Az Imitation tavaly ősszel megjelent Time Rhymes albumának sikere után újabb projektbe fogott: Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu visszatért a duóban való alkotáshoz, melynek ezúttal központi eleme az improvizáció volt. Ennek szellemében tavasszal három új dalt is kiadtak, most pedig a minden korábbinál kísérletezőbb sorozat folytatásaként megérkezett az All Shards.

A dal kezdetben zajos, torzított hangfoszlányokból építkezik, amelyekből lassanként bensőséges, himnikus ballada bontakozik ki. A széttört darabok tehát fokozatosan állnak össze újra, hogy aztán ismét szilánkokra eshessenek szét. Minden szólam ezt a képet építi, az énektöredékek például egyre nagyobb egységekbe formálódnak, hogy a trekk végén egy személyes kitárulkozásban érhessenek össze. A borítón megjelenő repedezett, aranyló felszín is pontos vizuális metaforája a dalnak: a törések és hibák nem hiányok, hanem fénytörések, amelyek új jelentést adnak valaminek.

Az All Shards-ről elmondható, hogy szerves folytatását képezi a Step on the Stone vagy a Raptures experimentálisabb és zajcentrikusabb művészi irányának, de közben merőben új tónust és hangulatot honosít meg a zenekar diszkográfiájában.

Az Imitation, amely az elmúlt években előkelő helyet vívott ki magának a nemzetközi elektronikus zenei színtéren egyre lelkesítőbb visszajelzéseket tudhat a magáénak. Az Extravafrench „határokat lebontó, érzékeny és koncepciózus elektronikaként” jellemezte zenéjüket, a Mystic Sons „álomszerű kísérletezésről” írt, míg a Thoughts Words Action szerint „ritkán hallani ilyen elkötelezettséget a kortárs elektronikus zenében”. A duó magabiztos menetelésén sokat segített a tavalyi, tokiói Whereabouts Records kiadásában megjelent lemezük sikere is.

Fotó: Németh Imre