Az utolsó két napra sikerült lejutnom barátnőmmel a Veszprémi Utcazene Fesztiválra, ahol kiderült, hogy nem csak a fesztiválon, de még Veszprémben sem jártam. Kellemes meglepetésként konstatáltam, hogy a város egyszerűen gyönyörű, a zenekedvelők száma pedig exponenciálisan arányos a látnivalók számával. Nagyon jó volt látni, hogy a meseszép óvárost ellepik az utcazenészek és egy nagy tömeg, mely nem sajnálja idejét, energiáját, pénzét a kultúrára fordítani. Még sok-sok ilyet! 

Pénteken mikor kiértem, először csak térültem fordultam. Majdnem minden sarkon kint egy kalap, mögötte pedig egy-négy zenész húzza,üti a talpalávalót. Egy óra mászkálás alatt akkora stílusátömlesztő műtétet kaptam, hogy csak az alkohol tisztító hatása miatt nem kaptam mérgezést. A szivárvány színes, ámde céltalan bolyongásunknak a Microguagua nevezetű spanyol alakulat vetett véget. Vidám hangulatukat sikeresen átadták a szép számmal összegyűlteknek. Ritkán hallani reggae-ben gitárszólót, de itt működött.

Valamit tudnak a déliek, hiszen a következő állomásunk is egy spanyol zenekar koncertje volt, akik főként feldolgozásaikkal nagyobb show-t csináltak, mint az összes általam látott zenekar a fesztiválon. Az Always Drinking Marching Band hangulatos zenéje mellett egy komplett karaoke showműsort rendeztett. A közönséget két csapatra osztotta a frontember, fiúkra és lányokra, majd elkezdődött a verseny. A lányok Icona Pop ‘I Love It’ refrénjével kezdtek, amit a zenekar egy ponttal és egy vidám bejátszással jutalmazott. A fiúknak ezután a Scissor Sisters ‘I Don’t Feel Like Dancin”-nel kellett volna válaszolni, melyre a fejhangtól megijedve néma csend volt a válasz. Így egy-nullra vezettek a lányok, melyet az énekes így kommentált:

Meg vagytok őrülve srácok? Mi volt ez? 2000 évig elnyomtuk a nőket, most meg nem tudtok egy refrént elénekelni?

A második és egyben utolsó körben a lányoknak a ‘Pretty Woman’ egyetlen címadó sorát kellett elénekelni, míg a fiúknak újra fel lett adva a lecke. A végeredmény 2-0 lett így a fődíjat, egy Always Drinking Marching Band albumot a lányok közül egy szerencsés nyerte. Ezután újra hatalmas bulit rittyentett a zenekar. Volt ott minden Michael Jackson-tól a Rage Against The Machine-ig. Hihetetlenül élvezetes volt, ha egyszer teheted nézd meg őket!

Az estét a Fran Palermo koncertjével zártuk, ahol a hangosítás elég béna volt, de ez rajtam kívül nem sok mindenkit zavart. Hatalmas tömeg gyűlt össze a Balaton Pláza apró színpadnál, hogy együtt bulizzanak a ‘Morning Waltz’-ra és az ‘Am I Right Boy?’-ra. A fellépésük után még ittunk egy kicsit Henriékkel aztán eltettük magunkat másnapra.

A szombati napot a Hello Hurricane korai koncertjével kezdtük (17.10) melyre még előző nap hívott el a gitárosuk. Nem tudtam mire számítsak, de megígértem így elmentem meghallgatni. Tudtátok, hogy Veszprém a kellemes csalódások helyszíne? Legalábbis szerintem. Komolyan mondom oda kell figyelni a Hello Hurricane-re. A zenéjük nagyon jó, és meglehetősen színes. Visszanyúlnak az indie-rockhoz, de nem az elcsépelt módon. A tipikus „nagy” indie előadók voltak rájuk hatással de úgy, hogy a Lidl háziasszonyok megirigyelhetnék ezt a receptet. Az előadásmódon még azért van mit javítani, bár a színpad mérete és a kora délutáni időpont nyilván nem volt előnyös számukra. Az biztos, hogy a következő nagy koncertjükre elmegyek, kíváncsi vagyok ott milyenek. A közönség díjat amúgy ők nyerték, így az 500 ezer forint stúdiópénznek hála valószínű hamarosan sok-sok új felvétellel leszünk gazdagabbak, úgyhogy figyelem, a légmozgás már erősödik, üdvözöljük a hurrikánt!

A délután folyamán sikerült Rolandtól egy csókért cserébe jegyet szerezni a Punnany Massif privát koncertjére, (nem Rolandot csókoltam meg, hanem a barátnőmet, ő csak videóra vette, meg ölelgetett minket közben, ami elég fura volt…) így nyolckor a Tűztoronynál részese lehettünk egy exkluzív, klipforgatással egybekötött, akusztikus koncertnek. Gyönyörű volt a helyszín, csodásan feldíszítve, úgyhogy azzal a rengeteg álló, plusz egy lebegő, kamerával rögzített vágóképből biztosan látványos videót hoz össze a zenekar stábja. A koncert jó volt, de valami hiányzott. Egy Punnany Massif nagy koncerthez képest kicsit lapos volt, de lehet csak én ittam keveset. Pozitívum viszont, hogy hallhattunk egy új számot is a hamarosan megjelenő új albumról, de arról úgy is lesz majd bővebben egy interjú, mint múltkor.

Az este végét és a fesztivált egy jó Random Trip-pel zártuk, ahol most kivételesen nem Jávor az ötletgazda dobolt, hanem Zsömi az Irie Maffiából. Ott volt még Kasai aki gyönyörű hangú vokalista srác, akit a Rewindról már ismerős MC Zeek egészített ki. Vígh Arnoldot még nem ismertem, de bassz játéka lenyűgöző volt és teljes összhangban tudtak együtt zenélni Deseő Balázs szintetizátorossal. DJ Q-Cee adta az alapot, valamint a vége felé egy beat box-ot is lenyomott természetesen ide-oda torzítva azt. Ott volt még Saiid a Akkezdet Phiaiból, aki a koncert háromnegyedén csak állt és röhögött, valószínűleg a beállás után még volt négy perce, hogy kettő-félért átvegye, de

amikor rappelt akkor ott sztepp nem volt,
mindenki csak leste, hogy éppen akkor mit mond.

A koncert vége felé Saiid kiszúrta a tömegben Zentai Márkot, akit felhívott a színpadra egy közös produkcióra. Márk elbűvölő hangjával egy jó két percig örvendeztette a közönséget, így lett a Random Trip vendégeinek vendége.

Összességében az a tanulság, hogy jövőre (is) legyél ott!