Az ember rengeteg zenével találkozik nap, mint nap. Nem tudsz bemenni egy üzletbe úgy, hogy ne szóljon a rádió/spotify/eladó playlistje, ami alapból meghatároz egy hangulatot. Ez a zene jószerével csak keresztülfolyik rajtunk és nem hagy maradandó nyomot. Amikor viszont a zenehallgatás öröméért hallgatunk zenét, már magunk választhatjuk meg, hogy mit hallgatunk, és ami még fontosabb, hogy el is gondolkodhatunk azon, hogy ami tetszik az miért tetszik, és ami nem az miért nem. És ezt sokkal nehezebb megállapítani mint azt elsőre gondolnánk.

Ha ismerjük az előadót, máris prekoncepcióval rendelkezünk, ami tudat alatt befolyásolja az adott számról kialakított véleményünket. Ha tudjuk, hogy a szám milyen műfajban íródott, sok mindent alapból kizárunk és nem is hallgatunk meg. Ezeket rendkívül nehéz lerázni, és ha esetleg sikerül, akkor is kérdés, hogy mennyire tudjuk elhagyni a „komfortzónánkat”, mennyire vagyunk képesek olyan muzsikát befogadni, ami a mi általában hallgatott zenéinktől messze áll. Pedig ilyenkor aztán igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni.

Pontosan ezért volt nagyon tanulságos számomra részt venni például a Lemming program koncertjein. Ide semmiképp nem kerülhetett volna be egy tucat-indie zenekar, akiket annyira imádnak mostanában. Igaz, ők nagyobb közönséget vonzottak volna, de itt a válogatók más célt tűztek ki: mozgassuk ki a zenehallgatás határait, távolodjunk el a megszokott formáktól, és találjuk meg a szépséget olyan dolgokban, amikben alapból nem is feltételeznénk, hogy megvan. Így kerülhettek be olyan zenekarok, mint a Stetl, a (halál;orgazmus), a Kula Band, vagy a Kettős Tamás és a Vadszamarak.

Nos ha félretettük előzetes értékítéleteinket és készen állunk az ismeretlenbe utazni zenei kalandokat keresve, akkor itt az ideje, hogy megismerkedjünk a Szagos Hörigekkókkal. Ők ugyanis az ország elsőszámú gyerekzenekara. Amikor alakultak, Csernovszky Fanni (Ének, Hegedű, Harmónika, Zongora) mindössze 8 éves volt, bátja Márk (Zongora, Gitár, Citera, Ének, Szájharmónika) pedig 12. (Legidősb testvérük pedig a The Best Bad Trip tagja.) A családjukban mindenki zenél valamit, így hát nem csoda, hogy a gyerekek zenélni kezdtek, amit csinálnak az viszont lehengerlő. Na ők azok, akik tényleg minden kategórián kívül esnek, hiszen hogyan kategorizálsz két otthon felvett gyereket, akik számot írnak egy embernek öltözött lábról aki találkozott Harry Potterrel. Ami a legjobb az egészben, hogy nem csak azért érdekes az egész, mert „jajj de különleges, hogy ilyen ilyen fiatalon zenélnek” meg „annyira cukik”, hanem mert a zenéjükben felfedezhetjük azt, ahonnan a zene indul; a teljes naivitás és a testetlen érzések hallhatóvá varázsolása. Gyermeki humorral és fantáziával megírt zenéjük a felnőtteket is elvarázsolja, és nagyszámú-ha mondhatni így-rajongótáboruk alakult ki koncertjeik során. Dehát olyan slágerekkel mint a ‘Bogárlény’ vagy a ‘Vulkánhörcsög’ ez borítékolható volt.

A körülbelül négy év alatt amióta megjelentek nagyon sokat változtak. Eljött az a pillanat, amikor már nem aranyos gyerekek hangszerekkel, hanem zenészpalánták, akikből biztosan remek muzsikus válik majd. Márk zongorajátéka egészen elképesztő, már most szinte egy kész zongorista. Erről tanúskodik az alábbi felvétel, (a szám maga már több mint két éves) ami tulajdonképpen első profi session szereplésük. A Fehér Hang session készítői megint egy nagyon jó ízléssel összerakott videót hoztak létre, amit Budapest egyik legimpozánsabb szecessziós termében, a Nádor teremben vettek fel.

 A Hörigekkók már csak azért is követésre érdemesek, mert nem akad még egy olyan zenész-páros, akiknek a fejlődését ilyen fiatal koruktól kezdve követhetjük. Hallgassatok bele mindenképpen a soundcloudos felvételekbe, mert tényleg segít abban, hogy a zenehallgatást egy másik végéről fogd meg. Ahol nem érdekes se hangzás, se zeneelmélet, se dinamika se a groove, csak az, hogy ami kijön zene legyen. Igazán furcsa, hogy mennyire érettnek kell lenni ahhoz, hogy befogadhassuk az „éretlenek” zenéjét.