Gyorsan közeledik az év vége, és idén is rengeteg szebbnél-szebb lemezborítót láthattunk a legkisebb noname zenekaroktól kezdve az igazi nagyágyúkig. Megpróbáltuk hát összeszedni nektek a 25 legszebb albumborítót FKA Twigstől kezdve Chet Fakeren át egyenesen a Bombay Bicycle Club csodájáig.

Műszakokra lebontott albumok, kezdeti eltévedéssel töltött pokoli órák soundtrackjei, vagy csak azok, melyeket akkor hallgattam, amikor minden valamiért a helyén működött. A cím nem kábítószer fogyasztásra, hanem biciklis futárkodásra utal, ezek pedig a tekerős zenéim.

A nyári fesztiválszezon lecsengésével minden évben beköszönt az albummegjelenések elsöprő hulláma, hogy a menetszéltől jéggé fagyott kézzel legyen mivel kihúznunk az idei telet. Hét évet követően Paul Banksék is előálltak egy merőben új, ám kitörő meglepődéseket nem okozó koronggal.

Feltételezem, elsőre alig néhányunknak dereng valami ha meghallja Paul Banks nevét. Talán ha megemlítem az Interpol-t, elkezd felszakadozni a köd. Annyian boncolgatták már e zenekar jelentősségét, hogy feleslegesnek érzem beleásni magam a témába annál mélyebben, mint amennyire feltétlenül szükséges ha Paul Banksről beszélek. Oldalakon keresztül részletezhetném az Interpol melankólikus dalai iránt érzett őszinte szeretetem, de ezt most akkor hagyjuk egy időre.

De akkor ezt leszámítva miért is lehet érdekes számunkra ez az ember?