Címke: live
- Egy ideig még ki kell bírnunk a Freakin’ Disco élőkoncertes energiái nélkül, addig is pörgessük a friss kislemezt, vagy nosztalgiázzunk egy régi interjúval a békeidőkből.
- Most hétfőn pedig Speiz Bojsz lesz Ágoston Bélával és Németh Jucival kiegészülve.
Pár hónapja jelent meg a Megtűrtek eddigi leghosszabb és legjobb anyaga, a Mindig Van Lejjebb, amiről mi is írtunk a blogon. A srácok ezután úgy döntöttek, hogy nem egyenként forgatnak klipeket az új trekkekhez, hanem bevetik magukat a Kriptába egy green screen elé, és forgatnak egy hatalmas live session videót. A végeredmény alább látható.
Életünk egyik legzavarosabb éve végre a végére ért, amit a Freakin’ Disco 2020 című, atomveretős techno kislemezzel zárt, amin három, eddig még csak élőben hallható saját dal mellett két remix is helyet kapott.
Az album pont abban hiánypótló, hogy nem a múlt év furcsa és zavaros állapotait, hanem az élő, lüktető zene erejét idézi meg.
A 2020-as év minden zenésznek nehéz volt, de a Freakin’ Disco nem fásult bele az idegőrlő korlátozásokba: bár koncertdátumokkal nem volt tele a tavalyi naptár, az egyik live sessionjükből három dal energikusságát sikerült teljes valódiságukban lemezre vinniük – a ‘This Time’ című dalt ketten is (Keresztes Gábor és Csizmás Andris) feldolgozták, ezek az átértelmezések pedig szintén helyet kaptak a lemezen. Az olykor lágyan egymásba folyó, máskor pedig arconpörgős csapatásba átívelő részek igazán egyedi lenyomatot alkotnak 2020-ról. A címadó évszám azonban nem a nehézségeket akarja felidézni, hanem sokkal inkább a zenekar személyes élményeit, és az élőzenélés spontánságát eleveníti fel.
Most alkotói tevékenység van, de a zenekar továbbra sem tervezi fagyott csendben várni a világvégét: a csapat Steve Dub producerrel dolgozik friss, ropogós trekkeken, amiket idei megjelenéssel várhat a közönség. Emellett egyéni folyamatok is zajlanak, a zenekar billentyűse, Keresztes Gábor szerezte az Oscar-jelölt Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film zenéjét is.
Felvételről, tematikáról, zeneipari nehézségekről beszélgettünk a Freakin’ Disco tagjaival:
Olvastam, hogy az EP címe összefügg azzal, hogy zömében live felvételek kerültek rá, meséltek erről picit?
Szabó Sipos Ágoston: Összefügg a cím az élőzene szeretetével, de nem csak live-ok vannak rajta. Két remixet is meg lehet hallgatni Gábortól és Andristól. De tény, hogy nagyon hiányzik nekünk, mint gondolom minden előadóművészettel foglalkozónak, a közönség, a koncertezés. Az az egy-két buli, ami 2020-ban volt, nagyon jól sikerült, és bebizonyosodott, hogy mennyire ki vagyunk éhezve az igazi emberi helyzetekre. De tényleg. A közönség és a zenekar oldaláról is azt lehetett érezni, például a Kobuciban vagy a Kolorádó CsakCsűrön, hogy úgy bulizunk, mintha nem lenne holnap.
Utólag kevertetek még a felvételeken?
Csizmás András: Persze. Ez nagyjából olyan, mintha egy ételhez meglennének az alapanyagok, amiket még ízesíteni, sütni, főzni kell, hogy a végeredmény finom legyen. Hangzás ügyekben maximalisták vagyunk, ezért megtettünk mindent, amit tudtunk. Elég jó felvétel készült a Trafóban Válik Laci jóvoltából. Jó volt vele dolgozni.
Volt valami tematika, ami alapján ezt az 5 dalt választottátok, vagy inkább egyfajta hangulatot akartatok visszaadni ezzel a válogatással?
András: A három élőben felvett dal adta magát. Ezeket eddig még csak koncerten lehetett meghallgatni, és szerencsére jól sikerült eljátszani őket a Trafóban, úgyhogy jó ötletnek tűnt rátenni őket az EP-re. A remixek meg már korábban készen voltak, így egyfajta válogatás született a 2020-as dolgainkból.
A ‘This Time’ c. dalból két remix is szerepel a lemezen, hogyhogy?
Ágoston: Keresztes Gabi és Csizmás Andris ugyanazon a számon kezdtek el dolgozni, és mivel teljesen más megközelítések születtek, rátettük mindkettőt. Izgalmas szerintem meghallgatni ugyanazt a témát két, (vagy hogyha az eredetit is hozzávesszük) három megfogalmazásban. Ráadásul tényleg nagyon elrugaszkodott, bátor remixekről van szó, szóval egyáltalán nem az az érzése az embernek, hogy egy 2., 3. ‘This Time’-ot kell megint végighallgatni. Tele van mindkettő meglepetésekkel.
Mi a különbség egy koncerteken és egy stúdióban felvett lemez mondanivalója között szerintetek? Nem hangzásra gondolok, nyilván.
Ágoston: Egyrészt tök jó megmutatni, hogy azt a hangzást, amit a stúdióban kikísérleteztünk és összeraktunk, azt amúgy élőben is el tudjuk játszani, ráadásul itt azért egy csomó plusz energia is hozzáadódik a közönség által, meg a be nem tervezett részek miatt, szóval ez a mágia mindenképp izgi. Ahogy az elején is mondtam, nagyon sokat számít a drága közönségünk jelenléte.
Inkább koncertekre raktok össze seteket, vagy szerettek kísérletezni?
Ágoston: Általában minden koncertre új setlisttel érkezünk, ki vannak találva a számok közötti átmenetek, a dinamikai ív, hogy honnan-hova szeretnénk eljutni, de természetesen még ilyenkor is sok hely jut a kreativitásnak, improvizációnak. Persze, vannak olyan koncertek is, ahol meg semmi sincs megbeszélve. Ezeket az utóbbi időben el is különítettük. Ha azt látod kiírva, hogy Freakin’ Disco – Kamaraelektronika, akkor az tuti full impro lesz.
Van olyan előadó, aki inspirálóan hatott rátok ebben az otthon tespedős időszakban is?
Ágoston: Én rockot, meg klasszik jazzeket, meg komolyzenét hallgatok megint. Próbálom újra felfedezni a régi kedvenceimet.
András: Próbálom folyamatosan követni az aktualitásokat. Az egyik legjobb érzés, amikor rátalálok valamire, ami aztán hosszú ideig elkísér. Mostanában ez valahogy nehezen történik meg, de ha nincs új, akkor mindig vissza lehet nyúlni a régiekhez. Annyi zene jelenik meg folyamatosan, hogy nehéz megtalálni az igazán jókat, vagy ha sikerül is, hamar elterelődik róla a figyelem, mert jön egyből 10 másik megjelenés. Azt hiszem, hogy a kutatás maga engem nagyon inspirál. Most épp Nicolas Jaar új lemezét hallgatom, benne mindig lehet bízni, eddig csak nagyon igényes munkákat hallottam tőle.
Hogy vészelitek át ezt az időszakot?
Ágoston: Nehéz. Nekem mostmár tényleg eléggé kivan a …, de mindenki próbál gyakorolni, zenét szerezni, keresni, meg amennyire lehet, találkozunk, próbálunk, meg barátkozunk. Dolgozunk egy új számon is egy neves angol producerrel, Steve Dubbal, ami viszont nagyon király.
Mennyit próbáltok, gondolkodtok stream koncertekben, vagy inkább az alkotásra figyeltek?
András: Most mindenki inkább a saját dolgaival van elfoglalva. Fejlesztjük az otthoni stúdióinkat, tudásunkat. Kezd nagyon komoly hangszerarzenál összegyűlni, jó lenne végre a közönségünknek is megmutatni. Szoktunk azért próbálni, de kicsit olyan érzés ez, mintha egy hobbizenekar lennénk, mivel főleg a saját szórakoztatásunkra csináljuk. Eddig egy A38-as stream koncertünk volt, ahol kamaraelektronikáztunk. Amúgy nem igazán érkezett felkérés, ha lenne, biztos izgalmas kihívás elé állítaná a zenekart, és tök jól megcsinálnánk, de ezt azért én egy átmeneti megoldásnak látom. A koncert az koncert, nem? Epedve várjuk a nyarat, ami egyébként egész szépen alakul, de erről majd, ha már biztos.
Régi és új dalt is hallhatunk a ʙᴇʀʀɪʟᴏᴏᴍ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ᴅᴏᴏᴍtól – utóbbit most először itt, a KERET Sessions-ben!
A KERET Szülihat kapcsán leültünk a Wave Twins-es Tóth-lányokkal kicsit beszélgetni. Meséltek nekünk az elmúlt egy évükről, hogy milyen lányként live-techno zenével ma Budapesten érvényesülni, és hogy mit terveznek a nyárra. A videót Rádi Gábor készítette.
Először láthattuk az Isle of Man élő formációt Budapesten a GMK-ban.
Ha tetszett, megnézhetitek élőben április 22-én a Kuplungban, ismét a Kaktus társaságában.
Hosszú évek munkája után Dj Vadim és Sena Dagadu tavaly adta ki Grow Slow című közös lemezét, melyet a budapesti közönség először a Monday Sessionön hallhatta élőben a Toldiban.
Komróczki Dia első önálló KERET blogos videójában a Csaknekedkislány Tihany című klipjének forgatásán járt, amelynek szinte minden mozzanatát végigkövette, így ott volt a zenekar megalakulásának helyszínén, Tihanyban, és egy barlangban is.
Hallgassátok meg a banda első nagylemezét ezen a linken!
Nemrég jött ki a londoni székhelyű magyar Volkova Sisters új EP-je, Holiday címmel, és egy Bánkitó Fesztiválos fellépés után most szombaton, az A38 Tetőteraszán hallhatja először élőben az új számokat a budapesti közönség. Például ezeket:
Szombat este Berger Dalmáék előtt az Anez játszik majd,
és most nyerhettek egy páros belépőt a KERET bloggal! Ehhez taggeld be alább kommentbe azt a barátodat, akivel mennél a koncertre!
A nyertest Facebook üzenetben értesítjük, legkésőbb péntek estig.
A holland székhelyű, jelenleg Budapesten, a Google Ground start-upoknak szánt mentor programjában részt vevő Gigdiving ötlete három éve született meg Weining Hung fejében. „Több száz koncertre járok egy évben, de még mindig van olyan zenekar, akikkel nem találkoztam.”
„Miért nincs erre egy platform?”
– tette fel a kérdést Meindert Kamphuis, Hung mostani üzlettársa, majd összerakták tudásukat, Kamphuis hozta a fejlesztői, Hung pedig az üzleti részét, és megalapították a Gigdivingot. A szolgáltatás célja, hogy a független zenekarok könnyebben juthassanak el külföldre, közösségi finanszírozással.
„Alapvetően a zenekarok számára a turné az alapegység, nem egy-egy külföldi koncert. Arra kell fókuszálnunk, hogy össze lehessen gyűjteni a pénzt egy egész turné támogatására. Vehetsz jegyet a már meglévő városok koncertjeire, és hozzáadhatod a turnéhoz a saját városodat is. Annál nagyobb lehet a turné, minnél többen mögé állnak. Egyébként nagyon kellemes élmény volt minderre rájönni, ahogy egyre több promóterrel és helyszínnel beszéltünk, mindenki nagyon segítőkész volt.” – Mondja Weining, majd folytatja.
„Azt vettük észre, hogy talán az a legjobb, ha közvetlenül a zenekarokkal dolgozunk, így könnyebben el tudjuk érni a rajongóikat és az ő barátaikat, családtagjait. Alapvetően elég nyitottak vagyunk együtt dolgozni helyszínekkel, és promóterekkel, de rajongó centrikusak vagyunk. Egy-egy kampányt egy promóter vagy zenekar indít be, de aztán
maga a turné már a rajongókon múlik, ők mondják a városokat és ők foglalják a jegyeket.”
A Gigdiving tehát főleg kisebb, független zenekarokkal foglalkozik, hiszen – ahogy Meindert fogalmaz – „nekik van a legnagyobb szükségük erre, akiknek nem annyira egyértelmű, hogy hogyan tudnának megfizetni egy olyan turnét, aminek csak az utazási költsége sok száz vagy akár ezer euróra rúghat.” Ugyanakkor nem látnak akadályt arra, hogy később, ha már szélesebb körben ismert lesz a szolgáltatás, akár a nagy előadók is csatlakozzanak hozzá, hiszen a rendszer egy jó biztosítékot jelenthet számukra is, és így akár azok az előadók is felléphetnek kisebb országokban, városokban, akik eddig látványosan kerülték azokat, például azért, mert a koncertszervezők nem akartak negyed-, félházas aréna koncertekkel kockáztatni – kítűnő példa erre, hogy
a legtöbb éppen futó nagy zenekar a fesztiválokat leszámítva bécsnél közelebb általában nem jön a magyar közönséghez.
A következő zenekar egyébként egy egyiptomi női metál zenekar, a Massive Scar Era lesz, velük fogják kipróbálni először a turnés formátumot. Ők egy jó példa arra, amikor egy független zenekarnak van egy jelentős rajongói bázisa odahaza, de külföldön is. Többször léptek már fel például Svédországban, vagy az USA-ban, de most többet akarnak, úgyhogy a Gigdiving segítségével elkezdtek tető alá hozni egy európai turnét.
Meindert szerint a koncertszervezés és a promóterek teljesen máshogy működnek Budapesten, mint Amszterdamban. Odaát, bár sokkal kevesebb ember él, sokkal több promóter dolgozik, és míg az ottani szervezők főleg a közönség igényeit és az üzleti szempontokat tartják szem előtt, az itthoniak inkább véleményformálók akarnak lenni. Ez Hong szerint egyfelől jó, mert
„így lehetőség van különleges, kísérleti produkciókat is színpadra állítani, de másrészt, üzleti szempontból növeli a megtérülés kockázatosságát.
Ilyen például az A38 Hajó. Az egy nagyon jó helyszín, nagyon szép és hangulatos, és bár nagyon jó zenét játszó zenekarokat hívnak, nem vagyok benne biztos, hogy ez nekik mindig megtérül.”
Szerettem volna ezzel kapcsolatban megkérdezni az A38 Hajót, de sajnos több e-mail után sem kaptam választ az illetékestől.
A Gigdiving tehát végső soron arra próbál megoldást találni, hogy a szervezők ne a levegőben tapogatózzanak a zenekarokkal, hanem pontosan fel tudják mérni, hogy hány ember fizetne egy-egy előadóért, hogy a saját városában láthassa azt élőben. Weining egy japán zenekart, a Dir en Grey-t hozta fel példának, akik többször léptek fel Németországban és Hollandiában, de Budapesten még egyszer sem. (Mint kiderült, 2011-ben volt már itt egy koncertjük – a szerk.) Pedig a bandának nagy tábora van itthon is, ehhez csupán el kell menni egy budapesti Anime Conra, de ez valószínűleg nem tartozik a legtöbb promóter kedvenc délutáni hobbijai közé. De Weining ott volt, és többektől hallotta, hogy vettek jegyet a banda németországi koncertjére. „Ha ők használták volna a mi platformunkat, akkor a banda talán eljutott volna ide is.”
És nem féltek attól, hogy olyanná váltok a koncertszervezők szemében, mint az Uber a taxisoknál?
„Ez egy nagyon jó kérdés. Azt próbáljuk elérni, hogy a koncertszervezés intézménye sokkal nyitottabb legyen bárki számára. Ha promóter akarsz lenni, az lehetsz a mi platformunkkal. A végén pedig talán elvékonyul a határ promóter és rajongó között, és ilyen szempontból igen, egy kicsit hasonílt a Gigdiving az Uberre.”
De nagyon előre szaladtunk. „Még mindig az első stádiumban vagyunk, jelenleg három zenekar van a tarsolyunkban. Ha kettő, vagy akár csak egy turné sikeres lesz, akkor tudni fogjuk, hogy működik. Egy-egy koncertet már sikerült jól megszervezni, de a turnék még csak most jönnek.”