Címke: klinik
- Már szombaton kézbe vehetitek a Klinik kislemezét a Wave lemezboltban, ahol a (halál;orgazmus), pozwakoski és Németh Róbert mellett az Anton Vezuv is villámkoncertet fog adni.
A tavalyi hátborzongató, de mégis magába szippantó Jazzékiel korongot követően idén februárban saját néven, amolyan spin-offként ad ki Nem fontos személy címen hétszámos EP-t a zenekar frontembere. Az otthoni, lo-fi körülmények között felvett, sadcore anyagról nálunk debütál a projekt első szikrájaként született Felső Tízezer-feldolgozás, a ‘Nagymaros 2030’.
Amíg az eredeti verzió egy hétvégi, városból kiszabult kempingezés utáni elvágyódást ad vissza könnyen befogadható tábortűzi zeneiségével, az újragondolás minimál ambienciával nyújt menedéket a világtól, és teszi otthonává az ország egyik legszebb táját. Ez a dal egy ópiumos altató, aminek hatására kicsit minden könnyebb lesz és puhább. Különösen szép ez egy olyan lírai világgal alkotó szerzőtől, akitől eddig kényelmetlen szavakat és kegyetlen képeket szokhattunk meg. Az ő szavaival élve „búvalbaszott, avarrugdosó album” munkálataiba és rendhagyó születésébe Jakab Péter adott bővebb betekintést:
„Amikor tavaly kijött a Felső Tízezer új lemeze, a ‘Nagymaros’ eléggé beragadt. Rá is írtam Sallai Lacira, ebből pedig az lett, hogy elkezdtünk szervezni egy közös Jazzékiel–Tízezer turnét, ami aztán egy állomást élt meg, mielőtt keresztülhúzta volna a Covid. Az utolsó őszi koncertünk után nálam maradt Ádám (Czitrom Ádám, a Jazzékiel gitárosa) szintije: a polcomon állt majdnem két hónapot és mielőtt visszaadtam volna, gyorsan felvettem vele ezt a feldolgozást, kizárólag hobbiból: legyen valami értelme, hogy ennyi ideig einstandoltam a hangszert.
Aztán a Klinikesek rádumáltak, hogy adjuk ki. Ha már így alakult, gondoltam, összedobok mellé egy B-oldalt is. Ez hirtelen egy lemezzé dagadt egy hónap alatt – hála közvetve Prieger Zsoltinak, akinek a felkérésére pont egy kölcsönzongorával bíbelődtem a hálószobánkban.”

Az otthon felvett, majd a pécsi LA Gardens Studióban Maczkó Róbert által maszteringolt lemez teljes egészében február elején jelenik majd meg: extra limitált példányszámban vinylen, és teljesen limitálatlan módon az összes ismert zenei streamingszolgáltató felületén.
Borítókép: Kósa Péter
Tegye fel a kezét, aki a városban sétálva/bringázva/autózva még sosem képzelte azt, hogy egy filmben szerepel; a film hangulatát és műfaját pedig természetesen elsősorban a lejátszási listán soron következő szám predesztinálja. Most képzeljük el, hogy egy késő novemberi késő este, a ködbe öltözött épületek között rójuk a kihalt várost, és a nyirkos, hideg levegő és a pár órára elcsendesedett utcák egyszerre öntik el végtelen békességgel és ezzel párhuzamosan nyugtalansággal a lelkünket. Ehhez a jelenethez biztosítja a filmzenét a hazai undeground új szupergroupja, a Mezumm.
Az Anton Vezuv közelgő feldolgozáslemezéről nemrég már beszéltünk, sőt, meg is mutattunk róla egy számot. Ezúttal nem csak egy dal, hanem egy hozzá forgatott klip is debütál a blogunkon, méghozzá Nick Cave The Boys Next Door-os időszakából a ‘These Boots Are Made For Walkin’.
A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a fülbemászó dalt eredetileg Nancy Sinatra adta elő 1966-ban, és Lee Hazlewood írta, ám az utóbbi ötven évben megannyi feldolgozáson esett át. Legutoljára a magyar Anton Vezuv nyúlt a dalhoz, amely a Klinik Label
exkluzív, a Record Store Day alkalmából vinylen megjelenő ‘Four Sad Songs’ című lemezén is szerepel.
A klip, mint látható, a Beat on the Brat garázsában forgott Jakab Péter rendezésében, valamint Kósa Péter operatőri munkájával. A közönség soraiban – mások mellett – olyan ismerős arcok is felbukkannak, mint Sarkadi Miki, a Dope Calypso énekese, Mojzes Dóra divattervező, Miklós Milán, a Jazzékiel basszusgitárosa, vagy Hajba Áron, az ARONS Land Cargo Co. énekes-dalszerzője.
A budapesti bandának ősszel jelenik meg a Save me David című feldolgozásalbuma, melynek egyik húzószáma lesz ez a Nick Cave-feldolgozás, de Gyulai István énekes eleinte nem tartotta olyan egyértelműnek a dal beválogatását. „Nem akartam, mert azt hittem, nehezebb lesz egy őszinte punk hangulatot összedobnunk, de tévedtem. Annyira jól esett, hogy még sikongatni is kezdtem a refrénben, ez benne is maradt.”
Borítófotó: Kósa Péter