Pár napja zárult le a jelentkezés az idei Kikeltetőre, ahol az ország-világ előtt megmutatkozni vágyó hazai zenei produkciók, fiatal előadók mérettethetik meg magukat a szakma releváns szereplőiből álló zsűri, egymás és a KERET közönsége előtt. A jelentkezők számát tekintve a tavalyi 377-es rekord ugyan nem dőlt meg, de idén sem szenvedtünk hiányt: 343-an jelentkeztetek végül.

Így tett a The Roving Chess Club is, a frissen alakult budapesti poszt-folk, indie formáció, akik stílusosan ma, nőnapon debütálnak akusztikus hangszerelésű, angol nyelven íródott dalaikkal. Könnyed hangulatú, folkos stílusuk, amelyen keresztül a mélabúsabb témákat is egyfajta életörömmel tálalják, a hazai színtérről leginkább a Platon Karataev első albumára emlékeztethet minket. A három (és fél) dalból álló, a nyitószám címét viselő ’I never said I’m gonna wait forever’ fülbemászó, üdítő hallgatnivaló, de mégsincs híján azért a gondolati tartalomnak sem.