„Addig játszunk, ameddig szórakoztat minket, kábítószerek helyett hangszerekkel”
október 14, 2017

Hipnotikus, szuggesztív, örömzenébe oltott kísérletezés jellemzi a TPSRPRT folyamatában változó zenéjét. Az instrumentális posztrock-szeánsz kezdő szikráját Gutema Dávid, a zenekar gitárosa pattintotta ki 2009 környékén, laptoppal és dobszerkóval való kalandozásaival. Majd 2014-ben csatlakozott Török Virág (basszusgitár), Nagy Sándor (dob), később pedig Tóth Arnold csempészte bele az elektronikát az így már teljessé váló négyesbe.

„Az analóg hangzások vonzottak. Virág tanácsolta, hogy rángassunk húrokat. Vele a Képzőre jártunk, amikor a vizuális művek és a kiállítások elkezdtek merevnek tűnni számunkra. Arnolddal már a gimiben haverok voltunk, és néztük az Ableton lehetőségeit. Sanyával egy éve ismerjük egymást, és a zenélés által lettünk barátok. Rítusként és hobbiként tekintünk az egészre, addig játszunk, ameddig szórakoztat minket. Kábítószerek helyett hangszerekkel. Igazából nem tudunk zenélni , de szeretünk.” – meséli Dávid, és szavaiból kitűnik a banda egyik szimpatikus vonása, hogy ráfeszülés nélkül ontják a rafinált hangáradatot.

A „Smuggler”-t hallgatva és videóját nézve, az embernek olyan érzése támad, mintha a zene valósággal végigáramlana, vagy ha már a kisfilmben így történik, „deszkázna” az idegpályáinkon. A TPSRPRT az egyszerűséget és a hangszeridegen zajok hangszerekkel való mixelését helyezi fókuszba, létrehozva egy letisztult, mégis pillanatonként változó hangulatot. Ahogy a dallam mantraszerű fő hullámát körbefonják a kis elektronikus prüntyögések és zajok, valódi eargasm-érzés indul útjára.

Az improvizatív hajlam és a folyamatos változásra törekvés szerzeményeikre és koncertjeikre egyaránt jellemző. Élőben sosem ugyanúgy játsszák számaikat, de reméljük a Kikeltető alkalmával is meglesz az összhang és a kémia.