A Monday Session vendége ezúttal a brit énekesnő, Call Me Unique, valamint az Irie Maffia MC-je, Kemon volt.

Ma este pedig a nemrég közös albumot megjelentető Sena és DJ Vadim vidámítja a hétfő estét a Toldiban!

Hosszú évek munkája után Dj Vadim és Sena Dagadu tavaly adta ki Grow Slow című közös lemezét, melyet a budapesti közönség először a Monday Sessionön hallhatta élőben a Toldiban.

• Most hétfőn pedig Speiz Bojsz lesz Ágoston Bélával és Németh Jucival kiegészülve.

Mindig hallottam legendákat a Rigó utcáról, a nyelvvizsgák réme sok emberben fájó sebet jelent még mindig, azonban nekem egy sokkal kellemesebb dolog jut eszembe a helyről. Itt készítettünk Erdélyi Dávid hangszerkészítővel egy interjút, amelyet hamarosan láthattok, a műhelye melletti ajtó pedig az Irie Maffia Productions stúdióját rejti, ahol találkoztam Sena Dagaduval, miközben épp egy új saját számán dolgozott.

Korán reggel útnak indultunk, hogy legyen árnyékos sátorhelyünk és, hogy elérjük a 11:30-kor kezdődő sajtótájékoztatót. Necces volt, de sikerült!

Nyakunkon az év első nagyfesztiválja, ha még nem álltatok be a sorba a bejáratnál, valószínűleg már csak a kempingben, a tűző napon jut nektek hely, de ez ne törje le a lelkesedéseteket, arra ott vannak a programok. Megpróbáltuk összeszedni, hogy mégis mit érdemes megnézni az elkövetkező négy napban Sopronban, figyelem, vészesen eklektikus összeállítás következik.

Nagyon sok, nagyon jó új dal látott napvilágot az elmúlt harminc napban, és összességében zeneileg termékeny tavasz és nyár, és még egy csomó izgalmas újdonság elé nézünk. Ezek voltak a kedvenceim.

A színpadi előadóművészethez mindig is kapcsolódtak a külsőségek. Akárki akármit mond, egy zenész számára igenis fontos a megjelenés. Még szerencse, hogy az internet nem felejt, felkutattam néhány hazai zenészről, vagy zenekarról fotókat a karrierjük elejéről, vagy legalábbis régről, és amiket találtam, egy egy évnél nem öregebb, mostani fotó mellé illeszetttem. A változás néhol meglepően radikális, néhol pedig szinte észrevehetlen az évek során.

Szeptember 6-án, szombaton került megrendezésre a Magyar Közmédia Napja (ez csak nekem fura?), mely rengeteg programmal várta az érdeklődőket, köztük a Szimfonik Live 4-gyel. Idén is a rádiókból már jól ismert énekeseket hívtak meg, hogy az MR Szimfonikusokkal kiegészülve szórakoztassák a nagyérdeműt. A zenészeket párba osztották, majd egymás nótáit kellett előadni, ezután pedig egy közös dallal álltak ki a színpadra. Az ötlet jó, de izgalmasabb duó jelöléseket is el tudtam volna képzelni. Sok pozitívum mellett akadt bőven negatívum is.

Ahogy az előző cikk végén említettem, megint a fullasztó hőségre keltünk, ám a sátorból kilépve az esőfelhők is feltűntek. A már épp felszáradni látszó sártengerek újabb muníciója eleinte nem volt zavaró, de az is igaz, hogy mi akkor még kint kávézgattunk, és figyeltük, miként dobálják be fiatalok a kint vásárolt napi alkohol dózist a kempingbe előre megfontolt pénzspórolási szándékkal. A napi rutint és hangulatkarbantartást rekordlassúsággal vittük véghez, amely a fáradtságnak és a rossz idő által keltett lehangoltságnak volt betudható, így sajnos egész későn, csak Irie Maffiára értünk be. A dagonya tehát folytatódott az odafele úton, ám hála az égnek a zenekar mellett még az időjárás is kegyes volt az Irie rajongókhoz, így nyugodtan lehetett felbaszni a kéket!

Lassan itt van a nem túl nagy múltra visszanéző, második Strand Fesztivál, és az előzőből kiindulva ott a helyünk. Az elsőn persze akadtak problémák, de hol nem? Pozitívum, hogy a szervezőgárda ezeket a malőröket mindig tudása szerint a leghamarabb helyrehozta. Apró gyermekbetegségek, melyek idén valószínűleg már nem fognak jelentkezni, és így talán a „Soundorientált” Index-nek is meg fog felelni a fesztivál. Én speciel nagyon várom, szerintem az idei nyár egyik legjobban sikerülő rendezvényének lehetünk majd szem- és fültanúi. Miért mondom ezt? Mert a tavalyi is jó buli volt, és idén fellépők szempontjából rátettek még egy lapáttal!