Címke: run over dogs
- Augusztus 18. és 21. között tehát nincs mese, irány a Mátra!
- Az album szerzeményeiben való mélyebb elmerülésben a szintén ma megjelent ‘Dalról dalra’ videónk is segíthet, melyhez hasonlóval mostantól jóval gyakrabban találkozhattok majd megújuló YouTube-csatornánkon!
- Kíváncsian várjuk, az eddigiek alapján ütős Run Over Dogs rebirth-re számíthatunk, aztán már csak a koncertek hiányoznak.
- Ha megnézted a klipet otthon, vagy a munkahelyeden, nyugodtan látogass el a zenekar koncertjeire is. Játszanak a Volt nagyszínpadán is most szerdán, meg az UbikFarmon is július 8-án.
Augusztus 18-án, kevesebb mint két hét múlva rajtol az idei Fekete Zaj, ahol a mindenféle színű zajoknak, a baráti légkörnek és a festői Sástónak köszönhetően a létező legkedvesebb és legizgalmasabb fesztiválélményt élhetjük át.
Az eredetileg a sötétebb zenei műfajok szerelmeseinek éves találkozójaként funkcionáló esemény mostanra a teljes színspektrumot lefedő zenei kínálattal szólítja meg a szubkultúrán kívüli látogatókat is, ráadásul mindezt az ország objektíven legszebb fesztiválhelyszínén, a Mátra szívében.
A fesztiválhelyszíntől légvonalban másfél kilométerre eltöltött gyerekkor nyilván azért is szerencsés, mert országunk teteje és annak környéke tényleg eléggé idilli helyszín gyerekkorhoz (és fesztiválhoz is). Másrészt pedig azért, mert a kétezres évek végén, amikor a fővárostól alig egy órára, ‘a hegyekben’ gyakorlatilag semmilyen kulturális és zenei élet nem létezett és még a világháló sem szőtte be a hétköznapi élet minden szegletét, egy legkevésbé sem értő és tudatos, de annál lelkesebb zeneszerető fiatal is hallhatott olyan dolgokról mint a black metal vagy a post-punk, sőt élőben is csekkolhatott ilyen, számára addig ismeretlen műfajokat.
Az első Fekete Zaj-élményeimből leginkább az maradt meg, hogy az akkor még a szivárvány összes színét felvonultató outfitekkel mennyire kontextusidegennek tűntünk és éreztük magunkat a hasonlóan hippi lelkületű barátaimmal, és az, hogy a vizuális sorbólkilógás ellenére mennyire kedves volt velünk mindenki és mennyire barátságos és befogadó volt a légkör ezen az eseményen, aminek nyilvánvalóan nem mi voltunk a célközönsége. Így a fesztivál gyorsan, de stabilan lopta bele magát a szívembe, és maradt ott azóta is.
A pár éves csendespihenő után, 2018-ban teljes gőzzel visszatérő Fekete Zaj pedig már semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a fesztiválra mindenkit a legnagyobb szeretettel várnak, hiszen a zenei kínálat rég kilépett bármiféle műfaji keretek közül, és minden évben izgalmas, ismert és kevésbé ismert előadókat és különleges produkciókat vonultatnak fel. Idén például csak a Zaj kedvéért áll össze a Mezolit című projekt: a 30 tagú kollektíva fellépése azért egyedülálló, mert korábban még sosem hallhattuk élőben megszólalni a Thy Catafalque terjedelmes életművét, ami egyébként nemrégiben egy újabb, kritikailag elismert lemezzel (Vadak) bővült.
A sok hazai kedvenc, mint például a Run Over Dogs, a Middlemist Red, az Analog Balaton vagy a Freakin’ Disco mellett többek közt a belga Cocaine Piss itt pótolja a vírus által elkaszált tavalyi koncertjét, és a Mátrába érkezik a dán Iceage frontembere, Elias Rønnenfelt is, aki a Sástó közepén, egy apró szigeten ad csendes-ülős szólókoncertet, de jön francia elektronika is DALHIA-tól és a szerb indusztriális rock közönségkedvenc, a DreDDup is visszatér kishazánkba. És természetesen, szerencsére, idén is lesz VHK, minden eddigi Fekete Zajom legsámánabb/legkatartikusabb élménye.
A Fekete Zaj fesztiválon továbbra is központi szerephez jut a közösség építése, ezért mindenképp érdemes csekkolni a nappali programokat is, melyek azért sokszor a zene körül forognak. A Banyek workshopon például kipróbálhatjuk, hogy milyen az, ha saját hangunkkal formáljuk át a moduláris szintetizátor jeleit, a Freak Fusion társulata időutazó vándorcirkuszt hoz magával, a Malter Filmfesztivál egy csomó szuper kisfilmmel érkezik, a Zajtúra keretein belül pedig a Markazi várromhoz és a Kisnánai várhoz látogathatunk el, de lesz jóga és játszóház is retro videojátékokkal.
Borítókép: Frank Olivér
Egy éve kaptuk az első meglepetés életjelet a Run Over Dogs visszatéréséről a ‘G0t W0rse / All G0ne’ című dallal, amit aztán decemberben a szuggesztív ‘Wish You Were Gone’ követett, ma pedig megjelent a zenekar új, Now Let The Monsters Shine című lemeze is, ami zeneterápiának beillő érzelmi hullámvasútjával felszabadítóan hat nemcsak a készítőire, de minden bizonnyal ránk, hallgatókra is.
Mélypontok, dühös vagy épp emelkedett tetőpontok és elcsípett, remény felé terelgető pillanatok kilenc, brutálisan őszinte dalban felfűzve, melyek a korábbiaknál jóval visszafogottabban, inkább csak nyomokban kikívánkozó féktelenséggel, de mégis erőteljesen szembe állítanak mindenkit a saját belső mumusaival.
Mindennek az origója Czeglédi Szabi frontember személyes feldolgozási folyamata, ami a karantén alatti dalszerzéssel teljesedett ki:
„Ezen a lemezen minden szám egy szörny, akit harminc év alatt csendben nevelgettem, mígnem átvették az irányítást fölöttem és velük együtt én is szörnyként éltem az életemet. Az elmúlt öt évben – mióta elkezdtem felfedni az őket féltve óvó titkaimat – frusztrált tinédzserek módjára óriássá gyúrták magukat és a legváratlanabb időpontokban összehangolt csapásokat intéztek ellenem. Ez az időszak visszatekintve egy olyan percnek tűnik, ahol egy turbulenciába került légcsavaros repülőgépen ülök, a csipszes zacskók és a különböző merchandise termékek pedig úgy cirkulálnak, mint a színes Tetris darabok, amik törvényszerűen rossz sorrendben érkeznek egymásra, ezért másodpercenként game over van és új játék kezdődik, újra az életemmel játszom. Ami ennél is rosszabb, hogy amíg én a gépen ültem, olyan ép ésszel felfoghatatlan események sorozata történt a világban, amiről jóérzésű ember sosem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.”
„Az én szörnyeim a lemez megírásával leléptek, nélkülem ragyognak tovább, itt az idő, hogy a világ is feltápászkodjon a padlóról, összevarrja felmetszett zsebeit és elzárja a kiapadhatatlannak tűnő szarcsapot.”
Szabi már a korábban megjelent dalok kapcsán is nyíltan mesélt arról, hogy az utóbbi években nem találta a helyét a színpadon zenészként, zeneszerzőként elvesztette az önbizalmát, a zenekar pedig lényegében feloszlás-közeli állapotba sodródott, azonban az intenzív alkotási folyamat benyomta náluk az újraindítás gombot.
„Minden szám felvétele után úgy éreztem, hogy kiveszek egy téglát a táskámból és egyre könnyedebben sétálok haza a stúdióból” – mondta az albumról, amely koncepciózusan felépítve, dalról-dalra végigviszi a hallgatót az úton, ami a zajos káosztól elvezet a fellélegzésig.
A Now Let The Monsters Shine a történetmesélősebb és érettebb hangulat nyomán akár egy kisfilm filmzenéje is lehetne. Ugyan már nem egy zabolátlan, földön fetrengős Run Over Dogs-koncert miliőjét kapjuk, de ez nem is baj, mert simán elképzelhető, hogy a zenekarral együtt az eltelt évek alatt a közönség is felnőtt egy másfajta lemezhez. Legyen szó a vírushelyzet nehézségeiről vagy más személyes elakadásokról, komfortos mankó a feldolgozatlan feszültség megéléséhez és levezetéséhez.
A zsigeri, lemeztelenített, kicsit stripped back energiákhoz illően az album nagy része alapvetően egy szál akusztikus gitárral íródott, azonban a végeredményig hosszabb út vezetett. Mivel az elmúlt évek megfelelései kezdtek leolvadni a srácok munkásságáról, így a hangzás is átalakult. Korábban ritkán kísérleteztek a stúdióban, a számokat egyben játszották fel, a cél mindig az volt, hogy minél élőbb legyen a hatás, ezúttal viszont megváltozott a munkafolyamat. Az új album az RH stúdióban készült – ami egyben a próbatermük is -, így a nyugodt munkakörnyezet és munkatempó biztosítva volt. Emellett Gál Máté, a zenekar basszusgitárosa és egyben a lemez hangmérnöke, klasszikus dalszerzés helyett sokkal inkább a hangzások kísérletezésével töltötte az idejét, hogy megteremtse a lemez zaklatott atmoszféráját.
A hangszerelésben, a számok dramaturgiájában, szerkezetében fontos szerepe van Nóvé Somának, a lemez producerének, aki mentalitásban is egy új szemléletet hozott a zenekarba, hiszen a legapróbb részletekben is a tökéletességre törekedett, ami korábban kevésbé volt jellemző a Run Over Dogs-ra. Soma hangja felismerhetően hallható például a ‘Those Days Were Tough’, a ‘Wish You Were Gone’ és az ‘Oh Boy’ vokáljaiban is. Czeglédi Szasza így fogalmaz:
„Azt érzem, hogy ezúttal sikerült követni és kiegészíteni a zenénket olyan sajátos hangzásbeli hatásokkal, sok esetben nyugtalanító zajokkal, amik a lehető legjobban visszaadják a szöveg, a leírt, kimerevített pillanat zaklatott hangulatát, azonban a szerkezeti és dramaturgiai átgondoltság ezt a szorongó hangulatot több helyen feloldja, aztán újra teret enged neki.”
Fotók: Nagy Balázs
Régebben elég sokat értekeztünk a zabolátlan Run Over Dogs-életérzésről, és a srácok hazai, európai vagy épp tengerentúli kalandozásairól, de aztán a sodró lendületű banda egy időre lecsendesedett. Nem csoda hát, hogy megörültünk, amikor a tavaszi vírushelyzet feszült hajnalán egy új dallal adtak életjelet magukról. Azóta az is kiderült, hogy a szerzemény majdnem egy utolsó Run Over Dogs-dal lett, de szerencsére végül pont az ellenkező történt, és mintegy kapaszkodóként segítette a zenekart és Czeglédi Szasza frontembert a folytatásban.
„A lassú reverbes alaptémák, a fuzzos torzított gitárszóló és az angyali énekhang végtelen nihiles könnyűséggel tölti el a hallgatót a két részben kibontakozó számban” – írtuk a ‘G0t W0rse / All G0ne’ építkező elszállásáról, melynek hipnotikus, sejtelmes, részben vészjósló atmoszféráját a ma megjelent friss track is magában hordozza.
A ‘Wish You Were Gone’ című dalban és klipben szintén érezhető a titokzatos, fenyegető erő, ami a mélypontra húz, hogy aztán a vibráló energiák lökéshulláma visszarántson a holtpontról, és a jó irányba tereljen.
Ezt öleli körbe a dal várakozó, már-már bizakodóvá váló, szívdobogás-szerű lüktetése is, ami a zaklatottság és menekülés mellett az újrakezdés, az újrakapcsolódás reményét és izgalmát villantja fel a sötét árnyak között.
Az eleinte visszafojtott, majd a kirobbanás felé sétáló, számomra kicsit Joy Division-t idéző hangulat kel életre a Nóvé Soma rendezte klipben is, amit elnézve máris hiányozni kezdenek az esti kijárási tilalom előtti idők, amikor még szabadon útnak indulhattunk, ha épp fejszellőztetésre vagy kísérteties, de mégis komfortos éjszakai hazasétára vágytunk.
Az egész kiütött majd felerősödött pulzus-érzés, és a két már megjelent dal egyfajta prológusnak érződik a Run Over Dogs februárban érkező, és eddigi legszemélyesebbnek ígérkező lemezéhez.
A részletekről Szaszától egy közleményt is kaptunk, mellyel a vírushelyzet és a felnőtté válás hullámvölgyeiben bóklászókként szerintem sokan tudunk rezonálni:
„Az elmúlt három évben biztos voltam benne, hogy nem fogok már új számokat írni, nem volt jó érzés színpadon állni, más dolgok kezdtek érdekelni, és zenészként, zeneszerzőként teljesen elveszítettem az önbizalmamat, más előadókhoz mértem magam, nem találtam a saját hangom. Nagyjából egy évvel ezelőtt beszéltük a srácokkal, hogy ennek sajnos így nincs sok értelme, fárasztóvá vált lejárni csak azért a terembe, hogy szétcsapjuk, kidühöngjük magunkat, aztán ne történjen semmi. Mindannyian más-más területeken nagy volumenű projektekbe kezdtünk, ezerrel haladtunk az életben, és én közben félretettem egy rakás dolgot, amiről korábban észre sem vettem, hogy mennyire fontosak. Azt éreztem, hogy azon az úton járok, amin mindig is szerettem volna, viszont mikor körvonalazódott, hogy ennek az az ára, hogy egy csomó dolgot rombolok le magam körül, ami eddig fontos volt, akkor derült ki, hogy valamit mégsem csinálok jól.
Utólag vettem észre, hogy ez a felismerés szülte a ‘G0t W0rse / All G0ne’ című számunkat, aminek a címében a 0 a szimbóluma annak, hogy mindent visszabontottam az alapokig, mélyponton voltam, és azt éreztem, hogy ha nem találom meg sürgősen az egyensúlyt, akkor az élet minden területén nagy gondban leszek. Bár kapaszkodót adott ez a dal, ettől függetlenül benne volt a pakliban, hogy ez lesz az utolsó szám, amit a Run Over Dogsszal valaha kiadunk. Aztán szépen lassan kiderült, hogy valószínűleg ez lesz a zenekar és a saját életemben is az a pont, ami kapaszkodót fog adni ahhoz, hogy újra meglegyen az egyensúly.
Amikor márciusban ránk zárta a világot a világjárvány, naponta több órán keresztül ültem az ágyon és néztem ki az ablakon, random erdőkben túráztam, leálltam a káros szenvedélyekkel, kitisztult a kép, elkezdtem újraépíteni az életemet, gondosan ügyelve arra, hogy illeszkedjenek egymáshoz az elemek. Próbáltam fókuszban maradni, miközben a járvány miatt omlott össze szinte minden, amire szakmailag az életemet építettem.
Nagyjából két hónap alatt megírtam egy teljes lemez gerincét, és ezt olyan terápiának éltem meg, aminek segítségével az egész eddigi életem stresszét le tudtam tenni, gyalog jártam a stúdióba, és két méterrel a föld fölött sétáltam, pont úgy, mint mikor 14 évesen először mentem próbálni. Érdekes kettősség, hogy bizonyos szempontból hullott szét minden, bizonyos szempontból pedig elkezdett összeállni a kép, amiből erőt merítettem.
A ‘Wish You Were Gone’ a ‘G0t W0rse / All G0ne’ után a következő lépcső, ami azt a periódust dolgozza fel, mikor azt éreztem, hogy a környezetem már csak annyit lát belőlem, hogy elnyelt az élet. Azt gondoltam, hogy sokan türelmetlenek velem és nem látják, hogy csak egy kis időre van szükségem ahhoz, hogy újra balanszba kerüljek és mindent úgy tudjak az életemben egyszerre, kényelmesen csinálni, hogy közben van időm a számomra fontos emberekre és értékes beszélgetésekre. Ez egy meglehetősen zaklatott állapot, amit szerintem többek között a dalban folyamatosan jelen lévő zaj is érzékeltet.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a teljes lemez anyagának, így a ‘Wish You Were Gone’-nak is a producere Nóvé Soma, aki egyrészt az egyik legjobb barátomként türelemmel végigkísért az említett az időszakban, így pontosan tudta, mit jelentenek nekem ezek a számok, másrészt rendkívül inspiráló, hogy míg brutál erős és sokszínű anyagokat jelentetett meg 2020-ban, teljes erőbedobással segített az új Run Over Dogs dalok szerkezetében és hangszerelésében. A ‘G0t W0rse / All G0ne’ és ‘Wish You Were Gone’ videoklipjeit is ő rendezte, és az a Nagy Balázs volt az operatőr, aki a kezdetek óta felel a zenekar videós tartalmaiért. A felvételeket, mixet, mastert Gál Máté, a zenekar basszusgitárosa és az elmúlt évek legmenőbb hazai lemezeinek ( legalábbis jó részének) a hangmérnöke készítette az RH stúdióban. A teljes lemez 2021 februárjában jelenik meg.”
Május 5-én megérkezett budapesti végállomására a Middlemist Red és a Run Over Dogs közös turnéja. A Kuplungban egy elég erős estét hoztak össze a Black Flamingo felvezetésével, s aki nem jutott el a koncertekre, az most kaphat némi ízelítőt a hangulatról. A jelenleg már Angliában miniturnézó Middlemist Red ráadásul feldolgozott egy Radiohead-klasszikust is. Ami a fővárost illeti, egy jó ideig pihenőre vonulnak a srácok, ahogy a kutyák is. Pesti klubkoncert egy jó ideig nincs kilátásban egyik zenekarnál sem, de szerencsére a nyári fesztiválszezonban elcsíphetitek őket.
Az egysnitteseket készítette: Komróczki Dia
Szeptember közepén debütál a Vanishing Point, a Middlemist Red saját szervezésű pszichedelikus fesztiválja a Dürer Kertben. A hiánypótló rendezvényre a stílus hazai képviselői mellett külföldről is érkeznek igen nagy nevű zenekarok, az eddig publikus line-upról Ürögdi Ábel és Deli Soma, a Middlemist Red dobosa és basszerosa mesélt nekünk – igen nagy átéléssel.
tovább
Mostanában nem zajos annyira a Run Over Dogs háza tája, éppen ezért is felüdülés, hogy az ország egyik legütősebb riffjeit ontó zenekar megjelentetett valamit. Ezúttal egy klip jutott a rajongóknak, ráadásul ez a videó a Gróf Balázs munkáin szocializálódott hátizsákos alterektől kezdve a mezei képregényrajongókig mindenkinek örömet okoz. Az ok egyszerű: ez a klip baromi jó!
A koncepció és a kivitelezés szinte teljesen a MOME animáció szakos hallgatójának, Börönte Tamásnak a munkája, ezért is készült másfél évig az elgázolt kutya pszichedelikus bosszúhadjárata, és pont ezért iszonyat kemény, hogy ezt valaki egyedül megcsinálta ennyi idő alatt. A hangulat és az atmoszféra pedig szépen bepasszol a Run Over Dogs életműbe. A 2015-ös Cold Sweat of Lust című albumukon szereplő ‘Horror-Struck’ egyébként a lemez egyik legjobb száma, ezért úgy érzem más dolgunk nincs is, mint belinkelni ide a ROD, és talán a magyar animációs szakma legjobb klipjét.
Az utóbbi időben, tehát az elmúlt egy-két hétben eléggé elszaporodtak a koncertek a Pécsen. Emiatt természetesen senki sem kelt fel bal lábbal reggelente. A naptáramba már jóval előre beírtam a február 26-át. Jeles alkalomként ott tündökölt a vérvörös emlékeztető a telefonomban „Run Over Dogs + Supernem” felirattal.
Az idei szilveszter legjobb választásának tűnt a Kuplungba menni. A Middlemist Red, a Run Over Dogs és a tavalyi Kikeltető nyertes Puma Danger külön-külön, és a saját mércéjükhöz viszonyítva is kiemelkedően jó koncerteket adtak, együtt pedig egy fergeteges újévi banzájt hoztak össze. Szuper volt a közönség, vidám volt az éjfél, és áhítattal üdvözöltük, hogy a Kuplung végre beruházott egy tisztességes füstgépre.
Fekete-fehér képek következnek az estéről Komróczki Dia lencséjén át.
A fesztiválok után kissé még kótyagosan, de elkezdtek csorogni a nagy őszi albumtermés első fecskéi, összeszedtük a kedvenceinket a szeptemberi megjelenések közül.
Tegnap ment egy busz a Népligetből Kecskemétre, ami ha balesetet szenvedett volna, meghalt volna a budapesti underground jelentős része. De szerencsére mindenki jól van, és vidámságban elbúcsúztattuk a Run Over Dogs zenekart amerikai turnéja előtt a Garden klubban, a Dope Calypso és a Gustave Tiger társaságában, ahol tavaly ilyenkor szülinapoztunk mi is.