El tudod képzelni, milyen lenne, ha eltűnne a táptalaj, ha a zenei gyöketeket kitépnék ebből az érzékeny zenei ökoszisztémából? 

“Hogy a művésszé váljak, aki lettem, a kis klubos fellépések nagyban hozzájárultak” – mondta Anna Calvi a Guardian-nek tavaly. Nem is mondhatta volna pontosabban. Sajnos egész Európában látszik az a jelenség, hogy a klubok, főleg a kisebbek, függetlenül múltjuktól, eltűnnek. Gondoljunk csak

a legendás londoni Marquee Club-ra, a rég ledózerolt budapesti Kultiplexre és R33-ra, a frissen bezárt Dürer Kertre, és még lehetne sorolni.

A EEnlarge Europe közleménye szerint a jelenség hátterében több ok is megbújik, függően attól, hogy mekkora a város, milyen az ország gazdasági helyzete, elvándorolnak-e a fiatalok nyugat-európai nagyvárosok felé szebb jövő reményében. Ez a tendencia évek óta látszik, aztán tavaly megérkezett a COVID. Most minden klub iszonyú nagy veszélyben van. 

Minden zene kicsiben kezdődik. Minden világhírű sztár valaha egy kis füstös klub apró színpadán kezdte: ha nincs táptalaj, szép lassan az egész el fog sorvadni. A kis klubok az egyik legértékesebb elemei ennek az élettel teli és színes világnak, nem csak zenei szempontból, de ők a bölcsője rengeteg új művészeti formának, közösségnek, kulturális mozgalomnak és a szabad gondolkozásnak is – áll a EEnlarge Europe közleményében, amelynek jelmondata az SOS – Save Our Sources – mentsük meg az erőforrásainkat. 

Milyen erőforrásainkat?

„A klubok, legyenek akár kicsik, akár nagyok, ma Magyarországon az éltető terei, tényleges életben tartói a zenekaroknak, legyenek azok is akár kicsik, akár nagyok” – mondta Beck Zoli a 30Y frontembere, hozzátéve, hogy aklub nem egyszerűen hely a városban: hanem értékek, jelentések közvetítője, emberek és gondolatok találkozási helye, amely inspirációt és kontextust ad annak a zenei hangnak, ami ebben a térben megszólal. Mert a hang önmagában semmi.”

Szóval klubot ezzel a felelősséggel érdemes csak csinálni, és szerintem zenekart is csak így.

– mondta az énekes.

Egyetért vele Péterfy Bori színésznő-zenész is, aki a klubok kreatív energiáit emelte ki: ”A klubok kis oázisok a fogyasztói társadalom és a receptre készülő rádiópop egyre unalmasabb és egyformább világában, ahol igazi zenét hallgathatunk igazi egyéniségektől, újdonságokat fedezhetünk fel és teleszívhatjuk magunkat a művészet és a kreativitás éltető erejével, és

ahol olyan emberek között lehetünk akikkel jól érezzük magunkat.

Csendben elfogadta minden idők legszigorúbb csendrendeletét a hetedik kerület közgyűlése a bulinegyedben – írja a Portfolio.hu. A csütörtökön ülést tartó erzsébetvárosi képviselő-testület által megszavazott szabályok értelmében:

tovább

2019 végére már mindenki, aki két lépéssel többet tett a bulinegyedként elhíresült Király utca-Kiskörút-Rákóczi út-Nagykörút négyszögben, láthatta, hogy az itteni állapotok fenntarthatatlanok és esténként sokkal jobban emlékeztetnek egy apokaliptikus Scorsese-filmre, mint egy világváros történelmi-kulturális negyedére. Pedig a városrész még most is fantasztikus adottságokkal rendelkezik: szinte minden fajta zenét lehet hallgatni, el lehet menni a legkülönbözőbb éttermekbe, teaházakba, galériákba, előadásokra, vagy kávézókba. A 2010-es választásokon győztes Fidesz ugyanis az évek során liberalizálta a kocsmai nyitvatartások idejét és feltételeit, továbbá elhanyagolható mértékűvé csökkentette a rendészeti intézkedések számát. Többek között ez utóbbiból nőttek ki komoly gondok az elmúlt években:

• A tömeg: rengeteg turista összpontosul a város aránylag kis területére, és túlnyomó többségük egyáltalán nem tartja tiszteletben az ott élőket és a szabályokat.

• A vendéglátóhelyek zsúfoltsága: kevés metropolisz van a világon, amelynek főbb klubjai, kocsmái egy alig két kilométer sugarú körben helyezkednek el. És emellett tény az is, hogy nem egy klub komolyan trükközik a költségeivel – amint az a g7.hu cikkéből kiderül –, és a kerület előző, fideszes vezetése sem volt képes betartatni a szabályokat.

• A szervezettség teljes hiánya: kevés köztéri wc, kevés rendőr, laza szabályozás, az ügyeskedő tulajok, a nemtörődöm vezetés és a bonyolult bürokrácia közösen táplálja a kerület gondjait.

• Veszély: az előző három pontból eredendően megjelennek az éjszakai életnek azon figurái, akikkel jobb nem találkozni: kamudroggal ügyeskedő, verőember-kinézetű figurák posztolnak a Kazinczy utcában, nem ritkák a zsebtolvajok, a lehúzó taxisok és a pénzmosodaszagú, szintén lehúzós klubok.

• Leitatópontok. Az, hogy egy világvárosban vannak kocsmák, nem számítanak új dolognak, de a kerületben az elmúlt 5-7 évben rengeteg olyan vendéglátóipari egység létesült, ami lényegi tevékenységének azt tekinti, hogy minél többen, minél jobban és minél kevesbé kulturált körülmények között részegedjenek le, visszaélve a városrész kulturális értékével és hírnevével.

• A hangzavar: aki aludt már egy tetszőleges nyári estén a bulinegyedben, az tudja, a fenti öt pont egyvelege olyan hangzavart eredményez, amely néha kibírhatatlanná, borzalmassá teszi az itt élők életét, akik mindezekről semmit sem tehetnek.

• Talán a legfontosabb: a kerületben gombamód szaporodtak el az airbnb-hotelek és a nem regisztrált szállások, ami egyenesen ide, a központba irányította azokat a turistákat, akiket főleg az olcsó alkohol vonzott, mintsem a Szépművészeti Múzeum új kiállítása.

A tavalyi helyhatósági választásokat megnyerő összellenzéki koalíció legfőbb ígérete az volt, hogy véget vet a káosznak. Az erre kijelölt munkacsoport (a vendéglátósokat elméletileg a két legnagyobb hely, a Szimpla és a Fogas-Istant munkatársai képviselték) által megalkotott javaslatokon alapul az új rendelet is: csak azok a helyek tarthatnak nyitva éjfél után, amelyek eleget tesznek a következő pontoknak: éjszaka nincs árukiszállítás, jelezni és nyilvánossá kell tenni minden járókelő számára a wc-t, biztonsági őrt és forgalomszámlálót alkalmazni, csúcslimitert és „szakértői igazolást” beszerezni a hangszennyezés miatt, naponta legalább egyszer „nagynyomású takarítóeszközzel” le kell takarítani a hely előtti utcarészt. Továbbá az ezek után megkapott nyitvatartási engedélyt minden évben meg kell újítani.

Viszont miután a munkacsoport benyújtotta a javaslatait, jött egy olyan dolog, ami mindent felborított, és amivel addig senki sem számolt. Az új koronavírus mintegy kéthónapnyi bevételkiesést jelentett kluboknak, és

a tervezetet is a járvány előtti helyzetre találták ki. Adódik a kérdés: akkor miért most alkalmazzák?

Az egykori Kuplung

Rémisztők és képződmények

Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere és Demokratikus Koalíció alelnöke sokat tett, hogy a nevét az egész ország megismerhesse. A külföldön is oktató kulturális antropológus Gyurcsány Ferenc pártjának létrejötte óta viseli a tisztséget, melyekhez továbbiakat is szerzett: 2014-től európai parlamenti (EP) képviselőként több bizottságban tag is volt, 2018-ban EP-mandátummal a zsebében és Gyurcsány pártjának jelöltjeként elindult országgyűlési választásokon egy híresen jobboldali körzetben, nem visszalépve egy – talán – esélyesebb, helyi LMP-s jelölt javára. A Fidesznek egy hellyel lett kétharmada.

15 évvel később a tavaly októberi helyhatósági választások során az éjféli záróra ötletével (is) kampányolt – bár lehet, hogy sikere inkább volt köszönhető a Fidesz-ellenes hangulatnak, amit gyakorlatilag ő is beismert. Polgármesterré választása után azonnal szerződést kötött egy több százmilliós költségvetési csalás ügyében megvádolt DK-s vezette ügyvédi irodával, eztán magyarázkodnia kellett a taxisoknak szánt beszólása után, majd pedig sikerült elérnie, hogy a Fidesz(!) rendezzen ellene antirasszista(!) tüntetést, miután a politikatudomány alapjait felforgató módon erősen félreérthető kijelentéseket tett saját szavazóinak nagy részére, mikor az ATV-ben rémisztő képződménynek nevezte a heteroszexuális, fehér, keresztény férfiakat és nőket. Összegezve:

mindezek után logikus politikai lépés tőle, hogy „erős emberként” rendet tegyen az általa vezetett kerület legfontosabb kérdésében, a bulinegyed sorsában

– ha már a kampányában is ezt ígérte.

Azonban összebékíteni a kis kocsmákat, a nagy klubokat, a dühöngő civilekkel és a józan, törvényes renddel nehéz feladat. A szakértői munkacsoport összehívása mindenesetre egészen demokratikus és progresszív javaslatnak tűnt sokáig – persze az, hogy mi lett a végeredménye már más kérdés. Viszont mindettől függetlenül

a kevés DK-s polgármester közül országos jelentőségűvé válhat személye, ha itt letesz valamit az asztalra. Logikus politikai lépés tőle, ha teljes zárórával kifogja a szelet az őt már „bulibárózó” fideszes blogok és a szigorúbb lépéseket követelő egy apró helyi civil szervezet vitorlájából.

Ez a helyi szervezet az Élhető Erzsébetváros (ÉE), ami egy helyet tudott szerezni tavaly a képviselő testületben, ezután pedig a munkacsoportban küzdöttek, hogy minden legyen zárva este 10 vagy éjfél után, ami a legradikálisabb változást hozná el a kerületben, mind kulturális, mind gazdasági szempontból. Tegyük hozzá, hogy egyszersmind az ő panaszaik a legjogosabbak és beláthatóbbak: a kerületi káosz az ő életükre és alvási szokásaikra van a legnagyobb hatással. Másrészről viszont a több mint 2000 taggal (a tagok egy része természetesen nem a VII. Kerületből származik) rendelkező ÉE nyilvános Facebook-csoportjában látható személyeskedések, nyílt mocskolódások, emberek arccal, névvel való posztolása, valamint az utcán cigizgetők tudtukon kívül való levideózása, majd kiposztolása sem azt mutatja, hogy a kerületi kultúr- és kocsmapolitika a szebbik arcát fogja mutatni a jövőben, ha rajtuk múlik.

Önkormányzati szóróanyag

Ezen felül ez az – amúgy pár főből álló – csoportosulás volt, amely a két éve rendezett népszavazás során az éjféli záróra mellett kampányolt, ami számukra jókora kudarccal végződött, ugyanis érvénytelen lett, méghozzá nagyon-nagyon alacsony részvétellel: a választók mindössze 15%-a ment el szavazni, de még ezen belül is a egyharmaduk inkább azt mondta, maradjon meg a bulinegyed, ne legyen éjféli záróra. Ez pedig azt sugallja, hogy a kerületiek többségét mégsem vonzza az éjféli zárás.

A korona alatt szintet léptek

A koronavírus-válság miatt halasztották, de múlt hét csütörtökön elfogadták a csendrendeletet, amit mindjárt kifejtünk. Ez a rendelet – tartalmától függetlenül – csak a jéghegy csúcsa volt: már a lazítások során is egyedülálló módon szívatta a kerület a vendéglátósokat a teraszdíjak moratóriumként való értelmezésével. A Madách téri Hivatal Kávézótól például nem sokkal a terasz újranyitása után

május 18-tól szeptember 1-ig terjedő időszakra közel egymillió forintot kértek, és ezt haladék nélkül szeptember 15-ig ki kell fizetniük. Miután hónapokig nem voltak bevételeik. Nem csoda, hogy megunták.

A java még csak ekkor jött: a rég nem látott razziák, kamerázó, büntető és fenyegető közteresek állandó jelenléte már sok – főleg kisebb – kocsma bevételeit nyeste le, amelyek amúgy is teljesen elapadtak a járvány alatt. Általában egy-két klubot, kocsmát kipécézve igazoltattak –  persze soraikban tudva az ijesztő (kopasz, kétajtósszekrény-méretű, tetovált arcú) kinézetű felügyelőket, csak a miheztartás végett. Jó kérdés, hogy mennyire akar valaki így koncerthelyszínt, klubot üzemeltetni?

Ezt a teljesen abszurd és mindenkinek káros helyzetet koronázta meg a csütörtöki ülés, ahol elfogadták a legszigorúbb zárórarendeletet. G. Németh Dániel, a VII. kerületi reformokért küzdő Night Mayor BUD egyesület szóvivője Facebookján erre úgy reagált, hogy „mi értelme van egy március előtti, konszenzusosnak mondott tömegturizmusra tervezett ilyennek, csak a jóisten tudja. Vagy talán ő se.”

Az új rendelet szerint,

• ha nincs vendéglátói tevékenység, akkor a boltok csak úgy lehetnek éjfél után is nyitva, ha este 22 és reggel 6 óra között nem árusítanak alkoholt.

• a vendéglátóhelyeknél pedig a bulinegyedben (ide értve az Erzsébet körút mindkét oldalán lévő épülettömböket) kocsmák, bárok, szórakozóhelyek csak akkor lehetnek nyitva 24 és 6 óra között, ha arra külön engedélyt kérnek az önkormányzattól – amit csak akkor kaphatnak meg, ha betartják a februári munkacsoport-döntésben foglalt előírásokat.

Megkérdeztünk több, a kerületben kisebb-nagyobb vendéglátóhelyet üzemeltető vezetőt, hogy látják a helyzetet. Bár legtöbben veszélyben érzik középtávú jövőjüket, a beszélgetéseinkből egyértelmű volt, hogy egyelőre kitartanak. Általánosságban komoly volt az értetlenkedés az önkormányzat magatartása miatt: a rendelet és a kritériumok elég szubjektíven vannak megfogalmazva. Elméletben egy klub teljesíthet minden feltételt, azonban fennáll a veszély, hogy

az önkormányzat sajátos szabályértelmezése miatt mégsem kapják meg az engedélyt.

A kritériumok jó része elég pongyolán van kifejtve: milyen limiter kell? A tízezer forintos? Vagy a hatmilliós? Milyen egzakt pontok alapján fog történni az elbírálás? Több kocsma üzletvezetője szerint próbálnak közeledni és érdeklődni az önkormányzatnál ezekről, de sokszor többszöri megkeresésre se kapnak választ, vagy bürokratikus útvesztőben találják magukat. Volt olyan üzemeltető is, aki azt tapasztalta, hogy az Önkormányzat, a csendrendeletre vonatkozó joggyakorlatról egyszerűen

„nem tud mondani semmit.”

A koronavírus miatt nullázódott bevételek és a mostani kevesebb vendég miatt kevesebb pénzt hozó vállalkozásoknak kéne tehát a következő 60 nap alatt összekaparniuk a – mindenki szerint – minimum többszázezres méretű beszerzéseket, hogy megfeleljenek az új kerületi szabályoknak. Ráadásul az általunk megkérdezettek többnyire egyetértenek abban, hogy a rendészeti intézkedések érthetetlenek és veszélyeztetik az üzletet, elijesztvén a vegzált vendégeket. Ez is azt jelzi, hogy inkább politikai, mintsem szakmai, lakosság-fókuszú szál van a vezetés lépései mögött.

Levélben beszéltünk Niedermüller Péterrel, aki ezt határozottan tagadta. A koronaválság és az új szabályok betartásának nehézségeire vonatkozó kérdésünkre azt felelte, hogy a konszenzusos munkabizottsági javaslaton alapszik, és amelynek kidolgozásában a vendéglátósok képviselői is részt vettek, kihirdetni pedig csak a veszélyhelyzet miatt nem lehetett. Plusz a rendelet hatályba lépését megelőzi egy 60 napos türelmi időszak, azaz csak augusztus végén fog életbe lépni.

„Ez azt jelenti, hogy a vendéglátósoknak közel fél évük volt felkészülni az új helyzetre.”

Ezzel együtt viszont a polgármester – állítása szerint – támogatója a helyi koncert- és klubkultúrának, értéknek tekinti mindazt. Ahogy írta: „Arra törekszem, hogy a bulinegyedből ezekre az értékekre is épülő európai színvonalú kulturális negyedet csináljunk. Ehhez kérem mindenki segítségét, aki ebben hajlandó támogatni.” Amikor pedig megnövekedett razziákról és a csendrendelet kapcsolatáról kérdeztük, azt felelte, „értem, hogy most egyeseknek nehéz hozzászokniuk ahhoz, hogy a törvényeket betartatjuk, de ez akkor is így lesz a jövőben is”.

A jelenlegi hatósági fellépés azért is megdöbbentő – fogalmazott egyik beszélgető partnerünk -, „mert mindenhol a világon támogatólag állnak a teraszos, közterületes közösségi élethez, hogy újra tudjon indulni a gazdaság, a szociális élet, itt viszont jelenleg ennek a szöges ellentétével találkozunk. Segítséget nem is várunk, csak némi együttérzést, vagy lélegzetvételnyi teret a munkánkhoz”

A kerület nem tudja, mekkora bevételkiesést hoz a rendelet

Az iparűzési adó – ügyeskedés ide, ügyeskedés oda – a kerület pénztárcáját gyarapítja, az idegenforgalmi adó úgyszintén,  de akkor miért tűzik ki célul, hogy elijesszenek rengeteg vállalatot és szálláskeresőt a kerületből? Nem beszélve arról, hogy az ide látogatók által elköltött pénzből tudnak fennmaradni színvonalas éttermek, kávézók, üzletek, amik nappal is sokat adnak a városrésznek. A DK alelnöke nem készült hatástanulmányokkal: nem kíván becslésekbe vonatkozni, hogy hány hely zárhat be, illetve a kieső idegenforgalmi és iparűzési adó pótlását firtató kérdésünkre úgy reagált: „Ez egy olyan spekulatív feltételezés, amire nem tudok válaszolni. Nem gondolom, hogy a kocsmák és klubok nagyrésze teljesen bezárna, ez a vállalkozóknak sem az érdeke, Bár nyilván lesznek olyan helyek, amelyek nem tudnak majd kinyitni, vagy tartósan nyitva tartani.”

„A pótlással kapcsolatban pedig akkor tudok majd nyilatkozni, ha pontosan látjuk mekkora összeg esik ki a bevételekből.”

Választási anyag: Niedermüller Péter / Facebook

Ez viszont azt jelzi, hogy az vezetésnek jelenleg fogalma sincs, hogy milyen hatással lenne a kerületre, ha hirtelen, mondjuk, száz hely bezárna. Egyelőre ezért is nehezen elképzelhető, milyen lenne az „európai színvonalú kulturális negyed”. Kívülről pillanatnyilag csak annyi látszik, hogy – függetlenül attól, hogy a polgármester értékként tekint a klubkoncertekre, vagy sem – hosszútávon

be kell zárni egytől egyig minden kocsmát, klubot, azt is, amelyik galériát vagy filmklubot üzemeltet, azt is amelyek együtteseknek ad fellépési lehetőséget, szintúgy, amelyik színvonalas gasztrokínálattal rendelkezik, de azt is, ahova csak pár egyetemista akar bemenni pénteken inni egy sört.

Több nyugat-európai példa bemutatja, hogyan lehet menedzselni egy kerület zaj- és tisztasági problémáját, vagy teret engedni a kisebb, kultúrát szolgáló kocsmáknak, szórakozóhelyeknek. Összességében, Niedermüllerék ehelyett egyeztetésre hívják a feleket, majd egy váratlan világjárvány miatt megroppantott kisebb-nagyobb egységet minden eszközzel fenyítenek és gáncsolnak, amíg talán be nem zárnak, maguk után vonva többszáz munkahely megszűnését. Mindezzel kifogják a Fidesz és lesből videózó, Facebookon a szakadt egyetemistákat sározó civilek vitorlájából a szelet, de nem mentik meg a világszerte ismert kerület még létező klub- és kávézókultúráját.

Irónia a záróráért

A kerületi politikának bonyolultságát és elszakadását a valós helyzettől két dolog is jól mutatja. Az ÉE képviselője, Garai Dóra az ominózus, múlt csütörtöki ülés elején benyújtott egy módosító javaslatot, hogy a rendeletet tegyék még szigorúbbá azzal a céllal, hogy a kocsmák és bárok minél hamarabb zárjanak be, ne legyen 60 napos haladék. Ezt a módosítót leszavazta a közgyűlés, amiért az ÉE Facebook-csoportjában többen is kiakadtak – pedig ez a határozat volt, ami olyan szigorú terheket rak az ország legnépszerűbb negyedére, mint még soha semmi. Másik, iróniát kedvelő olvasók figyelmébe ajánlott pont pedig a következő: Garainak ezt a javaslatát mindössze négy ember szavazta meg, amiből az egyik

Vattamány Zsolt, aki kilenc évig az előző polgármester volt, és aki megteremtette a feltételeket a kocsmáknak, airbnb-knek, kluboknak, hogy körülbelül úgy működjenek, ahogy akarnak.

Az ÉE képviselő beadványának a végeredménye a június 25-i ülésen

Az Élhető Erzsébetvárostól Garai Dóra képviselőt múlt héten e-mailben kerestük a témával kapcsolatos kérdéseinkkel, de eddig nem kaptunk választ. Amint válaszol, frissítjük a cikkünket.

Címkép: KERET blog

Minden tiszteletem azoknak, akik 2017-ben is képesek a saját elképzeléseiket önerőből megvalósítani. Most, hogy állambácsi keze szinte mindenhova elér, nehéz úgy bármit is csinálni, hogy ne kelljen külső támogatást, vagy tőkét bevonni, ami nyilván nem kívánatos kötelezettségekkel jár. Függetlennek lenni valóságos szélmalomharc; aki így akar valamit elérni, annak százszor keményebben kell dolgoznia, hogy eljusson a kívánt személyekhez. A közelmúlt eseményei egyértelműen igazolják, hogy ezeket az embereket igyekeznek rövid úton megbuktatni.

Persze sarkítok – mint ahogy a mostanában bevetett kormányretorikához illik. A minap olvastam egy kiváló cikket ebben a témában, aminek a gondolatait pár sajátommal kiegészítve összeszedtem, vagyis miért oly dühítő és kétségbeejtő ami a pesti underground körül zajlik. És mivel a KERET már jó pár éve a magyar underground, független zenei élet közvetítését és előremozdítását tűzi zászlajára, nem ülhetünk szó nélkül, no.

• Auróra-helyzet (Update: Októbertől újra működik az Auróra!)
• GMK-mizéria
• Müszi-roló
• Gólya-ügy

Az egész az Auróra üzemelési engedélye körüli balhéval kezdődött júniusban, majd szűk három hete egyszer csak jött a hír, hogy bezár a GMK. Én személy szerint sosem szerettem annyira, de az tény, hogy egy fontos hely volt a belváros közepén, ahol lehetett kis létszámú klubkoncerteket tartani. Aztán jött a hidegzuhany: bezár a Müszi is. Ez már sokkal súlyosabb, hiszen rengeteg iroda és műhely van itt, ez egy páratlan közösségi tér, ami egyébként koncerthelyszínnek és kisebb színházi előadások befogadására is alkalmas. Mondhatni ez egy „sok legyet egy csapásra” azok számára, akik a független/liberális/underground helyeket minél hamarabb a Duna mélyén akarják látni, hiszen itt sok olyan csoport dolgozott folyamatosan, akik egy sokszínűbb, jobb, élhetőbb országot álmodnak maguknak.

Egy hete a Gólya is razziának lett alávetve egyértelműen jelezve; a „ballibek mekkája” is fenyegetve van. Márpedig a Gólya valóban példaértékű klub, hiszen a szövetkezet-alapú működésével szinte egzotikumnak számít a pesti átlaggal szemben. Persze az elkaszálásukra tett kísérlet nem meglepő, látva a multik által pénzelt eszement építkezési hullámot a környéken.

Lassú leépítés

A probléma egyébként nem újkeletű. Kultiplex, ZP, Tűzraktér. Ezek voltak az első hullámos klubok, amik kiszenvedtek. Aztán odafenn rájöttek, hogy nem csak az underground kultúra szórakozóhelyeit lenne érdemes bezáratni, hanem a működéshez szükséges egyéb helyeket is; ezért történt az R33 és a vágóhídi próbatermek bezárása, de ami még fájóbb, hogy a Dürer felett is Damoklész kardja lebeg. Még nevetségesebb az egészben, hogy a helyére cirkuszt terveznek…

Ha viszont kicsit távolabbról vizsgáljuk a szituációt, rájöhetünk, hogy ez az egész sokkal messzebbre mutat, mint az underground zenei- és klubélet. Mint tudjuk, sajnos egyre kevesebb pénzt költenek oktatásra, és amit költenek azt se jó helyre. Az egyetemek támogatása egyre kevesebb, a kutatás-fejlesztés és a főiskolai tanárok bérezésére fordított összegek is messze elmaradnak a nyugati szinttől. A CEU körüli botrány már csak hab a tortán.

Nem is kérdés, hogy egy, a kormány minden üzenetét beszippantó, önálló gondolatokkal nem rendelkező, kritikát és kérdéseket megfogalmazni képtelen társadalom sokkal jobban irányítható, mint egy olyan, ahol az emberek jól képzettek, és könnyebben átlátnak a kormány kisstílű garázdaságain. Ennek a koncepciónak fontos része az, hogy az emberek csak azt tanulják meg és higgyék el, amit a kormány akar. Az alulról szerveződő, önképző, széles látókörű, új gondolatokra nyitott underground helyek gyűjtik össze azokat az embereket, akik pontosan ennek a mentalitásnak az ellenkezőjét akarják képviselni, csak egyelőre nem igazán képesek érdekérvényesítésre. Ezen helyek bezárása bizonyíték arra, hogy az ellen- vagy underground kultúra valamelyest azért fenyegetőként hat a kormányra.

Beletörődés

Akár örülhetnénk is annak, hogy talán valamennyire „tartanak tőlünk” odafenn, de ez egyelőre leginkább a közösségi helyek elkaszálásában nyilvánul meg. Sajnos legtöbben képtelenek vagyunk bármilyen válaszlépésre a történtek ellen – hiába tudjuk, hogy a legrosszabb dolog a beletörődés. Ha hosszú ideig akarsz működtetni egy helyet két választásod van: vagy fizetsz mindent rendesen, és akkor olyan árakat kell szabnod, hogy az összes haverod kívül ragad, vagy csinálsz egy olyan helyet, ahová tényleg bárki bejöhet, akkor viszont folyamatos összetűzéseid lesznek az önkormányzattal, azt pedig senki nem akarja. Ha nincs meg valami engedély, és neadjisten még az underground „tömegnek” is szervezel rendezvényeket, hamar elveszítheted a működési engedélyedet – lásd pl. Auróra.

Ahhoz, hogy ebből kitörjünk, sokkal tökösebbnek kell lenni. Volt szerencsém foglalt házakban járni Madridban és Amszterdamban, és ott egészen más a helyzet. Az üres házakat nem romkocsmákká alakítják, hanem általános lakhatási célokra használják őket, és mindenütt kőkemény ellenálló mozgalmak szerveződnek.

Madridban főleg punkokkal és Che Guevara lelkes követőivel találkoztunk, míg Amszterdamban antikapitalista és antifasiszta mozgalmak laktak egy fedél alatt. Soha nem próbáltak működő üzleti vállalkozássá fejlődni, mint ahogy a belpestiek csinálják – a kettő együtt nem lehetséges.

Amit tőlük érdemes – és létfontosságú – megtanulnunk az az, hogy a politikát nem lehet kikerülni. Egyre többször hallom azt, hogy „Politika? Áh, én nem követem már, hogy mi van. Úgyis lop mindegyik.” Ezzel a hozzáállással nem is fog változni semmi. Az első romkocsmák is azért tudtak létrejönni, mert beindult a dzsentrifikáció a zsidónegyedben, és volt akkora káosz, hogy épp senki nem tudta mihez kéne kezdeni a sok ingatlannal és pénzzel. Aztán jöttek a befektetők, meg nyolc évnyi Hunvald György, és szépen lassan minden a haverok és a vastag pénztárcájúak kezére vándorolt. Ha akkor lett volna valaki, aki egy kicsit is megpróbál valamekkora politikai erőt is kovácsolni magának, talán ma is az underground élet központja lehetne a Hegedű utca, a Merlin, vagy épp a Mumus.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy le kell paktálni a Fidesszel („Bend the knee!”) csak azt, hogy ha valaki a kormány ellen akar játszani, akkor fel kell menni ugyanarra a pályára, ahol ők vannak.

Szükségünk van azokra az emberekre, akik képesek helytállni egy politikai diskurzusban, mégis az  undergroundot képviselik.

Illetve szükségünk a továbbiakban olyan közösségekre is, akik számára a közösségi lét nem a kocsmázást jelenti. A külföldi példák azért (is) nagyon jelentősek, mert ott a közösséghez tartozás alapja nem a közös ivás. Feltétel viszont valamiféle alkotói folyamatban való részvétel; ez lehet bármilyen művészet, színház, workshopok vagy érzékenyítő csoportok tartása, független sajtó működtetése – vagyis bármi, ami az adott szubkultúrát előremozdíthatja és felteheti a kulturális térképre.

Fontos, hogy megmutassuk; itt egy valódi ellenkultúra működik, ami ugyanúgy szövetét képezi a társadalomnak, mint bármi más, és nem lehet annyival elintézni, hogy ők a „romkocsmák félhomályában merengő diplomások”.

Borítókép: www.elledecor.it