Úgy tűnik, ismét a reneszánsz ember korát éljük, mindent újra fel kell fedezni. Az ember megunta a multik által kínált személytelen tömegkultúrát és egyre inkább a kis manufaktúrákhoz vonzódik, legyen az étel, ital, ruha, bármi. Ugyanez igaz a zenei kiadókra is, melyek sokak fejében úgy élnek a mai napig, mint hatalmas konglomerátumok, beláthatatlan működéssel, földi halandók számára megközelíthetetlenül. Véleményvezérek és mágnások kezében dől el az, hogy ki és mit hallgat. Szerencsére egyre több olyan ember van, aki szembe mer menni ezzel az árral, akik felismerték, hogy igény van a kisebb kiadókra, a személyes megszólításra, azokra a termékekre, amik önmagukért és nem a profitért léteznek. Az újonnan alakult Baby Gorilla Records alapítóival, Debreczi Ákossal és Kókai Mártonnal (továbbiakban és néhány cikkünk vendégszerzőjeként is: Kutya) beszélgettünk.

Meséljetek a kezdetekről!

Ákos: Idén januárban alakultunk, picivel előtte már megfogant az ötlet, voltak informális piackutatás-szerű dolgok – sok „guglizás”, kérdezősködés, emberekkel beszélgetés, ilyesmi – és kiderült hogy ez mindenkit kurvára érdekel, van rá igény és tényleg kéne ezt csinálni. Szóval vettem egy domaint januárban, itt kezdődött a történet. Aztán jött pár zenekar, legtöbben írtak a weboldal alapján, de a legtöbb az úgy jött be egyébként, hogy gondoltam „hát azért írok egy sort, hátha lesz belőle valami”.

Kultúrmissziót végzünk, hogy ezt az itthoni kis szubkulturális állóvizet felkavarjuk,

és közben inspiráljtunk embereket arra, hogy csináljanak zine-t, kiadót, zenekart, jöjjenek el a mi bulinkra, vagy mások bulijára. Mi tényleg csak annyit akarunk, hogy szabadon lehessen alkoni. A mindennapok szarságai ezt általában csak gátolják, mi pedig igyekszünk ebből a teherből valamit levenni a zenekarok válláról, inspirálni őket, lehetőségeket adni. És persze közben mindent lepapírozva, céges alapon, nem fű alatt csinálni.

Kutya: Sok jó kezdeményezés azért bukik meg, főleg ebben az iparban, ahol elvarázsolt emberek dolgoznak, mert nem számolják végig, hogy mi újság van. Most mi egyelőre nem akarjuk lehozni a csillagos eget, tehát ha nullszaldóra kijövünk a következő két évben, úgy, hogy közben sikerül közösséget építeni meg zenekarokat az istállóba bevezetni és jó bulikat szervezni, akkor teljesen elégedettek leszünk. Viszont ebben a szakmában nehéz reálisan állni a dolgokhoz, könnyű elvarázsolódni. Dehát miért is indítanád el az egészet fű alatt? Mert ha véletlenül meg bejön, akkor nagyon kellemetlen évek múltán szembesülni azzal, hogy már az elején elbasztad a dolgot.

Mi volt az eredeti elképzelés a zenei irányvonalról?

Ákos: Itt vissza kell térni a kezdetekhez. Van egy rádióműsorom a Tiloson, a Freedom Run, ez gyakorlatilag a kedvenc hajnali stoner műsorod, még akkor, is ha nem tudsz róla. Egy időben tematikus adásokat készítettem, stúdiókról, zenekarokról, személyekről és kiadókról is: a Dischordról, a Men’s ruinról és az Amphetamine Reptile Recordsról (aka AmRep). A Men’s ruin úgy működött például éveken keresztül, hogy nem fizetett számlákat, hogy legyen miből megcsinálni a lemezeket. Az AmRepet egy volt tengerészgyalogos csinálja, aki a katonaládájából indította a dolgot. Ezek mind kis helyekről épültek fel, kis szcénákat képviseltek, viszont hírük ment a világon mindenhol. Ami összeköti mindet az az, hogy saját maguk tervezték a borítókat, csinálták a lemezeket. Nullából építkeztek, de épp ezért nagyon jó közösségek épültek köréjük. Na ezután kezdtem körülnézni, hogy van-e itthon esetleg olyasmi amiről nem tudok, és kiderült, hogy nem nagyon. Szóval innen jött az ötlet, és ez is az irány;

közösséget építsünk és a szabadon alkotást mindenkinek lehetővé tegyük.

Tehát a stonerből indult az egész. Most van bármilyen műfaji megkötés?

Ákos: A műfaj az a stoner, pszichedelikus rock, noise, leginkább.

Kutya: Nem kell ezt azért nagyon szigorúan venni. Blues-zal szívesen foglalkozunk, ezt már az elején kikötöttük, különböző zajzenékkel – hangszeres zajzenékkel – is nagyon szívesen. Már így rögtön az elején próbálunk belemászni a jazz-zajosabb dolgokba, aztán meglátjuk, hogy ebből mi lesz, mert azt érezzük, hogy ez abszolút inkább ehhez a kultúrkörhöz húzódik. De amúgy igen, pszichedelikus, stoner rock, doom-metál (ami ugye nem metál), ezek az elsődleges irányvonalak. Vintage rock esetleg.

Mennyire érzitek, hogy szükség van egy ilyen jellegű kiadóra itthon?

Ákos: Ahogy elkezdtem egyre több koncertre járogatni, azt vettem észre, hogy kurva jó bandák vannak, amiken kb. hatan vannak, és még a zenekarok sem ismerik egymást, pedig hasonló zenét játszanak. De még csak nem is hallottak egymásról. Ezen kéne valahogy segíteni.

Kutya: Ha csinálnál Európáról egy stoner rock térképet, arról, hogy ezeket a zenéket a fiatalok hol hallgatják és szeretik, akkor azt látnád, hogy ott, ahol van egy ilyen fesztivál, vagy legalább egy ilyen kiadó. Tehát ez a szcéna, egész egyszerűen a hangszeres zenét kedvelők partyzenéje. Nagy hosszú, repetatív számokról beszélünk, amik zeneileg tökéletesek, tehát tátott szájjal nézheted, de táncolatsz is ha úgy vagy vele. Ha a haveroddal beszélgethetsz a pultnál, akkor is élvezed a jó zenét. Ahol megteremtődik ez a lehetőség, ott erre vevők az emberek. Nagyon sokan a techno meg a psytrance irányából mozdulnak ebbe bele, míg mások a metálból. Én például abszolút a jazzből meg a bluesból jöttem meg a régi rockokból, ebből is megtalálható egy csomó figura.

Tehát ez egy jó gyűjtőtégely, meg kell építeni a helyi tégelyt, és lesz ami gyűljön benne.

Azt mondtátok, hogy segíteni akartok a zenekaroknak. Egy induló zenekarnál ez hogyan nézne ki, hogyan „nyúlnátok alá”?

Kutya: Ez nem az a fajta zene amit a magyar popiparba bele kéne olvasztanunk. Azt gondolom, hogy aki egy ilyen zenei közegben mozog, az alapvetően érdeklődő ember, és nem attól fogja megtalálni, hogy a Petőfin lejátszották-e. Rossz ez a hozzáállás.

Nagyon komoly produceri munkát helyeznek a menedzserek ezekbe a hazai zenekarokba, holott szerintem akkor érdemes foglalkozni egy zenekarral, ha abban magától megvan az a lendület, hogy jó minőségű produkciót csináljon.

Nem azt mondom, hogy nem lehet a zenekarokat baráti jótanáccsal ellátni, de ez a fajta átalakítás, ami itthon zajlik, ez nem teljesen normális. Nagyon sokat veszít így a zene az értékéből, mert a rádióra célzott terméknek a szempontjai azok, hogy rövid, slágeres legyen és legyen benne refrén is. De közben vannak olyan zenekarok, amik egyetlen témát képesek másfél óráig játszani úgy, hogy csodálatos és leszakad az ember arca.

Itthon most nagyon sokan járják ugyanazt az utat. Klubok, fesztiválok, turné itthon, aztán külföldön, utána showcase fesztivál. Ti ugyanezt tervezitek a hozzátok tartozó bandákkal?

Kutya: Alapvetően külföldre terjeszkedünk, tehát az elejétől kezdve más a hozzáállás. Egy Lemuriant például miért akarjak itt először kis klubokban játszatni, aztán nagyobb klubokban játszatni, amikor egész egyszerűen jó a zenéjük és bármelyik városban találhatunk nekik egy olyan zenekart, akikkel passzolnak és azok ott már lokálisan valamit elértek. Németországban, Görögországban, Benelux területen, Észak-Spanyolországban, Észak-Portugáliában és nyílván a Skandináv részeken ez egy borzalmasan elterjedt zene. A németeknél mindenki tudja, hogy mi az, hogy stoner rock, itt meg lehet, hogy el kell magyarázza embereknek. Egész egyszerűen nem kell Magyarországra fókuszálni, mert ha elég jó a banda, akkor még az se baj, hogy magyarul énekelnek egyébként, legyenek ismertek kinn, legyen sok nullszaldós bulija és három-négy év múlva hívják meg délután 4 órára a Desert Festre. Olyan ívben fog felmenni a karrierje egy ilyen fellépéstől, hogy öröm lesz nézni. Utána majd úgy fogják itthon hallgatni a Lemuriant, hogy az külföldről jött vissza ide.

Tudom, hogy nagy a pofám, és kérlek, mindenképp írd bele, hogy nagy a pofám, és ezt tudjuk, de hitünk, hogy a magyar zeneipar rosszul terjeszkedik külföldre, illetve nem jól bánik a modern, kísérletezőbb zenékkel.

Nem látom értelmét ilyenekkel kimenni showcase fesztiválokra, hogy ezekkel a zenekarokkal házaljak.

Ákos: A kisklubozgatást pedig saját koncertek szervezésével akarjuk kikerülni.

Kutya: Öt-hat koncertes label nightokat akarunk szervezni, azonos stílusú zenekarokkal.

Ákos: Igen, és előttük utánuk pedig – mivel mégiscsak lemezkiadó vagyunk – vinylről játszanak majd dj-k szintén hasonló zenéket. A Valyón is így lesz egyébként.

Kutya: Én ezt már most is így kommunikálom a szervezőkkel, hogy nem csak egy zenekar jön, ezért nem feltétlenül azt nézik, hogy ki jön, hanem azt, hogy milyen branddel hozom ide.

Mi lesz a kiadó első kiadványa?

Kutya: Az első kiadványunk a King Gizzard and the Lizard Wizard Polygondwanaland című lemeze amit a srácok public domainben adtak ki. Ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag írtak alá egy motivációs levelet, hogy vagy dobj össze egy pressingre a haverokkal, vagy alakíts egy lemezkiadót. Ez nyílván ránk is hatott…

Ákos: Tehát az első kiadvány az ennek a lemeznek a kazetta verziója. Az oldalon volt egy nagyon fontos mondat, amiben azt írták, hogy nem sikerült normális kazettát csinálniuk belőle. Nekünk már kész van a master, nagyon sokáig tartott, pont ezért, mert azt akartuk, hogy nagyon szépen szóljon, és ennél a lemeznél ezt nem egyszerű megcsinálni. De sikerült, a lemezekkel együtt fognak megérkezni, mostmár a galvanizálásnál tartanak.

Kutya: Egy pécsen tanuló fotográfus, Csatlós Asztrid és szobrász, Berkes Csilla jelentkezett az artwork elkészítésére. [Lásd borítóképünkön, a szerk.] Másfél hét alatt, tulajdonképpen rekord idő alatt szenzációs anyagot készítettek, ami egy fém szoborból áll, illetve annyi képből, ahány szám van a lemezen. Ezek lettek összedimenzionálva, fantasztikus lett, zseniálisak a lányok. A King Gizzardos első kiadvány bevételéből egy Pannon Psychedelic című kiadványt akarunk kiadni, amibe kisebb magyar pszichedelikus zenekarok lesznek, nem csak a saját istállónkból, a Jüt például nagyon szeretnénk, hogy szerepeljenek egy számra. Ezt aztán becsületkasszásan terjesztjük majd itthon és külföldön, hogy híre menjen az itthoni szcénának. Ha a becsületkasszás dolog bejön, és visszahozza az árát, akkor ez egy önmagát reprodukáló folyamat is lehet akár. Nagy finanszírozási terv egyelőre nincsen, most minden pénzünket beleöljük, aztán ha elfogy akkor majd kitalálunk valamit.

Kiket gondoz most a Baby Gorilla records?

Kutya: Egészi sok itthoni zenekart már és van több külföldi zenekarunk is, van akik minket kerestek meg, van akiket mi, tök jó kis bandák.

Ákos: Van a Fulltone Generator nevű zenekar, akik egy ausztrál zenekar, és nekik nagyon jó cimborájuk a Brant Bjork, aki egyébként a Kyuss dobosa volt. Ő az egyik igazi sivatagi stoner rock arc, akit mindenki ismer, tisztel, kezdetektől fogva ott van, teltházas bulikat ad, stb. Na ő dobolta fel a Fulltone lemezét, ez azért érdekes, mert az ő neve igen jól hangzik mindenhol. Volt egy facebook poszt, hogy veszik fel a lemezt én meg írtam a zenekar gitárosának, hogy mi lenne, ha mi adnánk ki. Kitalálták azt, hogy amerikában kiadatják egy kis butique kiadóval, mi pedig megnyertük az európai kiadás jogát. És itt jön be az, hogy egy kis egy soros üzenet meddig juttathatja az embert.

És az itthoni istálló kikből áll jelenleg?

Ákos: Na, megy fejből? (nevet)

Kutya: Entrópia Architektúra, Grabanc, Űrhajó, Lemurian Folk Songs, Indeed, Arkas, Worthless, Ohm Maid, Antal, Longbong, Korgoth, Trash Mihály és közben sokakkal tárgyalásban vagyunk, például a minimál Bogarttal, Third Planettel. Tehát  próbálunk olyanokkal is tárgyalni akik már benne vannak a szakmában, 15-18 éves zenekarunk is van, csak nekik sose volt menedzserük például. És vannak közben a kicsik akiknek meg tudunk kezdőlökést nyújtani. Senki nem várja, hogy lehozzuk a csillagos eget, csak jó zenekarokkal akarnak együtt játszani, meg legalább nullszaldóra kihozni a bulikat.

Ugródeszkának tekintjük magunkat, várjuk a megkeresést bárkitől, őszinték leszünk, ha nem tetszik, de várjuk.

Mi várható a nyitóbulin?

Kutya: Nagyon készülünk. Én már azelőtt elkezdtem beszélni a Valyo-val, minthogy mi cég lettünk volna. Már akkor be voltak táblázva, nyílván nem könnyű egy ilyen jó helyen napot szerezni. A pult részen két Tilosos DJ fogja nyomni a koncertek között, a koncerteken lehet őrjöngeni, olajoshordókban égnek majd a tüzek. Hátul pedig van egy óriási sütögetős rész, ingyenesen le lehet foglalni, még egy-két bográcsunk is lesz, oda is mindenkit szeretettel várunk. Akinek egyik koncert nem tetszik az arrébb tud sétálni! (nevet)

• Kapjátok el a Baby Gorilla megnyitó fesztiválját az utolsó Valyós esték egyikén!