Hiszem azt, hogy a legjobb számomra most az lenne, ha megnyílna alattam a föld. Önmagam védelmére el kell mondanom, hogy ez egy olyan hely ahol könnyen előfordulhat, hogy elfelejted, ha elalszol egy égő cigivel a szádban. És a reggeli ébredésed alatt is még a tegnap esti Makrohang dal szól a fejedben, miközben a legmozgalmasabb óráidból csak emlékfoszlányaid maradtak meg. De kezdem inkább a legelején…

Csütörtök esti érkezésemet és a nyár talán leghidegebb óráit átvészelve pénteken mindenképp be kellett néznem a Makrohang Hello Wood faluban megrendezett koncertjére. Pár óra várakozás és a szerkesztőtársaim megjelenését követően a valóság az, hogy a koncert végére a MYGL DJ setre mi voltunk a legválalhatatlanabbul táncoló brigád. A legelső support az a vodkamennyiség volt, amit munkatársaim jutattak le a völgybe. Tökélyre fejlesztett keverési arányokkal ellátva. Na igen, ez után pedig az elbukott stoppolási kísérletemre emlékszem a Vigántpetendet Kapolccsal összekötő hosszú sötét úton. Természetesen reménytelen próbálkozás volt.

Én lestoppoltam egy buszt (beálltam elé) és hasítottunk. – wobe

Az állapotokról egyébként annyit, hogy rögtön azt követően, hogy az ember pónilovaglás közben egy kiscsibét simogatva hallgathatja Palya Beát, elugorhat pár színpaddal odébb a legdurvább techno partyba hajnalig a vodkától megvakultan táncolni. Van ebben valami különös, hogy reggelizhetek a helyi igen autentikus Kék Abrosz étteremláncolat tagjainak egyikében. Majd pár méterrel odébb pedig megtalálom a Pestről ideexportált streetfood Karavánt. Nagyon le akarják hozni a várost a völgybe. Az idealista felem szeretné, hogy ne csak a szerkesztőség tagjai és Deli Soma legyenek a hallgatóság az egyébként nagyszerű MYGL koncerten – no meg a helyi technikus – bár azt is értem, hogy nem biztos hogy jó az ötlet miszerint leerőltetjük ide a várost. Az egész egy kicsit kivesz abból, ami megadja a Művészetek Völgye igazi jellegét.

Menü szempontjából a továbbiakban ma délután folyamán megér egy nézést a iamyank Live Band a Klastromban, ahol a messzemenően a legjobb esténként a vizuál. Amoebát követően pedig megtekinthetjük a Balaton Method filmet, ha például a Bánkitó alatt nem volt még lehetőségünk rá.

Kedvenc Gólya udvarunkban mi mindenképp ott leszünk a Csaknekedkislány koncerten, majd javasoljuk a maratoni stoppolást ismét a Hello Wood falu irányába a Soulclap Budapest miatt. Félidőben pedig átugorhatunk Taliándörögdre, hogy az ott betervezett Puszi koncert előtt még épp megvehessük a nagyfröccsünket az Elevenkerttel szemben. A szomorú része az estének pedig az a megemlékezés lesz, amit a Gólya udvar közelében tartanak majd Schéner Misi a Búcsúkoncert gitárosának hirtelen bekövetkezett halála miatt.

Bármi is történjen, mi próbáljuk magunkat szigorúan a fent említett ütemtervhez tartani, kevesebb vodka-Club Mate és plusz 2 vastag pulcsi társaságában.

A tavalyi évhez hasonlóan idén is letáborozunk pár napra a Művészetek Völgyébe. Elmondjuk, hogyan nyerhettek velünk napijegy csomagot illetve adunk pár javaslatot, mit érdemes végignézni a völgy keretein belül, ha a következő hétben Kapolcs környékén jártok.

Az utolsó naphoz érve már rég beletörődtem, hogy nincs biciklim, nem is lesz és a riksa is eltűnik néhanapján. A pénzünk elfogyott – olyannyira, hogy egy csomag dohányra nem futotta már – tehát eljött az ideje, hogy elhagyjuk a völgyet. Szóval ideje elfogyasztani az utolsó túl tejes kávét Cili néninél, összeszedni a cuccokat, kiengedni a két sátorlap közé szorult éjjeli lepkéket, elhagyni az üresen álló temető melletti ház udvarát majd nekiállni olyan kocsit keresni mely hajlandó elvinni minket Budapestig.

Tegnap voltunk fórumszínházazni, ingáztunk sokat Taliándörögd és Kapolcs között, ettünk, ittunk finomakat – a négy liter bor meglepő módon még mindig nem fogyott el – és láttunk egy csomó jó koncertet, hiszen az estét az Eleven Kertben tölöttük.

A reggeli riksás kalandjaimat követően ismét át kellett stoppolnom Taliándörögdre, az Eleven Kertbe megnézni a Quarktettet, akik óriási műsort generáltak a szűkös kis udvarban összegyűlt Völgylakók tömegének. Fontos információ az Eleven Kerttel kapcsolatban, hogy az esti koncertek alkalmával a fesztiválozók közül egy szerencsés kiválasztott tombolán nyerhet négy liter bort. Nem tartom magam egy szerencsés típusnak, nem is hittem az egészben, de gondoltam miért ne, egy próbát megérhet a dolog.

Számomra a fesztivál első néhány napja alatt érkezett meg a felismerés, miszerint nincs olyan a Völgyben megírt cikkem, melyben ne szerepelne a Blue sPot neve. Nem túl meglepő, hiszen itt tartózkodásom idején a legtöbb időt ezen a helyen töltöttem és a szerkesztőség is egyértelműen a Blue sPot Cafénak ítélte a legjobb koncerthelyszínért járó díjat. Tehát ez esetben azt hiszem, két dolgot tehet az ember. Vagy ír egy cikket, amelyben nem szerepel a Blue sPot, vagy ír egy cikket a Blue sPotról.

Úgy fest, a szerkesztőség komolysága a fesztivál előrehaladtával fordítottan arányos. Sikeresen elkaptam a klasszik köhögős, szenvedős fesztiválbetegséget, de a mentősök javaslatának ellenére sem szerettem volna a szomszéd faluig menni egy tablettáért. Betegen, éhesen, pénz nélkül, de lelkesen vetettük bele magunkat a jobbnál jobb programokba.

Így, a fesztivál felét taposva jóformán fogalmam sincs pontosan hány napja indultam el a városból. Kissé leköltöztem Kapolcsra, szerkesztőtársammal együtt próbálunk életben maradni az ország leghosszabb fesztiváljának keretein belül. A reggeli megszokott indítást követően, amint épp kifelé sétáltam a Blue sPot Café kapuján a Lupus in Fabula szórakoztatta a Völgylakókat. Tökéletes példája volt annak, mennyire lenyűgözően hat, ha két fiatal egyfajta vegytiszta őszinteséggel zenél. Pár mondatot követően fény derült rá, hogy valójában – akármilyen nehéz elhinni – még nem nagyon volt koncertjük, mindössze egyetemi szervezésű rendezvényeken játszottak. Ott is elenyésző alkalommal. Hihetetlen, milyen kincsekre találhat az ember errefelé.

A fesztivál végéhez érve a szerkesztőséggel megpróbáltuk összegyűjteni a Művészetek Völgye legjeit és néhány hasznos vagy haszontalan tényt, egyfajta útmutatóul a rutinos és újonnan érkező völgylakók tömegeinek. Az alábbi lista hosszas, a Völgyben töltött tapasztalásokkal teljes órák alatt tevődött össze.

Reggel az esőcseppek kopogására ébredtem, amint nekiütköznek sátram falának. Nap közben, az eső abbamaradását követően a már kötelezővé avanzsált látogatást tettem a Design Terminalban található antikváriumba, majd részt vettem az ott megrendezett Formabontó Beszélgetésen, mely egyébként a fesztivál további részének állandó programja is lesz egyben. A tegnapi este folyamán az Ivan and The Parazol és a The Bits jutott főszerephez. A Parazol ígéretével ellentétben a koncert kezdetét követő öt percben rászakadt a fesztiválozókra az ég. Szerencsére a közönség lelkesedésén az idő rosszabbra fordulása sem változtatott. Én két koncert között futkorásztam az esőben, elidőzve a Design Terminalos installáció hangulatvilágításánál. Köszönet érte a Hello Woodos srácoknak.