Június közepén tényleg a fél zeneipar lemegy lemegy Pécs mellé fesztiválozni, a Fishing On Orfű évek óta stabilan jóelőre teltházas, és bár a nagyobb színpadokat évek óta ugyanazok a magyar alter produkciók uralják, a line-up azért évről-évre színesedik, és ez a közönségen is meglátszik.

Műszakokra lebontott albumok, kezdeti eltévedéssel töltött pokoli órák soundtrackjei, vagy csak azok, melyeket akkor hallgattam, amikor minden valamiért a helyén működött. A cím nem kábítószer fogyasztásra, hanem biciklis futárkodásra utal, ezek pedig a tekerős zenéim.

A történet valahol a nulla-nullás évek végéhez közeledve kezdődött, mikor még én is a fűben fetrengve néztem a csillagokat Kispált hallgatva. Az egész korszak számomra legjellegzetesebb momentuma maga a Tejjelkifli volt, amit sikerült véresen komolyan is vennünk persze. Azóta eltelt pár év, búcsút inthettünk a Kispálnak, de a mai helyzethez hasonlóan már akkortájt nehezen találtam volna valakit, aki nem automatikusan társítaná a Kiscsillagot a Kispál és a Borzhoz. Bár megjegyzem bizonyos értelemben megalapozott a dolog.