Mostantól így csilingel a jó szintipop

Cikk

november 7, 2016

Bence Kálóczi

282

Az itthon csúcson pörgő gitárzenék sokasága mellett szerencsére évről évre egyre több, tudatos, hiánypótló elektronikus zenei formáció bukkan fel. Az idei Kikeltetőn is az egyik ilyen, a Tape Delay zenéje követelte ki a zsűritől az egyenes ági továbbjutást.

Fontos tudni, hogy a Tape Delay ügyesen egymásra pakolt sávjaiért egy srác, Szőke Zoli a felelős, aki Kevin Parkerhez hasonlóan egyedül szerzi és rögzíti zenéit, amit aztán élőben a barátaival ad elő. “Öcsémmel (Szőke Bence) kezdtünk zenélni úgy hat éve. Elvégeztük a zongorát, volt egy bandánk is, de nagyon zavart, hogy dalszerzéskor mindig én vittem az alapötletet, amibe mindig mindenki beleszólt, és aztán totál más lett a végeredmény. Aztán a két évvel ezelőtti Volt Fesztiválon, ahol ott volt a Foals meg az MGMT volt az, hogy kiálltam a közönségbe és azon agyaltam, hogy én is ott fenn akarok állni. Hazaérve leültem a gép elé, de semmit nem tudtam a számítógépes dalszerzésről – előtte csak gitárral írtam – úgyhogy elkezdtem szépen az elején. Először jött a Mixcraft, aztán másfél évig gyártottam a dalfoszlányokat, feloszlattuk a bandát is, mert nem érdekelt. Ebben az időszakban szinte folyamatosan otthon ültem és kerestem a soundot. Rájöttem arra, hogy az a legfontosabb, azzal tudsz olyat csinálni, amiről felismernek. Két év hatásai kellettek hozzá, hogy aztán a Zwickl Ábellel (Hello Hurricane) sikerüljön kitökéletesíteni azt a hangzást, amire rámennénk, és gyakorlatilag így született meg a Tape Delay.” – meséli Zoli a kezdetekről.

Ha most megkérnének, egy hasonló pop előadót sem tudnék mondani itthonról, ami a Tape Delay hiánypótló értékéből valamelyest elvenne, az viszont biztos, hogy ez a stílus elröptette már hazánkig az Empire of the Sun-t a köztudatba meg például a Cut Copy-t is. Viszont a Tape Delay zenéjére nem mondható, hogy ezeket az előadókat nyúlná, sőt, a vokális részek felfogásán kívül minden egészen sajátos. Érdekes hatást ér el például a szintiszőnyeg mellett a gitár és a szintetizátorok szólóhangszerként való használata sokszor egy időben, vagy egymásra felelgetve. Közben a dob és a basszus egészen minimális szerephez jut csak, pont annyihoz, amennyi az erős vokális részek alá kell. Zoli erről a fajta tudatosságról is beszélt: “Volt egy olyan nagy elvárásom a producerek felé, hogy ha én egyszer bármit kiadok Tape Delay néven, akkor ne szóljanak bele dalokba, hanem próbálják meg kiszedni a fejemből azt, ami benne van, és az Ábel ebben annyira szuperül partner volt, hogy szinte pontosan tudta mire gondolok. Az a három szám, ami majd az EP-n lesz, konkrétan három év termése.”

Egyből rá kellett kérdeznem arra, ami minden bizonnyal mindenki fejében motoszkálhat, aki idáig eljutott a cikkben; hogy ha Zoli nem a DJ pult fölött görnyedve élő szettben szeretné megmutatni a Tape Delay-t, akkor kikkel és hogyan kell elképzelni a november 16-i Kikeltető elődöntőn debütáló együttest? “Nagyon szeretem a koncerteket, az élő zenét. Azt gondolom, hogy egy koncerten az a lényeg, hogy az ember lássa a hangszereket, a zenészeket, akik ezt az egészet megszólaltatják. Imádom az electro-t imádom a techno-t, amikor csak egy DJ nyomatja, de én annál sokkal muzikálisabbnak tartom magamat, hogy egy DJ pult előtt állva énekeljek rá a számaimra, meg ez a looper dolog sem jött be nagyon. Ezért elkezdtem azon agyalni, hogy a számaimat, amikben egyenként megvan általában vagy tizenöt sáv, hogyan lehetne élőben előadni. Erre találtuk ki, hogy legyen ez egy Tape Delay live set, ahol az általam nagyra tartott zenésztársaim alkotják a tagokat.”

Amikor a hatásokról kérdeztem, Zoli elmondta, hogy régen elég sokat hallgatta a The Drums-t, ahol megszerette a szintiket, de a családja is nagy hatással volt rá. “Nagyon sokféle zenén nőttem fel, megvolt a Deep Purple a faterral meg hasonlók, viszont a nagybátyám Hollandiában jazz szaxofonista, és vele rengeteget jártunk jazz fesztiválokra. Már ott rengeteg behatás ért, de szépen lassan rájöttem, hogy a rocknál nem tudnék leragadni, de a jazz az nekem túl sok.” Ennek köszönhető az inkább dalszerző dimenzióját előtérbe helyező hozzáállása, mint a virtuozitásét. Ehhez az alaphoz adódik hozzá az atmoszférakeltés iránti vonzalma, és hogy a zenéjével elsősorban hangulatokat szeretne átadni, ehhez pedig az egyik legjobb alap a szinti. “Kézenfekvő volt innentől, hogy tanultam zongorázni, ezért újra előkertült a hangszer a szekrényből. Aztán amikor a Dimi meg a Yorgosz hívtak a Deep Glaze-be basszerozni, akkor egy nyár alatt megtanultam a nagyapámtól örökölt Jazz Bass-en játszani, ami a Tape Delay szempontjából nagyon fontos volt, mert onnantól már minden hangszert én tudtam rögzíteni a számaimhoz.”

Mint sok másik projektet, a Tape Delay-t is a Kikeltető sürgette meg az élő szett mihamarabbi összekapásában, így a zenekar az ősszel össze is állt. “Egyértelmű volt, hogy az öcsém fog dobolni a zenekarban, akit nagyon nagyra tartok és akivel együtt zenélünk a Deep Glaze-ben. Ménesi Móric (Signore Crust) szólógitározik, Háló Gergő (Meteo) csinálja a backinget, a szintit és a vokált, én pedig az éneket és a gitárt fogom élőben hozni. Az egész sikeressége majd a Toldiban derül ki.”

A Tape Delay első, MACAO című EP-je december elején jelenik majd meg, addig viszont kijön egy klipjük is. Érdemes tahát feliratkozni a Facebook oldalukra és követni őket Instagramon is

fotók: Bodnár Zsófi