Kicsit nehéz ezt az évet értékelnem, legalábbis zeneileg, mert nekem már egyértelműen a célegyenesről, az érettségiről, az-az a ‘félllábbalasírban’ állapotról szólt.

Persze voltak elképesztő koncertélmények, és azóta is agyonhallgatott albumok, amiket mind ehhez az évhez kötök, de ilyen szempontból nekem ez a másodvonal éve volt: nem a nagy kedvenceim durrantottak, hanem vagy új előadókat fedeztem fel, vagy kedvencnek nem nevezett, de mégis kedvelt előadóim tettek le olyan anyagokat, amikkel mégis csurig telt memóriakártyával zárhatom ezt az évet is.

A Fesztivál Köztársaság legerősebb programnapján mindenki egy kicsit a Glastonbury-n érezhette magát – már ami a kötelező gumicsizma használatot és a hatalmas tömeget illeti. Sziget féltáv.

• Előző napi beszámolónkat itt,
• a többit itt találjátok.
• Kövessetek minket Instagramon,
• és fotózzatok ti is a #keretblog hashtaggel!

Ezzel a zenekarral ismét a legmélyére értem annak, hogy mit is lehet ezzel a rovattal kezdeni. A Keltető alapvetően itthon kevésbé ismert zenészeket mutat be, de ez még így viszonylag tág. Sok aspektusból lehet nekifutni annak, hogy mi miért ismeretlen. Mert csak egy albuma jelent meg az adott zenésznek, az is legalább tíz éve; annyira underground, hogy még a vakondok sem hallgatják stb. Vagy elkezdhetünk beszélni arról a problémáról, ami Európát sújtja, s amely annak helyzetéből is adódik.

A Sziget Fesztivál szervezőgárdájára nagy nyomás hárul a tavalyi kritikák után. Amennyi elégedetlen hangot lehetett hallani a fesztivál előtt, annyira élvezték a szitizenek a közel egy hetes bulit. Ám nem csak a fellépők miatt ez Magyarország legnagyobb, és leghíresebb fesztiválja. A Szigeten rengeteg olyan egyéb program vár ránk, ami miatt az ott töltött idő a szórakoztatáson túl tartalmas is lehet. Színház, cirkusz, vurstli és a kilátogató civil szervezetek, művészeti szerveződések, múzeumok is mind nyújtanak alternatívát a szórakoztatásra. De ha valakit ezek mégsem nyűgöznének le, akkor idén már nem lehet ok a panaszra, hiszen az idei fellépő gárda igen meggyőző, és a tavalyi fanyalgóknak sem lehet szavuk főleg úgy, hogy a cikk írásának pillanatában még csak a programok 49,2 százaléka került bejelentésre (!!!).

A könnyűzenei életben angolul a legkönnyebb érvényesülni, ez egyértelmű. Ám a francia nyelvterületek sajátos hangzásvilága, valamint a francia nyelv elterjedtsége egyre több hallgatót hoz a francia ajkú előadóknak is. Stromae, azaz Paul Van Haver Brüsszeli születésű dalszerző és előadó is egyre több országban ismert, sőt elismert, második albuma top tízes listákon szerepelt Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Svájcban és Szerbiában is.

Brüsszel külvárosában nőtt fel. Édesanyja hollandul (flamandul) beszélt, ám franciául (vallonul) beszélők között éltek. Édesapja ruandai származású, és az 1994-es Ruanda polgárháborúban vesztette életét. Ezt a traumát dolgozza fel a ‘Papaoutai’ című szám. Tizenegy éves kora óta tanul zenét, s szövegeit is gyakran maga szerzi. Első slágerét, az Alors On Danse’-t otthonában vette fel, és a rádióban, ahol dolgozott játszani kezdték. Európa szerte toplistás dal vált belőle, a tengerentúlon pedig Kanye West készített hozzá remixet.