Még mindig fő bevételi forrásom az a sok repohár a Balaton Soundon, amit a részeg külföldiek előszeretettel dobálnak el, minden mindegy alapon. Összejött egy gumicsizmára, „mint egy főnök” toltam végig a második napot, egy fokkal jobban éreztem magam, mint tegnap, de azért a címben idézett szandos csatakiáltásba még nem kezdtem rá én is.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem még szoknom kell, hogy jövő tavaszig ha szeretnék látni egy jó koncertet, akkor nem egy minifesztivál méretű Parkos koncertben kell majd gondolkodnom, hanem egy kisebb klubkoncertben. Azonban ha az összes téli buli olyan lesz, mint az Irie Maffia koncertje most csütörtökön a Schönherz kollégium aljában kialakított egyetemi klubban, a Mad Worldben, akkor egy szavam se lehet. Ezres tömeg helyett pár száz egyetemista tölötte meg a nézőteret, a fotósok pedig jobb híjján a színpadról fotóztak. Olyan közel voltunk, hogy egyszer véletlenül meg is löktem Élő Márton harsonáját a könyökömmel.
Felemás visszhang fogadta az Irie Maffia legújabb, Nagyon Jó Lesz című albumát. Nekem személy szerint nagyon tetszik, azonban sokan kifogásolják az új hangzást, hiszen tény, hogy a banda a lemezzel egy teljesen új irányt lőtt be magának. Sok elektronika, sok effekt, kevés fúvós, ha az Irie-tól korábban csak a ‘Kávézós’ című számot ismertem volna, akkor el se hinném, hogy például a ‘Cross The Roads’ is ugyanattól a zenekartól van. Egy szó mint száz: jogos a kritika, azonban ettől függetlenül remekül összerakták a korongot, bérelt helye van az év magyar lemezei toplistán. Az okot, amiért most úgy érzem, hogy billentyűzetet kell ragadnom, a banda Belvárosi Fesztiválon tartott koncertje adta. Nem most hallottam először élőben az új számokat, azonban ezúttal nem a tömeg közepén fotóztam, hanem hátulról, nyugodtan tudtam figyelni a koncertet.
