A Sziget vélhetően a legikonikusabb fesztivál az országban, s mint ilyenről, nagyjából mindenkinek megvan a maga véleménye róla. És habár a magyarok, azon belül is a budapesti könnyűzenefogyasztók jelentős része járt már kint, mégis gyakran pont ők (vagyis mi) nem fedezik fel, hogy mit szeretnek a külföldiek ebben a fesztiválban annyira (mert nem az olcsó sört). Arról, hogy lesz Major Lazer, meg Florence & The Machine már csak az nem tud, aki egy hermetikusan záró dobozban töltötte az elmúlt pár hónapot (bár akkor nincs elég levegő, szóval ez lehetetlen), de nézzük, hogy kiket érdemes még megnézni a hét nap alatt.

Gyorsan közeledik az év vége, és idén is rengeteg szebbnél-szebb lemezborítót láthattunk a legkisebb noname zenekaroktól kezdve az igazi nagyágyúkig. Megpróbáltuk hát összeszedni nektek a 25 legszebb albumborítót FKA Twigstől kezdve Chet Fakeren át egyenesen a Bombay Bicycle Club csodájáig.

Kicsit nehéz ezt az évet értékelnem, legalábbis zeneileg, mert nekem már egyértelműen a célegyenesről, az érettségiről, az-az a ‘félllábbalasírban’ állapotról szólt.

Persze voltak elképesztő koncertélmények, és azóta is agyonhallgatott albumok, amiket mind ehhez az évhez kötök, de ilyen szempontból nekem ez a másodvonal éve volt: nem a nagy kedvenceim durrantottak, hanem vagy új előadókat fedeztem fel, vagy kedvencnek nem nevezett, de mégis kedvelt előadóim tettek le olyan anyagokat, amikkel mégis csurig telt memóriakártyával zárhatom ezt az évet is.

A zenekarok önmegújító képességének kérdése szinte minden új albumnál előkerül. Általában azt tartjuk jó albumnak, ami úgy tudja a zenész egy új oldalát megmutatni, hogy közben megőrzi a jellegzetességeket. Általában. Gyakran elég annyi, hogy megtalálja saját hangját, és a lehető legmagasabb szintre fejlessze azt.

A Kasabian azok közé a zenekarok közé tartozik, akiknek saját stílusuk keresése több lemezt ölel fel (ellenben mondjuk Florence Welch-sel, aki egy eklektikus album után már egy letisztult, és egységes lemezzel jelentkezett). Azt már itt előre vetíteném, hogy ez az album vitathatatlanul az egyik legjobb, esetleg az kérdéses, hogy a legjobb Kasabianről van-e szó, vagy csak a második legjobbról. Mindezt úgy, hogy nem teremtettek új hangzást, pusztán a banda összes eddigi hangját egybegyűjtötték, és levonva a tanulságot, mindegyikből kihozták a legjobbat.

Tavaly novemberben készítettünk egy bemutatkozó interjút a Middlemist Reddel, Solymáron, Beke István, az Ivan & the Parazol billentyűsének stúdiójában. Most visszatértünk ugyanoda, ugyanis a srácok nemrég felvettek egy új dalt, egy feldolgozást a Kasabiantől, melyet elsősorban a Deezer Young Guns nevű nemzetközi tehetségkutatójára kellett elkészíteniük. Végigkísértük a munkafolyamatot a dobfelvételtől a vokálokig, közben arról kérdeztük a bandát, hogy mi történt velük az elmúlt fél évben.