A szokásaimhoz hűen idén is stoppal indultam el a Művészetek Völgyébe, kis kitérővel a Veszprémi Utcazene fesztiválra. A Sasadi úti benzinkúton érkezésünk pillanatában ismerkedtünk meg egy francia, Ozorára igyekvő, szintén stoppos sráccal, aki jó társaságnak bizonyult egészen Székesfehérvárig. Nem kellett sokat kínlódnunk az első fuvarra várva, kevesebb, mint egy órát követően hasíthattunk az autópályán Veszprém felé.

Az utolsó két napra sikerült lejutnom barátnőmmel a Veszprémi Utcazene Fesztiválra, ahol kiderült, hogy nem csak a fesztiválon, de még Veszprémben sem jártam. Kellemes meglepetésként konstatáltam, hogy a város egyszerűen gyönyörű, a zenekedvelők száma pedig exponenciálisan arányos a látnivalók számával. Nagyon jó volt látni, hogy a meseszép óvárost ellepik az utcazenészek és egy nagy tömeg, mely nem sajnálja idejét, energiáját, pénzét a kultúrára fordítani. Még sok-sok ilyet!