„Furcsa nem érteni ahhoz, amit csinálunk” – universal_seed interjú

Interjú

július 4, 2020

László Panna

724

Nemrég jelent meg a universal_seed nevű duó első, három számból álló, Alchemy 101 névre hallgató EP-je. A debütáló anyag mögött egy erős koncepció húzódik, miszerint a három szám az univerzum létrejöttének három fázisát ábrázolja. Mindhárom dalhoz készült videó is, mindegyiket más-más technikával hozták létre. A formáció mögött Bolla Kolos és Major Bálint áll, velük ültünk le beszélgetni a múltbeli próbálkozásaikról, a zenekaron belüli szerepekről és a jövendőbeli terveikről.

Meg kell hagyni, kiváló sajtószöveget írtatok, úgyhogy elég nehéz kérdezni bármit, amire még nem válaszoltatok. Még az örökké érvényes „honnan a név” kérdésre is választ adtatok.

Bolla Kolos: Meg is lepődtünk, hogy ennek ellenére is le szeretnél ülni velünk.

Major Bálint: Bizony, ez a nagy kérdés, hogy mit tudunk még elmondani?

B.K.: Én ezen paráztam idefelé jövet. Mindegy, majd kitalálunk dolgokat.

Azért azt mégiscsak szeretném tudni, ami talán mégsem volt annyira kifejtve a sajtószövegben, hogy hogyan alakultatok meg? Hiszen már réges-régóta barátok vagytok. Miért pont most vágtatok bele ebbe az egészbe?

B.K.: Őszintén, nem pont most vágtunk bele, hanem nagyjából 2016-ban.

Tehát egyáltalán nem egy unaloműző karantén-projektről van itt szó.

M.B.: Ez a legkevésbé sem egy karantén-projekt. Az egész a Balatonon kezdődött, amikor lent voltunk nyaralni az egyik közös csoporttársunk nyaralójában (Szia Liza! Innen is köszönjük!), és oda Koli úgy érkezett meg, hogy az apukájának a műhelyében csinált egy elektromos ukulelét. Az egyik húr teljesen máshogy szólt, mint a másik három, de ez volt a bája. Koli ezen kezdett akkordokat játszani, én meg tolósípon ráimprovizáltam, amiről készült is egy felejthetetlen felvétel. Ez volt szerintem az első jammelésünk. Ez volt a nulladik próbálkozásuk.

B.K.: Mert, az első…

M.B.: Na? Ezt elmondhatjuk? Egyébként ez egy nagy bejelentés, Story magazin címlap!

B.K.: Hát az volt, hogy kitaláltuk, hogy a 2017-es Kikeltetőre poénból, álnévvel csináltunk egy zenét, ami közel hallgathatatlan volt, ennek ellenére úgy tudom, viszonylag sokáig eljutott.

M.B.: Bizony, az első shortlisten bent voltunk.

Nem féltetek, hogy bekerültök véletlenül?

M.B.: Őszintén, én nagyon tartottam tőle. De ugyanakkor azt is éreztem, ha bejutunk, akkor valami nagyon nagy baj van a KERET bloggal…

B.K.: Egyébként hozzá kell tenni, hogy azóta az a szám a leghallgatottabb számunk. Pörög Soundcloudon.

M.B.: Ezt úgy kell elképzelni, hogy annak a számnak tényleg semmi értelme nem volt. Csak ott voltunk a próbateremben és felvettünk mindent, ami eszünkbe jutott. Ilyeneket képzelj el, hogy húzogatjuk a felespoharakat a húrokon, meg cajonon dobolunk, de direkt rossz ritmusban, meg szájharmonika gitáreffekteken keresztül, szanaszét torzítva.

Lutbanshy · Kólolbász

Látom magam előtt, ahogy hallgatja a Kikeltető zsűri és azt mondják, hogy „Wow, ez nagyon jó! Mennyire bátor! Mennyi újítás!”

M.B.: Én ott voltam ezen a Kikeltetős válogatáson és próbáltam minden röhögésemet visszafojtani, amikor mi következtünk, és tényleg voltak olyanok, akik azt mondták, hogy „Igen, ez valahogy más!” és egyébként ebben teljesen igazuk volt! Mert valamiben tényleg nagyon más volt! Egyébként Lutbanshy néven volt leadva. Egyszer elírtam valamit. Zötyögtem a metrón és pont mellé ment az összes betű, így ezt a nevet adtuk a formációnak.

Akkor mondhatjuk, hogy ez volt a gyökere a mostani projektnek.

B.K.: Igen, itt fogalmazódott meg bennünk az, hogy akár lehetne hallgatható zenét is csinálni.

Azt írtátok, hogy a zene, amit csináltok, igazán egyikőtöknek sem a stílusa.

B.K.: Fogalmunk sincs, ez milyen zene. Nem tudjuk kategorizálni, mi tényleg nem hallgatunk ilyet.

Akkor azért vágtatok bele ebbe a stílusba, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek?

 M.B.: Nem hinném, hogy ez lenne a legegyszerűbb. Koliban meg bennem is volt egyfajta vonzódás aziránt, hogy csináljunk elektronikus jellegű dolgot. De ez nem abból jött, hogy mindkettőnk elkezdett elektronikus zenét hallgatni.

B.K.: Ha jól emlékszem, úgy indult, hogy nagyon bátran akartunk keverni dolgokat. A végeredménynél egyébként sokkal bátrabb elképzeléseink voltak. Azt gondoltuk, tele lesz majd blueszal, meg jazzesebb lesz kicsit és egyébként készültek is ilyen felvételek. Csak valamiért nem tudtuk beleilleszteni abba, amiket csinálunk, úgyhogy félretettük őket későbbre.

M.B.: Bizony, ebben a tempóban három év múlva hallhatunk is belőle valamit!

Mi a munkamegosztás a bandában?

M.B.: Koli csinál mindent, én meg néha valamit

B.K.: Az szokott történni, hogy én kezdeményezek valami zenei alapot, de sokszor nem is alap, hanem reflektál valamire, amit Bálint küldött nyersen, nagyjából egy-egy gitár riffre kell gondolni és ezeket ilyen kollázs-jelleggel szétbontom, meg minden más zenét is szétbontok: előre gyártott loopokat, saját zenét is és addig variálom, amíg nem tűnik jónak. Amikor meg jónak tűnik, akkor visszaküldöm Bálintnak, ő is kitalál valami, visszaküldi és ez így megy addig, amíg kész nem leszünk. Szerintem ennél ösztönösebben nem lehet zenét csinálni, túl sok tudatosság, őszintén, nincs benne.

Így mennyi idő alatt készül el egy szám? Eléggé egy végtelen folyamatnak tűnik.

B.K.: A számok gyorsan elkészülnek. A videók nem, meg a keverés. A hangmérnöki része vesz igénybe több időt.

M.B.: Meg sok időt vesz el a totojázás, meg hogy igazán nincs bennünk kényszer, hogy egyről a kettőre lépjen ez a projekt, ami szerintem jót tesz neki. Mivel mindkettőnknek új ez a stílus, igazán mi magunk sem tudjuk, mit akarunk kihozni ebből az egészből. Emiatt nem tudjuk egyszer csak azt mondani, hogy „Na, ez most kész van!”. Úgyhogy ezt nehéz eldönteni, Koli az, aki nehezebben fejezi be a munkát, mindig finomítani akar a végén. Én pedig már egy relatíve korai stádiumban elfogadom, hogy nekem ez így jó.

B.K.: Furcsa nem érteni ahhoz, amit csinálunk. Én eddig mindig minden dolgomat úgy csináltam, hogy nem tudtam, hogy kell csinálni, de mindig volt türelmem és valamennyi érzékem, hogy eldöntsem, hogy mikor jó az, amit éppen művelek. Amikor meg jónak tűnik, nyilán abbahagyom. A zenékkel pedig pont az a helyzet, hogy én nem tudom, hogyan kell összerakni egy zenét, valahol elkezdem, csavargatom össze-vissza, amikor meg jónak tűnik, akkor megpróbálom abbahagyni.

Jól értelmezem, hogy a három szám között, ami most kijött, van egyfajta motívum-beli kapocs? Már csak ha a dalcímeket nézzük. Nekem úgy tűnik, mintha ez a három szám lenne a születés, az újjászületés és a létezés. Valamennyire ezt a videók is alátámasztják?

B.K.: Szerintem kevés tudatosság volt benne, de ez igaz.

M.B.: Hát, én azért megcáfolnám. Például a ‘Spring’, a tavasz, az az újjászületés jelképe (a ‘Spring’ című szám az egyik, a most megjelent Alchemy 101 című EP 3 száma közül – a szerk.), viszont maga a videó nem túl tavaszias. Olyan mélyzöld színekkel operál, amiről nekem nem a tavasz jut eszembe. Ettől függetlenül jó címnek tartom, mert a zenéhez nagyon passzol.

B.K.: Egyébként utólag is kapta meg a címet, és igyekeztünk egyszavas címet választani, ami témába illik.

M.B.: Eredetileg fordított volt a számok sorrendje az EP-n. Ami sokkal logikusabb is lenne, hogy kezdjük a bolygók születésénél, aztán megszületik a növényvilág és azután megjelennek az emberek, és az ember által készített dolgok, mint sínek, infrastruktúra, kreálmányok. Ez ugye a universal_seed tematikából is következhetne. Ez viszont nem feltétlenül egy jó szervező elv és már így is túl bölcsész volt az egész megspékelve a sajtóanyaggal, így rájöttünk, hogy érdemesebb lenne olyan szempontrendszer szerint újragondolni, hogy melyik az a szám, amit ha valaki meghallgat, akkor nagy valószínűséggel a többit is meghallgatja. Emiatt sok embert megkérdeztünk, próbáltunk egy reprezentatív mintát venni a visszajelzésekből és szinte kivétel nélkül mindenki a mostani sorrendet mondta, ami ugye pont visszafelé van, mint amit eredetileg elképzeltünk.

K.: Mik a jövőbeli terveitek? A világhírnéven túl, persze…

B.K.: Első körben élő fellépés mindenképpen tervben van, illetve már tettünk is lépéseket ezügyben. Mindenképp problémát jelent persze, hogy a zenék születésénél cseppet sem vettük figyelembe, hogy ezeket a számokat majd egyszer élőben elő kéne adni, úgyhogy emiatt például nem tudjuk egy az egyben visszajátszani a gitártémáinkat, illetve a hangzásokat sem tudjuk élőben pontosan visszaadni, szóval azokat is át kell hangszerelni picit. Meg be kell vallani, kevesen is vagyunk ketten.

M.B.: Igen és a megfelelő eszközpark sem áll rendelkezésünkre. Szóval először beszélni kéne valakikkel, akik ugyanígy kevesen csinálnak hasonló zenét, mint mi, hogy hogyan lehet a lehető legjobban élőben megszólaltatni a számainkat. De nagyon szeretnénk csinálni! Van is már dobosnak egy kiszemelt emberünk, aki, ha jól tudom, nagyon lelkes.

K.: Akkor jövőre a Kikeltetőt gondolom újra megcélozzátok.

B.K.: Még az is lehet.

M.B.: Egyébként az milyen poén lenne!

(Fotók: Komróczki Dia)