Bő egy év után kiadja első számát a Gulu Gulu, nálunk premierezik az Egy Fenyő Balladája. Az együttest már elkaphattátok pár helyen élőben például a Központban, Aurórában és a Manyiban, legközelebb pedig jövő héten játszanak a Feather társaságában a Lumenben.

A hattagú zenekar egyik felét már ismerhetjük a testvéregyüttesükből, a Beach Beach & The Boogey Mangoból, de nem kell félni, nem ugyanolyan zenéről van szó. A Gulu Gulu inkább shoegazeben illetve dream-popban utazik, és ezt lehet is hallani az első dalukon.

Körülbelül 1 éve realizálódott a Gulu Gulu projekt, amikor a hálószobámba felvett demóimat elkezdetem mutogatni a barátaimnak, és nem olyan reakciókat kaptam, hogy ez teljesen szar. Akkora lendületet adott a dolog, hogy össze is szedtem magam köré először négy, aztán egy ötödik zenészt is, és elkezdtük játszogatni a demóimat, amikből lassan épkézláb dalok lettek, és végül összegyűlt egy albumnyi dal. Lassan fél éve rögzítettük a dalokat, viszont az utómunkálatok kissé viharosan készülgettek, végül Csernovszky Marci vállalta a mixing mastering-et, aki ezzel a dallal is, de az egészalbummal nagyon szép munkát végzett. Most hihetetlenül elégedetten adhatjuk ki az első single-ünket, a Fenyő balladáját, ami egyben a leghosszabb dal a készülő lemezünkön.

– Por Dani, frontember

Nekem egyébként a dal első riffjéről teljesen a Nothing Else Matters jutott eszembe, nem direkt van-e de mindenképpen izgalmas. A trekk szépen összeáll, remekül működnek a két gitár és a basszus különböző dallamai, aztán a dal közepétől kapjuk a shoegaze fő ismertetőjeleül szolgáló zúzós elfolyást.

Koncerteken mindig el szoktam mondani a rövid történetét a Fenyő balladájának: a kertünkben álló fenyőről szól, amit az elmúlt években ki kellett vágni, mert túlnőtte a kertet. A dalban két szereplő jelenik meg, az elején és a végén beszélő naiv fiatal gyermek, aki egy hatalmas monumentális halhatatlan entitásként tekint a fára, amin újonnan az elmúlás jegyeit véli felfedezni és ez rettentő félelemmel tölti el. A második, középső részben a fenyő válaszol, és nyugtatja a fiút, hogy az elmúlásrésze az életnek, nem számít, hogy ki mennyire hatalmas, az idő előbb utóbb utolér mindenkit, és valami más, nagyobb dolog fog a helyére kerülni, ez az élet természetes körfogása.

• Ha minden igaz, pár hónapon belül jön az első lemez, és ahogy fentebb is írtam, legközelebb jövő szombaton tudjátok elkapni a srácokat a Lumenben!

Ma jelent meg a londoni, öttagú The Horrors negyedik stúdióalbuma, ami a ’Luminous’ címet viseli. A srácok 2007-ben debütáltak a ’Strange House’–al. Akkoriban számomra nagyon ellenszenvesek voltak a furcsa, de ugyanakkor piperkőc emo-s kinézetükkel, a Tim Burton-ös kliséikkel, és egy unalmas Joy Division-ön felnőtt tucat zenekarnak tituláltam őket. Nem gondoltam volna, hogy fényes jövő állna előttük, de erről még később szót ejtek.

tovább