Címke: megjelenés
- Legutóbb egy live session kapcsán írtunk a duóról, ezt ide kattintva olvashatjátok.
Új projektbe kezdett bele Szőke Barna tavaly év végén, a második szám pedig most nálunk jelenik meg. Barnát a Qualitons, illetve a Jégkorszak egykori gitárosaként ismerhettük meg az elmúlt években, de pont beszélgettünk egy barátommal pár hete, hogy volt bizony neki egy szólóprojektje is anno, a MYGL. Az új, saját néven megjelenő dalai állítása szerint „még sokkal egyszemélyesebbek”.
Márciusban fog megjelenni a Freakin’ Disco harmadik nagylemeze, ez a második ízelítő róla, amiben folytatják a vad elektronikai és élő jazz kalandozásaikat hasonlóan a korábban megjelent Face Yourselfhez.
A zenekar elmondása szerint ez egy könnyedebb számnak indult, ami egyáltalán nem sikerült, de ez abszolút nem probléma.
Ismét nálunk premierezik az elmúlt évben feltűnő, a Kikeltető egyik klubestjét is megjáró post-punk trió, a Soviet Monday új dala. A tavalyi ‘Kirill‘-t, a ‘GEPESZ/LANY‘-t, a ‘Somogy‘-ot, majd az idén tavaszi ‘TECHNO UTÁN’-t követően, tartva a tempót, pár hónappal később most itt van a ‘Renegát’. Premier!
Ezúttal a ‘TECHNO UTÁN’ lelket simogató gitártémájához képest egy agresszívabb, erős bólogatást pogót sejtető dalt kapunk, és a Kelet-Nyugat kitekintés helyett leginkább Budapesten érezhetjük magunkat, mégpedig egy lehetséges jövőben. Mind a visszhangos intro, mind a megjelenő vibrál gitár egyből kiszakít a komfortzónából és frusztrálttá tesz, amelyet csak az első verze old valamennyire, mégis végig megmarad ez a hangulat.
A kettősség a refrénen kívül is végigkíséri az egész dal szövegét, de a legerősebb kép egyértelműen a
„Lesznek nyitott tetejű autók / És kurva magas számlák„.
Emellett szokásos módon most is külön misét ér meg Bíró Milán dalszövege, az együttes énekese jól nyúl a húsba vágó valóságú magyar lét jellemző szituációihoz. Élmény lenne válogatást írni a legjobb sorokból, azonban ez szinte megegyezne a dal teljes szövegével, úgyhogy jobban megéri meghallgatni. A vizuálról (i.e. borító, és annak a tőle megszokott minimál-animált verziója) ezúttal is Csutorás Marci gondoskodott, míg a master Altsach Balázs munkáját dicséri.
Kedvenc sor: És izmosan fogok cigarettázni (Marlboro!)
A keletkezésről a srácok a következőket mesélték:
A Renegát arról szól, hogy mindenki atommód meg akarja csinálni magát, mi legalábbis nagyon. A jövőben potyogtatjuk ki magunkból a trackeket, talán egy EP is lesz, who knows? Ha eljöttök ránk 22-én a Manyiba, akkor lesz rá lóvénk, meg lesznek nyitott tetejű autók is.
A banda – mint ahogy azt illik – nemrég frissítette inspirációikat magába foglaló playlistjét a Spotify-on, természetesen abba is érdemes belehallgatni, de szigorúan csak a Renegát ronggyáhallgatása után, amely biztosan felcsendül az általuk is említett következő, MADMIKE-kal közös koncertjükön 22-én a Manyiban.
Kiemelt kép: Lengyel Alexandra
Szeptember elején jelent meg a pécsi daydreaming twins legújabb, ‘slow down’-ra keresztelt anyaga. A négy dalból álló EP mind szövegvilágában, mind hangzásban hozza a megszokott kicsit merengős, révedezős, indie singer-songwriter hangulatot.
Mindez most egy kis csavarral érkezett, egyrészt a szövegek most először angol nyelvűek, a dalok lüktetése pedig az eddigiekhez képest sokkal intenzívebb, ami nagyon jól áll nekik. Ahogy az előző megjelenéseikkor, úgy most is, Little Hermelinnel dolgoztak együtt.
„A fúzió segítségével mindkettőnknek egy új, eddig még nem hallott hangzást csempészett a másik hangzásvilágába és az így létrejött eredmény színesebbé teszi az előadók zenei portfólióját. Az angol nyelvű szövegekkel pedig a nemzetközi nyitásra is lehetőségünk nyílik remélhetőleg.” – írják a srácok a közös munkáról.
A ’slow down’ nem csak az album címadó dala, a ’slow’ lett az album vezérmotívuma is. A lelassulás, befelé fordulás, egyre felkapottabb téma a mai rohanó világban, a fiúk zenéjében is visszatérő toposz, viszont az eddigi melankolikusabb, szomorkásabb hangulatok helyett egy sokkal könnyedebb, játékosabb szögből közelítik meg a témát.
„A szervező erő/szó a slow volt, és akkor ezen belül (kívül, mert nincs szabály) mászkáltam. Lassabban, minden jobban látszik és érződik, figyelésre és életre alkalmasabb időmérték. Ha elég sokáig nézed, örök. És akkor ezt különböző nézőpontokból/számszemélyből figyeltem meg.” – mesélte Kristóf a koncepcióról
A legutóbbi lazább hangulatú nyári dalok után ugyan továbbra is belvárosi, éjszakai képekkel megyünk tovább, azonban ezúttal teljesen más hangulatban. A ‘Tériszony’ azonnal magával ránt a hajnali, ordítást kívánó melankóliába. Csányi Rita csodálatos hangja magyarul is a helyén van, még egy fokkal személyesebb élményt kapunk ettől a daltól, pedig nem mondható, hogy korábban titkolózó, az érzelmeket kerülő szövegekkel került volna szembe az, aki The Anahit dalokat hallgatott (a nők elleni erőszak témáját feldolgozó dalukról itt írtunk részletesebben).
Az immáron Csányi Rita, Sashegyi Soma, Havasi-Hollanda György, Kocsis Dániel felállású zenekar új dalának vizualitásáért Hajba András felelt, tökéletes kiegészítést adva a befelé forduló, nagyobb részt sötét hangulathoz, amit a dal sugároz. A dallam és a felépítés hatására olyan érzésünk támadhat, mintha (ha már Tériszony) egy magaslatról folyamatosan újra lelöknének a mélybe, aztán újra meg újra visszarántanának. A hangszerek tökéletes összhangban folyamként szólalnak meg az erőteljes énekhang mellett. A dal létrejöttének körülményeiről és témájáról Csányi Rita mesélt nekünk:
„Már egy ideje gondolkodtunk magyar dalokon, de ez volt az első, amit úgy éreztünk, hogy szeretnénk megosztani a közönségünkkel. A Tériszony magyarul született meg, mert a cím volt az első. amit megírtam.
Evidens volt, hogy ezt a témakört most egy új nyelven, új szemszögből kell megközelítenem. Egyébként nincs nagy váltás, továbbra is tervezünk angol dalokat írni, csak közöttük jönni fognak magyar nyelvű The Anahit-dalok is.
A Tériszony az elveszettségről szól. Mindannyian elveszünk időről-időre az életünkben és nem tudjuk, hogy miért létezünk egyáltalán ezen a bolygón. Ilyen pillanatokra készült ez a dal. Amikor egy kicsit minden fáj és túl bonyolult.„
A Kikeltetőt is megjárt banda péntek este illusztris line-up részeként lépett fel a Toldiban a BUSH keretein belül, ahol szerették volna magukat jobban megmutatni a szakmának, és minél több emberrel megismerkedni. Természetesen a Tériszony is felcsendült.
(Kiemelt fotó: Bikali Sándor)
A Ripe Foal, vintage rock alapokon nyugvó, számtalan behatás által tarkított felépítmény. Manapság egyre nehezebb műfajokról és alműfajokról beszélnünk, a modern formációk inkább mindent próbálnak játszanak, semmint egyvalamit. A kérdést mégis újra és újra feltesszük.
Aki járt június elején a Madách téren, és vette a fáradtságot, hogy átnézzen a dizájnerhátizsák-tengeren, egészen a Telep belsőjéig, – pontosabban a gördeszkatároló elé – rendhagyó eseményt pillanthatott meg: egy csendes, meghitt, szívhezszóló singer-songwriter estet, amit csomóan analóg gépekkel fotóztak, páran pedig kamerákkal vették az egészet. Ez, a mára már harmadik eseményét is sikeresen abszolváló Telep Sessions debütálása volt június 11-én, ahol Duke Bluebeard az egyszálgitáros, lírai történetmesélés legizgalmasabb hazai képviselője mutatta be régen megírt, ám soha meg nem jelentetett anyagát, az Ani Konichiwát. Nálunk debütál az ‘Ani’s Song’ című dalhoz készült videó, amit megtekinthettek alább.
Megkérdeztük a szerzőt, hogy meséljen néhány szót a dalról, Duke Bluebeard pedig elmagyarázta az egész Ani Konichiwa album keletkezését, jöjjön most erről az ‘Ani’s Song’: „Ez egy igazi törékeny, szerelmes dal. Nyomtam Ausztriában az építőipart, és erős férfiembernek éreztem magam, aki acélszerkezetekkel dolgozik, de belül kevés és gyenge egyedül.”