Ha megpróbálnék jó példákat felhozni amellett, hogy érdemes-e újjáéleszteni zenekart egy nagyobb törés után, minden bizonnyal  – az egyébként is kevés követendő példa közül – az Alice in Chains esete lenne a legjobb választás. Mellesleg igencsak el kéne gondolkodnom, hányszor végződött az ilyesmi egyáltalán annyira jól, hogy a hallgatóság ne rögtön az „unalmas” címkével lássa el az adott zenekart, azonban ha az ember fogja a The Devil Put Dinosaurs Here-t, amely személyes véleményem szerint sok szempontból magasan túlszárnyalta a 2009-es Black Gives Way to Blue-t, egyértelművé válik számára, hogy ez a zenekar nem kis mértékben tökéletes példája a fent említett bravúrnak.