Annyira csodálatos érzés, amikor egy lemezt feltéve már az első szám első percével világossá válik, hogy egy baromi izgalmas hullámvasút-menetre fizettünk be. Az örmény testvérpár alkotta „freak dance punk” duo Playground című lemeze pont ilyen. Mire pedig megérkezünk a harmadik-negyedik szerzeményhez, már az is tuti, hogy a lemez nem csak megtáncoltat majd, de kicsit meg is bolygatja kényelmes kis világunkat, ahol mindent igyekszünk felcímkézni, besorolni, és mindenkivel szemben állandó elvárásokat támasztunk. A Wattican Punk Balletet hallgatva – melynek rebellis művészeit az ország fesztiváljainak és underground szórakozóhelyeinek közönsége a Deti Picasso alapítótagjainként ismerheti – azonban csak egyvalamiben lehetünk biztosak: a meglepetés mindent elsöprő erejében.

Az elmúlt évek során Sena nevét legtöbben az Irie Maffiával kapcsolták össze. Ő az a csodálatos színpadi jelenléttel bíró ghánai lány, aki nélkül ez az egész projekt elképzelhetetlen volna. A különféle felállásokban különféle zsánerű zenékkel hódító banda alakulása óta bejárta az ország összes fontos fesztiválját és klubját, külföldi fellépésekre járnak, emellett pedig arra is marad idejük, hogy új muzsikákkal örvendeztessenek meg minket. Sena pedig mindebben hűséges harcostárs már hosszú esztendők óta. És bár nem kétséges, hogy a Maffia sikere épp úgy az énekesnő szívügye, mint saját projektjei azért mégiscsak elérkezett az idő, hogy – persze együttműködésben az Irie Maffiás srácokkal – összerántsa egy szólóalbumra mindazt, ami vagy nem fért bele a zenekar profiljába, vagy egyszerűen talán csak túl személyes volt.