Minden fesztivál végére kialakulnak olyan szerepek, melyek csak úgy maradnak meg az emlékezetekben, mint a Hangos Szomszéd, kinek horkolására ébredtem az első kínzó reggelen. A Srác, aki a tegnap esti buliban nagyon bizarrul táncolt, a Kutyás csávó, vagy épp az Önkéntes arc, aki titokban kölcsönadta a barátnője sátrát az első esténkre. Leggyakrabban úgy maradnak meg, mint egyfajta velejárói a helynek melyet hasonlóképp hagy menni az ember, mint a gyorsforgalmit, amin hazafelé vezet az út.