Szerkesztőtársammal, Lukival (Lukáts Márton András) korán reggel vonatra szálltunk, hogy minél jobb helyet találjunk a sátrainknak a 22. VOLT fesztiválon. A röpke 3 órás út interjú felkészüléssel és filozofálgatással telt, kvázi eseménytelenül. A bejáratig – a szükség enyhítése közben molesztálni kívánó öreg bácsin kívül – nem sok említésre méltó dolog történt. A bejutási herce-hurca simább volt mint vártuk, így dél körül, idén először, belekóstolhattunk az igazi fesztivál légkörbe. Meg jelentős mértékű csapadékba, dehát mindenütt jó, de a legjobb Sopron.