Egy showcase fesztivál a legjobb lehetőség nemzetközi vízekre vágyó zenekarok számára a vitorlabontásra, a nagy nyugati rendezvények mellett szerencsére már egyre több régiós rendezvény is van a nemzetközi szakma összekötésére kezdve a ljubljanai MENT-től egészen az idén első alkalommal megrendezésre kerülő Budapest Showcase Hubig.

tovább

Pécs egy egyetemi város, így talán nem túlzás azt mondani, hogy a BTK kampuszán található Szenes Klub a legkirályabb koncerthelyszín a városban játszani akaró zenekaroknak, már csak, de nem kizárólag az elhelyezkedése miatt is. Olyan zenekarok indultak innen, mint a 30Y vagy a Kispál és a Borz, az új tanévvel pedig beköszöntött az új szezon is.

A hely idén még nagyobb figyelmet fordít az igazán jó, országosan ismert underground zenekarokra, kiegészítve őket egy-egy szuper helyi bandával és jó DJ-kkel. Hétfőnként látható lesz majd a Szenes színpadán a The Beans, a Puma Danger, a Ricsárdgír, a Kipu, a The Luckies, a Csaknekedkislány és még sokan mások.

A szezonnyitó buli is már ebben a szellemiségben zajlott, a nemsokára új albummal jelentkező pécsi-kaposvári Kaktus nyitotta az estét, utánuk pedig a szintén sok új dalt játszó Middlemist Red vitte le a fejét a hallgatóknak. Nameg persze annak a néhány szerencsés budapestinek, akik a szervezők jóvoltából és a KERET blog szervezésében ellátogathattak erre az emlékezetes eseményre. Erről csináltunk egy videót, amit most meg is nézhettek. Van benne egy még ki nem adott új Kaktus dal részlete is.

Lájkoljátok a Szenest a Facebookon, és figyeljetek minket is, mert tervezünk még közösen Pécsre menni.

Tavaly szeptemberben egyszer csak minden haverom az UbikEklektikről kezdett beszélni, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy a holdon éltem-e vagy hogy maradhattam le így a dologról. Idén ezért nem volt kérdés, hogy lemegyek Zebegénybe, és milyen jól tettem. Akinek nincs kedve sokat olvasni, annak elöljáróban csak annyit: a nyár legjobb fesztiválján vagyok túl.

A Szőnyi Táborban másodszorra megrendezett összművészeti fesztivál a lehető legméltóbb a jelzőjéhez.

Az összművészetiség nem a Művölgy féle nemezárus bódés, vagy a Bánkitó féle eldugott és kicsit politikai mellékízű megoldásban létezett, hanem az egész fesztivált átjárta a kollektív kreatív energia.

Ennek egy jó felütése volt az első nap a Ricsárdgír koncertje, amelyen a zenekarból mindössze ketten vettek részt, a többi poszton beugró énekesek, és muzsikusok váltották egymást. Innentől kezdve a vendégzenészek állandósultak a nagyszínpadon, az utolós nap zárókoncertjén, a Middlemist Reden például egy ponton felugrott a színpadra a Puma Danger frontembere gitározni, és a The Best Bad Tripből ketten fúvósozni.

Szintén az összművészetiséghez tartozott a Hübris színpad, ahol a legkülönbözőbb előadók adták egymásnak a kerti moziból lett színpadot. Volt bábjátékos, versíró workshop, Béla Műhely féle hangszerkészítés, nagyon jó és nagyon fura performanszművészek és itt verették egyszer a momésok rommá papírozva hajnali 6-ig a japán goát. A táborban rengeteg installáció tagolta a tereket, az épületek tarkára voltak festve és az utolsó ösvény is színpompásan ki volt világítva, vagy meg volt vetítve.

A belépéskor mindenkinek dobnia kellett egy koronggal, ami alapján két csapatba osztották az embereket, amelyet a nagyszínpad melletti két zenei programhelyszínről neveztek el. Az elektronikus zenében nyomuló Deepfields-eseknek olcsóbb sör, az élőzenés, szalmabálás Taka Tuka tagjainak pedig jólárasított fröccs járt. Ezek mellett volt még ugye a nagyszínpad, ahol napi három előadó lépett fel, eklektikusságukat tekintve a Blahalouisianatól kezdve a Karpov Not Kasparov nevű román szinti performanszig meglehetősen változatosan. Az előre bejelentett zenei programokat – talán mert csaknem fele elektronikus zene volt – egy kicsit keveseltem,

simán elfért volna még napi egy-egy előadó a nagyszínpadra, és a Taka Tukánál is lehetett volna nagyobb a merítés, de ezért kárpótoltak az egészen zseniális pop-up jammek,

kezdve Antonia Vai és a Bohemianes Kakas három és fél órás, több háttérzenészt elfogyasztó első napi őrületétől egészen a vasárnapi, a rushtündér-mesébe illő Kabrio Embrio által szolgáltatott „már mindennek vége van” alapon mikrofonba ordibálós, gitározni nyomokban tudós lejövetelig.

Egyedül az infrastruktúra minősége árnyalja a képet, a mobilvécékből épp, hogy elég volt, és az utolsó napra mind megteltek, különböző pop-up grillek és alkalmi tócsnisozók mellett csupán egy helyen lehetett fixen kaját venni (de legalább az egyszuper vegán bográcsozó volt indiai finomságokkal), a pultban a készpénzmentes fizetés pedig kész katasztrófa volt, lassabbá tette a kiszolgálást, mintha aprópénzzel bajlódtunk volna.

A fesztivált idén is közösségi finanszírozással valósították meg, az első madarak nagyon olcsón juthattak bérlethez, majd fokozatosan emelkedtek az árak. A résztvevők száma viszont 501 főre volt limitálva, ami idén össze is jött, ezáltal egy zárt, és elképesztően családias közösség alakult ki.

Az egész olyan volt, mint egy óriási kertibuli, ahol ismered a házigazdákat, és tudod, hogy mindenki más is ismeri őket, ezért tulajdonképpen mindenki haver.

Ott hagyhattam a laptopomat egy kültéri asztalnál, mert tudtam, hogy nem viszi el senki. Minden programot nyitottan és érdeklődve nézett legalább egy tucatnyi ember. Mindenkihez odafordulhattam, bárkivel, de tényleg bárkivel tudtam váltani pár szót, mert mindenki egy flow-n volt délutántól pirkadatig. Mindenki jelen akart lenni, mindenki önzetlenül hozzá akart tenni az egészhez, kezdve a délelőtti becsületkasszás kávé és palacsinta árustól egészen a fotósunk, Komróczki Dia mondhatni pop-up fotókiállításáig. Mindezekkel együtt pedig őszintén mondom, hogy az UbikEklektik a legtökéletesebb újgenerációs fesztiválként csúszott be így nyár végén a szívembe, és emiatt kihagyhatatlan tétele lesz a jövő évi fesztivál naptárunknak is.

Fotók: Komróczki Dia

---

Az UbikEklektik idén is a Kikeltető támogatója, ha zenekarod van, és szeretnél fellépni ezen a fesztiválon (is), akkor szeptember 22-ig jelentkezz! További infók itt.

Megvan a Magical Mytsery Tour című Beatles-film? A Szenes Klub szervezőgárdája egy hasonló túrát talált ki azoknak a fővárosiaknak, akik szeretnének egy jó kis pécsi pszichedelikus zenei élményben részesülni.

tovább

Négy fővárosi gimnazista srác összeállt egy éve zenélni komoly ambíciókkal, tiszta víziókkal és egy csomó pszichedelikus hatással, hogy nyomot hagyjanak a könnyűzenei életben, és megmutassák, ők nem egy tipikus gimis zenekar. Nyilván ezt leellenőrizni csak koncerten lehet, épp ezért el is látogattunk a Carson Coma áprilisi Müszis koncertjére, ahol két dolog lett világos számunkra. Egyrészt tizenhét évesen sivatag ihlette rockot nyomni rohadtul irigylésre méltó dolog, másrészt meg ha jobban összecsiszolódnak a srácok, pár éven belül marha menő koncerteket fognak adni.

tovább

Ma indul Pécs egyik legfontosabb rendezvénye, a Pécsi Egyetemi Napok, amelyre számos egyetemista látogat el a következő három napban az órák után.

tovább

Teltházas volt az év első budapesti Middlemist Red koncertje az Akváriumban. A srácok játszottak három új dalt, kettőt először hallhatott a közönség, a harmadik pedig a januárban, a Eurosonicon bemutatott ‘Evermore’ volt. Előttük a Kaktus lépett fel, akikkel nemrég forgattunk egy koncertvideót.

Nézzétek meg Komróczki Dia képeit a buliról!

Már megint egy csomó remek koncert vár ránk a héten, ráadásul újra van nyereményjáték: ezúttal a Middlemist Red és Kaktus Akváriumos koncertjére nyerhettek páros belépőt itt.

Hétköznap

• FEB 29 – Indítsátok a hetet egy hétfő délutáni előadással az alternatív szórakozóhelyekről és szórakozási formákról a Kádár-korszakban. / 600FT – 1200FT
• FEB 29 – Este pedig ismét visszatér Budapestre a !!! (chk-chk-chk), az A38 Hajós buli ezúttal is remeknek ígérkezik. / 2900FT – 3500FT
• MÁR 1 – Másnap IOU, azaz Gyányi Marcell nagybőgőn, Molnár Bencze billentyűn és Szegő Dávid dobon zenél majd a Szimplában. / FREE
• MÁR 3 – Csütörtökön bemutatja első, Friend Or Foe című nagylemezét a Lone Waltzos Duke Bluebeard. / 800FT – 1000FT
• MÁR 3 – Az Aurórában pedig Gustave Tiger, Demjén Hirst, valamint a tavalyi Kikeltetőn is feltűnt Kőszívű Ember Fiai tart egy közös bulit. / FREE

Hétvége

• MÁR 4 – Péntek délelőtt Cseh Tamás Programos előadássorozat lesz a Design Terminálban a kiadókról, szponzorációról, és zenekari stylingról. / FREE
• MÁR 4 – Este pedig Ricsárdgír lesz, pólókkal és VHS kazikkal felszerelt merch pulttal és Gazsi Rap Show-val a Corvin klubban. / 1000FT
• MÁR 4 – Vagy irány az Akvárium, ahol az élő pszichedelikus zenét elektronikával keverő Kaktus után fellép a Middlemist Red, akik két új dalt is bemutatnak élőben a közönségnek. / 1200FT – 1500FT / Itt nyerhetsz rá páros belépőt!

Kaktus

• MÁR 4 – És a tökéletes afterhez csak a Beatig kell menni, ugyanis ezúttal ott lesz a Trippin’ Like We Do pszichedelik elfekvés hajnalig. / FREE
• MÁR 4 – Vagy nézzetek el a Müszibe BWOLA-ra! / FREE
• MÁR 5 – Szombaton lesz The Best Bad Trip az Aurórában. / FREE
• MÁR 5 – Lynd és Minimyst a GMK-ban. / 1000FT
• MÁR 5 – Valamint erdélyi turnéjuk után tol egy akusztikus szettet Henri és Daniel a Fran Palermoból a Fogas Házban. / FREE
• MÁR 5 – De a nap legjobb bulija Kecskeméten lesz kutyákkal, tigrisekkel és nimfákkal. Sajnos a dolog nem publikus, de aki tudja, miről beszélek, az legalább annyira várja, mint mi, aki nem, az pedig kezdjen el meghívó után kajtatni!

Nyerjetek páros belépőt a pénteki Middlemist Red és Kaktus koncertekre a Heti Bontás Facebook oldalán! Katt ide!

Először volt szerencsém részt venni nemzetközi showcase fesztiválon, és egyből az egyik legnagyobbal, a Eurosonic Noorderslaggal kezdtem, ahol a kontinens legizgalmasabb zenei produkció, és a legfontosabb szakmabeliek gyűltek össze a Holland Groningen városában.

It’s also a fucking cool town

A város az ország északi részén található és közel 100 ezer egyetemista tanul itt. Az már utcára kilépve is egyértelmű, hogy Hollandia egyik kultúrális központjával állunk szemben, hiszen

szinte minden utcára jut egy minimum Kuplung, de inkább A38 kaliberű koncerthelyszín.

A belváros utcáin itt is megfigyelhető az európai hipszter fővárosokból ismert dizájner ruhaüzlet / kellemes kis kocsma / lemezbolt sorminta, kiegészülve néhány coffee shoppal, hiszen mégiscsak Hollandiában vagyunk. Hogy mennyire nem egy unalmas kisvárosról van szó az is jelzi, hogy a fesztivál ideje alatt itt volt a David Bowie Is kiállítás, amely Berlin, Chicago és Párizs után került megrendezésre az egyetemistákkal együtt is csak háromszázezres lélekszámú városban.

A showcase fesztiválok lényege ugye az, hogy kapcsolatot teremthessenek a zeneipari szereplők egymással, azáltal, hogy platformot teremt a promoterek, managerek, kiadófőnökök, újságírók, és mindenki más között, akik úgy érzik, keresnivalójuk van itt. Kezdve a legnagyobb fesztiválszervezőktől, akik friss bandák után vadásznak a jövő évi line-upjukba, egészen a managerekig, akik egy ital fölött külföldi kiadók képviselőinek, promotereknek illetve újságíróknak mutathatják be zenekaraikat. Nappal a fő helyszín a konferencia központ volt, ahol szó esett egy csomó izgalmas és fontos zeneipari témáról,

aztán pedig kezdetét vette egy sűrű klubfesztivál, este 8 és hajnali 4 között megtelt a város összes koncertezésre alkalmas bárja, művháza, illetve színháza, teret adva a kontines legígéretesebb feltörekvő produkcióinak.

Ezek közül szemlézek most párat.

Alice On The Roof

Rég hallottam olyan cuki elektro-popot, mint amilyet az Alice On The Roof játszik, nem akar túl sok lenni, de szinte mindegyik dalra el lehetett lötyögni. A Benelux államokban már komoly népszerűségnek örvendő belga hölgy megtöltötte a fesztivál egyik legjobb helyszínét, a Vrijdagot. Alice az Egyesült Államokban tanult zongorázni, majd visszatérve elkezdett számokat írni. Demóit aztán elküldte Tim Bran producernek (ő felelt például a London Grammar debütalbumáért is, de dolgozott korábban a La Roux-val is), aki azonnal felajánlotta, hogy segít Alice első lemezének munkálataiban, ami várhatóan év végén jelenik meg.

Hydrogen Sea

Utolsó napunkon még pont elkaptuk a szintén belga duót, akik puha elektronikát kevernek kellemes női énekhanggal, élőben kiegészülve egy dobossal. Az énekesnő nagykabátban, szinte mozdulatlanul állta végig a koncertet, erről egy kicsit a Pegazusok Nem Léteznek jutott eszembe, hangzásra azonban inkább egy lo-fi CHVRCHES-t képzeljetek el. Koncerten nem volt nagy élmény, de otthon hallgatásra abszolút kellemes.

Ludovik Material

A szlovén zenekarról nehéz nem a Gossipra asszociálni, elsősorban a dob, gitár/elektronika és ének felállás miatt. A koncertet egy hosszas intró előzte meg, amely alatt a tagok a közönségből sétáltak fel a színpadra, és látványosan rákészültek az első számra, előjelezvén, hogy itt valami nagy zúzás fog történni. Ezek után az elvárásaim az egekbe szöktek, hogy aztán a Ludovik Material gond nélkül felülmúlja azokat. A keményebb, elektronika központú, de azért táncolható rockzene ékköve az énekesnő, aki mellett bár simán elmennék az utcán, a színpadi jelenléte kifejezetten meggyőző volt.

Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS

A finn Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS zenekar névválasztása jó marketingnek bizonyult, hiszen nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Ennek megfelelően a De Spieghel nagyszínpadához alig lehetett bejutni. A banda vidám hangzású, kicsit szörfös beütésű punkban utazik, a basszusgitár az énekesnő kezében van, a trióban pedig a dobos mellett egy szintis kapott helyet, ezzel növelve a rágógumi faktort.

És milyenek voltak a magyarok?

Bár találkoztam kint olyan hazai zenészekkel, akik látszólag csak a legális utcán gombázás élménye miatt tették meg a hosszú utat Hollandiáig, Magyarországról négy zenekar, a Budapest Bár, az Ocho Macho, az Ivan & the Parazol, valamint a Middlemist Red kapott lehetőséget fellépni a fesztiválon. Az első kettő szerintem teljesen indokolatlan és elkeserítő, Ivánék esetében pedig valóban felmerül a kérdés, hogy mennyi idő után lesz izzadtságszagú egy zenekarnak showcase fesztiválra járni.

Mellettük a Middlemist Red úgy kellett, mint egy korty víz a sivatagban. A srácok két nap alatt lenyomtak két teltházas bulit, mindkettőt szuper helyszíneken (Huize Maas illetve Vrijdag), a lehető legjobb idősávban, és még két rádiós sessionre is jutott idejük. Bár a pszichedelikus rock nem feltétlenül tartozik nemzetközi mércével a leginnovatívabb műfajok közé, a srácokat mégis rendkívül pozitívan fogadta a közönség, ezzel bizonyítva, hogy méltóak lennének a nemzetközi áttörésre.

Két kezemen se tudnám megszámolni, hány hazai zenekarnak lehetne helye egy ilyen fesztiválon, ezért sajnálom, hogy az általunk küldött produkciók fele szinte értelmetlenül ment el Hollandiáig.

Ahogy sorra jelennek meg az izgalmasabbnál izgalmasabb hazai formációk, remélem a következő években több fiatal, ambíciózus banda kap lehetőséget megmutatni magát Európának.

Címlapkép: Podobni Mihány / fenytkepezo.tumblr

Az idei szilveszter legjobb választásának tűnt a Kuplungba menni. A Middlemist Red, a Run Over Dogs és a tavalyi Kikeltető nyertes Puma Danger külön-külön, és a saját mércéjükhöz viszonyítva is kiemelkedően jó koncerteket adtak, együtt pedig egy fergeteges újévi banzájt hoztak össze. Szuper volt a közönség, vidám volt az éjfél, és áhítattal üdvözöltük, hogy a Kuplung végre beruházott egy tisztességes füstgépre.

Fekete-fehér képek következnek az estéről Komróczki Dia lencséjén át.