Az itthon csúcson pörgő gitárzenék sokasága mellett szerencsére évről évre egyre több, tudatos, hiánypótló elektronikus zenei formáció bukkan fel. Az idei Kikeltetőn is az egyik ilyen, a Tape Delay zenéje követelte ki a zsűritől az egyenes ági továbbjutást.
Fontos tudni, hogy a Tape Delay ügyesen egymásra pakolt sávjaiért egy srác, Szőke Zoli a felelős, aki Kevin Parkerhez hasonlóan egyedül szerzi és rögzíti zenéit, amit aztán élőben a barátaival ad elő. „Öcsémmel (Szőke Bence) kezdtünk zenélni úgy hat éve. Elvégeztük a zongorát, volt egy bandánk is, de nagyon zavart, hogy dalszerzéskor mindig én vittem az alapötletet, amibe mindig mindenki beleszólt, és aztán totál más lett a végeredmény. Aztán a két évvel ezelőtti Volt Fesztiválon, ahol ott volt a Foals meg az MGMT volt az, hogy kiálltam a közönségbe és azon agyaltam, hogy én is ott fenn akarok állni. Hazaérve leültem a gép elé, de semmit nem tudtam a számítógépes dalszerzésről – előtte csak gitárral írtam – úgyhogy elkezdtem szépen az elején. Először jött a Mixcraft, aztán másfél évig gyártottam a dalfoszlányokat, feloszlattuk a bandát is, mert nem érdekelt. Ebben az időszakban szinte folyamatosan otthon ültem és kerestem a soundot. Rájöttem arra, hogy az a legfontosabb, azzal tudsz olyat csinálni, amiről felismernek. Két év hatásai kellettek hozzá, hogy aztán a Zwickl Ábellel (Hello Hurricane) sikerüljön kitökéletesíteni azt a hangzást, amire rámennénk, és gyakorlatilag így született meg a Tape Delay.” – meséli Zoli a kezdetekről.
Ha most megkérnének, egy hasonló pop előadót sem tudnék mondani itthonról, ami a Tape Delay hiánypótló értékéből valamelyest elvenne, az viszont biztos, hogy ez a stílus elröptette már hazánkig az Empire of the Sun-t a köztudatba meg például a Cut Copy-t is. Viszont a Tape Delay zenéjére nem mondható, hogy ezeket az előadókat nyúlná, sőt, a vokális részek felfogásán kívül minden egészen sajátos. Érdekes hatást ér el például a szintiszőnyeg mellett a gitár és a szintetizátorok szólóhangszerként való használata sokszor egy időben, vagy egymásra felelgetve. Közben a dob és a basszus egészen minimális szerephez jut csak, pont annyihoz, amennyi az erős vokális részek alá kell. Zoli erről a fajta tudatosságról is beszélt: „Volt egy olyan nagy elvárásom a producerek felé, hogy ha én egyszer bármit kiadok Tape Delay néven, akkor ne szóljanak bele dalokba, hanem próbálják meg kiszedni a fejemből azt, ami benne van, és az Ábel ebben annyira szuperül partner volt, hogy szinte pontosan tudta mire gondolok. Az a három szám, ami majd az EP-n lesz, konkrétan három év termése.”
Egyből rá kellett kérdeznem arra, ami minden bizonnyal mindenki fejében motoszkálhat, aki idáig eljutott a cikkben; hogy ha Zoli nem a DJ pult fölött görnyedve élő szettben szeretné megmutatni a Tape Delay-t, akkor kikkel és hogyan kell elképzelni a november 16-i Kikeltető elődöntőn debütáló együttest? „Nagyon szeretem a koncerteket, az élő zenét. Azt gondolom, hogy egy koncerten az a lényeg, hogy az ember lássa a hangszereket, a zenészeket, akik ezt az egészet megszólaltatják. Imádom az electro-t imádom a techno-t, amikor csak egy DJ nyomatja, de én annál sokkal muzikálisabbnak tartom magamat, hogy egy DJ pult előtt állva énekeljek rá a számaimra, meg ez a looper dolog sem jött be nagyon. Ezért elkezdtem azon agyalni, hogy a számaimat, amikben egyenként megvan általában vagy tizenöt sáv, hogyan lehetne élőben előadni. Erre találtuk ki, hogy legyen ez egy Tape Delay live set, ahol az általam nagyra tartott zenésztársaim alkotják a tagokat.”
Amikor a hatásokról kérdeztem, Zoli elmondta, hogy régen elég sokat hallgatta a The Drums-t, ahol megszerette a szintiket, de a családja is nagy hatással volt rá. „Nagyon sokféle zenén nőttem fel, megvolt a Deep Purple a faterral meg hasonlók, viszont a nagybátyám Hollandiában jazz szaxofonista, és vele rengeteget jártunk jazz fesztiválokra. Már ott rengeteg behatás ért, de szépen lassan rájöttem, hogy a rocknál nem tudnék leragadni, de a jazz az nekem túl sok.” Ennek köszönhető az inkább dalszerző dimenzióját előtérbe helyező hozzáállása, mint a virtuozitásét. Ehhez az alaphoz adódik hozzá az atmoszférakeltés iránti vonzalma, és hogy a zenéjével elsősorban hangulatokat szeretne átadni, ehhez pedig az egyik legjobb alap a szinti. „Kézenfekvő volt innentől, hogy tanultam zongorázni, ezért újra előkertült a hangszer a szekrényből. Aztán amikor a Dimi meg a Yorgosz hívtak a Deep Glaze-be basszerozni, akkor egy nyár alatt megtanultam a nagyapámtól örökölt Jazz Bass-en játszani, ami a Tape Delay szempontjából nagyon fontos volt, mert onnantól már minden hangszert én tudtam rögzíteni a számaimhoz.”
Mint sok másik projektet, a Tape Delay-t is a Kikeltető sürgette meg az élő szett mihamarabbi összekapásában, így a zenekar az ősszel össze is állt. „Egyértelmű volt, hogy az öcsém fog dobolni a zenekarban, akit nagyon nagyra tartok és akivel együtt zenélünk a Deep Glaze-ben. Ménesi Móric (Signore Crust) szólógitározik, Háló Gergő (Meteo) csinálja a backinget, a szintit és a vokált, én pedig az éneket és a gitárt fogom élőben hozni. Az egész sikeressége majd a Toldiban derül ki.”
A Tape Delay első, MACAO című EP-je december elején jelenik majd meg, addig viszont kijön egy klipjük is. Érdemes tahát feliratkozni a Facebook oldalukra és követni őket Instagramon is
- A srácokat élőben pedig a Kikeltető második elődöntőjén hallhatjátok először, nem érdemes lemaradni róla.
fotók: Bodnár Zsófi
