Címke: tpsrprt
Az idén áprilisi emlékezetes anyaguk, a LIARS nálunk premierezett, ezután pedig még ősszel jelent meg a TPSRPRT legújabb klipje, ami igazából annyira jó, hogy még most sem késő róla írni.
Szerencsére rengeteg olyan kiváló klippel találkozhatunk a magyar zenei színtéren, ahol az alkotók egy „utazásra hívnak” és pár perc erejéig egy külön világba csöppenhetünk. Ezt sikerült új szintre helyezni, ugyanis a ‘Rattle’ vizuális megjelenítését a MOME 10 mesterszakos animációs hallgatója hozta létre. Ez a számos különböző kéz általi, mégis egységes trip pedig tényleg képes kiszakítani a szürke decemberi kora estékből. Persze fennállhatna a veszélye, hogy nincs egység egy ilyen nagy volumenű csapatmunkában, erről azonban itt szó sincs, a zene tökéletesen egyben tartja az egyébként is kellemesen és ötletesen összefűzött animációs jeleneteket.
És akkor mielőtt befizetünk erre az útra, ejtsünk pár szót a zenéről, ami az egészet megalapozza. Egyrészt 4 perc egy szempillantás alatt eltelik, és ebben egyáltalán nem csak a klip dinamikájának van szerepe – úgy érezhetjük, hogy jobbra-balra előre-hátra fel-le rángat a zene, és mielőtt a zuhanásból földet érnénk, mindig újra kilő az űrbe. Másrészt a patikamérlegen kimért riffek külön életet élnek a fülhallgatókban, ami ezt a folyamatos mozgást még inkább erősíti. Ehhez az önmagában is baromi izgalmas élményhez társul a képi világ, és megtízszerezi azt.
Az instrumentális, szöveg nélküli zene automatikusan indítja el a hallgató vizuális képzeletét és szervezi a dal dramaturgiáját egy atmoszférikus nonlineáris történetbe.
– fogalmazott Gelley Bálint, aki erre az észrevételre reflektálva kérte fel a 10 momés animátort, hogy válasszanak egy idősávot a ‘Rattle’-ből, és szabadon asszociálva készítsenek rá egy-egy jelenetet. A videóklipben így tehát minden jelenet utolsó képkockája az azt követő jelenet első képkockájaként, vagyis úgynevezett morf animációként láncolódik össze.
Míg a gitáros, egyúttal elektronikáért felelős Gutema Dávid a folyamattal kapcsolatban így fogalmaz:
“Ez a klip szerintem egy nagy kollektív álom, ahol minden megszemélyesül és átalakul. Majdnem teljesen anarchisztikusan jött létre, tehát nem volt egy előre álmodó rendező vagy script író, aki vezényelt volna, hanem minden animátor azt rajzolt, amit akart, és összhatásra simán elvesztem benne. Mintha az emberi agy mindenben meglátná a történetet, mintha eszerint értelmezné a világot. Nagyon köszönjük az élményt az animátoroknak!”
Mi sem mondhattuk volna jobban, tényleg köszönjük az élményt az alkotóknak mind vizuális, mind zenei téren!
Azért (is) jó Budapesten élni, mert annyi művészeti polihisztort lehet itt találni. Március 27-én jön a második MOME Feszt, aminek reméljük innentől éves hagyománya lesz. Az esemény kapcsán ismét interjúztunk azokkal a zenészekkel, akik vizuális művészettel is foglalkoznak és tanulnak, illetve tanultak a Momén vagy a Képzőn.
A beszélgetőtársak között van a Mayberian Sanskülotts-ból Csordás Zita és Balogh Gallusz, akik mindketten festő szakra jártak a Képzőre, Gutema Dávid a TPSRPRT zenekarból, aki intermédia szakos volt a Képzőn, Nóvé Soma a Mordáiból, aki MOME animáció szakon végzett, és Tóth Balázs a Marble Mistből, aki pedig jelenleg is design- és művészetmenedzsment mesteren tanul a MOMÉ-n.
2009-ben érkezett először Sástó, az ország legmagasabban fekvő tavának partjára a goth és egyéb sötét zenei vonalakat preferáló hazai közeg nyári osztálykirándulása, 10 évvel később pedig ugyanezen az idilli helyszínen kerül megrendezésre a jubileumi Fekete Zaj fesztivál, mely ugyan erősen underground mivoltának köszönhetően megőrizte családias és meghitt jellegét, de idén már jóval eklektikusabb és színesebb zenei felhozatallal várják a szubkultúrán belülről és kívülről érkező fesztiválozókat.
Szülinapi klubfesztiválunk holnapi, Aurórás szeletében egykori Kikeltetős kedvenceink, a Tpsrprt zenéjében is megmártózhatunk, ennek apropóján megleptek minket egy csokor eddig kiadatlan, otthon felvett, szupertitkos számmal.
Kis hazánk nem sok világranglistán szerepel dicsekednivaló helyezéssel, de tudósok is alátámaszthatják, hogy nálunk kiemelkedően magas az egy főre jutó zenekarok száma. Még az itthoni zenei színteret rendszeresen és alaposan szakértők is nap mint nap futhatnak bele új nevekbe és például a Kikeltetőre beérkezett nevezések száma is azt igazolja, hogy folyamatosan érkezik a vérfrissítés és érdemes figyelni az újonnan felbukkanó formációkat.
1 című bemutatkozó albumuk igencsak erőteljes kezdő számához pattintott össze egy elszállós videó-montázst a Tpsrprt. A zene dinamikájához tökéletesen passzoló klip a hangszerek és elektronika egyik legjobban sikerült, marcona szerelemgyerekének számító ‘Dusty’-hoz készült, személyes életképek és koncertfelvételek mixelésével.
Úgy látszik, hogy a TPSRPRT augusztus végén berobbant első lemeze – melynek Donkey című szerzeménye nálunk debütált – mindenféle rádiós játszási listát és egyéb kispolgári megmérettetést kikerülve meg sem állt a popkulturális ugródeszkának számító late night show-k világáig.
A budapesti közönség előtt a tavalyi Kikeltetőn berobbant TPSRPRT első nagylemeze már a megjelenés határán van, de a srácok előtte még küldtek nekünk egy dalt a korongról.
A rejtélyes elnevezésű, nehezen meghatározható stílusú TPSRPRT a tavalyi Kikeltető jazz/hiphop kategóriájából lehet ismerős. A KERET Szülihat apropóján beszélgettünk velük nevük értelmezési lehetőségeiről, a zenéléshez való hozzáállásról, szövegről és szövegnélküliségről és arról, érdemes-e megmondani a tutit valamiről.
Hipnotikus, szuggesztív, örömzenébe oltott kísérletezés jellemzi a TPSRPRT folyamatában változó zenéjét. Az instrumentális posztrock-szeánsz kezdő szikráját Gutema Dávid, a zenekar gitárosa pattintotta ki 2009 környékén, laptoppal és dobszerkóval való kalandozásaival. Majd 2014-ben csatlakozott Török Virág (basszusgitár), Nagy Sándor (dob), később pedig Tóth Arnold csempészte bele az elektronikát az így már teljessé váló négyesbe.