Nagyon jól éreztük magunkat Zamárdiban. A legjobb élményeinket meg is osztanánk veletek. A nagy eső ellenére Komróczki Dia és Bartyik Gréti becsülettel végig fotózott a fesztiválon. Lássátok hát képeiket!

Ahogy az előző cikk végén említettem, megint a fullasztó hőségre keltünk, ám a sátorból kilépve az esőfelhők is feltűntek. A már épp felszáradni látszó sártengerek újabb muníciója eleinte nem volt zavaró, de az is igaz, hogy mi akkor még kint kávézgattunk, és figyeltük, miként dobálják be fiatalok a kint vásárolt napi alkohol dózist a kempingbe előre megfontolt pénzspórolási szándékkal. A napi rutint és hangulatkarbantartást rekordlassúsággal vittük véghez, amely a fáradtságnak és a rossz idő által keltett lehangoltságnak volt betudható, így sajnos egész későn, csak Irie Maffiára értünk be. A dagonya tehát folytatódott az odafele úton, ám hála az égnek a zenekar mellett még az időjárás is kegyes volt az Irie rajongókhoz, így nyugodtan lehetett felbaszni a kéket!

Lassan itt van a nem túl nagy múltra visszanéző, második Strand Fesztivál, és az előzőből kiindulva ott a helyünk. Az elsőn persze akadtak problémák, de hol nem? Pozitívum, hogy a szervezőgárda ezeket a malőröket mindig tudása szerint a leghamarabb helyrehozta. Apró gyermekbetegségek, melyek idén valószínűleg már nem fognak jelentkezni, és így talán a „Soundorientált” Index-nek is meg fog felelni a fesztivál. Én speciel nagyon várom, szerintem az idei nyár egyik legjobban sikerülő rendezvényének lehetünk majd szem- és fültanúi. Miért mondom ezt? Mert a tavalyi is jó buli volt, és idén fellépők szempontjából rátettek még egy lapáttal!