A kritikusok és a közönség egyértelműen magas elvárásainak köszönhető talán, hogy nem tudjuk a helyén értékelni a Mechanical Bullt, vagy Followillék most tényleg eléggé mellé nyúltak? Mindenesetre egyértelműen sikerült egy olyan albumot kreálniuk, amelyet rég múlt Tennesseebe tett kiruccanásaim során sem erőltetnék megszállottan a lejátszóba. És őszintén szólva a „Jajjj srácok, eltelt már jó pár év a Come Around Sundown óta, ideje csinálni egy újabb lemezt…” felfogáson kívül más nem igazán jön le erről az anyagról.

Aláírom, ők sem lettek az évek múlásával fiatalabbak, de legalább fele ennyire megkímélhették volna a Tisztelt Hallgatóságot a lötyögős zenétől. Főleg, ha mérlegeljük, hány féle forrásból sugárzik ez felénk már-már radioaktívan.