangulatot teremtve. Az én vizualizációmban, amit a zene köré alkottam itt Tüske épp útnak indul a zord időben, miközben önmagát megkérdőjelező gondolatok zakatolnak a fejében.

Nagymama házában sokan is elférünk

Ez egy teljes egészében akusztikus darab, amit Simon a tangóharmonikán játszik. Nagyon kellemes, viszont zavar benne az, hogy szörnyen emlékeztet Aphex Twin – QKThr című trackjére, ami hasonló funkciót tölt be a Drukqs-on. Ez a legrövidebb szám az albumon és az előző 8 és fél perces dal után ez a 2 perc 47 másodperc egy interlude hatást ad, ami ezen a részén az utazásunknak felesleges. Biztos megvan az oka, amiért Vagabundus másodiknak szúrta be ezt a zenét, de szerintem sokkal jobban működött volna a negyedik, vagy az ötödik helyen.

Indulás, kirándulás

Az eddigi harmóniacentrikus 10 perc után ez a perkusszív nyitány nagy kontraszttal bír, viszont abszolút működik. Ezek után a központi szerepet egy váratlan gyermekkórus veszi át, ami nagyon szokatlan és eleinte nem is értettem, viszont második hallgatásra nagyon rákaptam. Simonra jellemző mintahasználattal találkozhatunk, csomó régi organikus elem digitális úton összelegózva, amik kiválóan működnek együtt.

Hornya-Vesz ködös vára

Nekem ez a lead single az albumról, egyszerűen érződik a dalon, hogy mennyire élvezte készíteni és hogy mennyire belerakta a saját esszenciáját ebbe a hanganyagba. Úgy játszik a különböző mintákkal, mintha nagyzenekarra írna zenét. Ritkán hallok komolyzenei mintákat elektronikus zenében, például az ebben számban megjelenő Bartók részlet meglepő, de tökéletesen beleillik a kompozícióba. Elképesztően változatos, izgalmas, játékos és minden történés gondosan ki van találva. Tüske és társai itt már komoly próbatételeknek teszik ki magukat, de bírják a sarat és rendíthetetlenül küzdenek. 

Az öreg vonat

Az eszközkészlet nagyon hasonló, mint amit az előző két dalon hallottunk, itt már ismerjük Vagabundus soundját, koszos breakek, mesebeli melódiák és komolyzenei minták varázslatos keveréke. Itt egy kevésbé vidám, de nagyon mély érzelmi töltetű masszát visz a hátán egy piszok jó groove. A hangzás egészen másvilági az eddigi dalokhoz képest, de helyenként visszaránt minket a földre pár agyafúrt váltással. Szerintem Tüske itt már inkább saját érzelmeivel küzd mintsem az ellenféllel, de tudja, hogy még hosszú út áll előtte, emellett érezzük azt is, hogy az első felvonás a végéhez közeledik.

Zene az estének

Az első felvonás véget ért, micsoda befejezés. A második trackhez hasonlóan akusztikus darabbal találkozunk, viszont ez egy sokkal megkomponáltabb anyag, meseszerű motívumokkal, klasszikus hangszereléssel. Magával ragadó, hogy mennyire jól egybe tudja fogni ez a zene magát a kiadványt, annak ellenére, hogy formájában eltér a korábbi daloktól. Ha mesefilmeket készítenék és meghallanám, akkor azon nyomban felkeresném a zeneszerzőt. Az én vizualizációmban itt Tüske és cimborái megpihennek egy jó meleg kunyhóban és visszaemlékeznek a kalandokra, amiken keresztül mentek utuk során. 

Várjuk a következőt!

Az album bakelit lemezen is elérhető volt, de már az összes példányt elkapkodták, viszont Március 12-én a Dióbél kiadónak lesz egy eseménye a pécsi Szabadkikötőben, ahova talán még visznek pár extra nyomatot. További infók a Dióbéltől ITT!

Szerző: Varga-Vallyon Máté