Az idei nyár száraz forrósága a budapesti betonkockák között idén teljesen elfeledtette velem, hogy ezt az évszakot élvezni is lehet és nem csak túlélni. Erre – kicsit késve ugyan – rátaláltam István Gergely és Hegyi Olivér (HOLI) punk duójának frissítő számára az ‘Érzés’-re, ami olyan nosztalgikus emlékeket ébresztett fel bennem, amiket talán sosem éltem át, de mindig is éreztem valahol a szívem mélyén. Azt a nyugalmat adta, ahol a csend félig kiforrt gondolatokon keresztül önismeretté, a természetközeliségnek köszönhetően szabadságérzéssé alakul át. Mindez pedig hosszabban is kifejtésre kerül a nálunk premierező Félig szabad albumon.

Gondolom többeknek felmerült, hogy egy punk formáció zenéjéhez alapvetően nem a fenti érzések kapcsolódnak. Szerencsére azonban ma már nem élünk diktatórikus kizsákmányoló rendszerekben (lol), amik ellen feszes kettő-négyekre írt forradalmat szító sorokkal kell tiltakozni. A Félig szabad lázadása éppen abban rejlik, hogy csak simán szarik arra a világra, ami ellen mások leginkább magukat megkeserítve tiltakoznak. Az album inkább lelkületében punk, semmint klasszikus stilisztikai értelemben. Bár ugye tudjuk, hogy a legkevésbé az punk, ha valaki meg akarja mondani, hogy mi a punk, úgyhogy ebbe talán nem is folynék bele.

Ami viszont egyértelmű, az a természetesség, ami a zenéből árad, ahogy nihilisztikusan lebeg a cselekvés és a mozdulatlanság határán. Az alapvetően lassabb ritmus – melyből azért időnként kitör egy-egy tombolós rész – és a szabados flow kicsit hajaz a trap hangzásra. Azonban a szövegvilág és a direkt nyers vokál – ami akár a koncertközönség hangja is lehetne – teljesen más érzést ad. A számok bár hangulatban egy hullámhosszon vannak, kellőképp eklektikusak, hol indietronikába, hol bluesos gitárzenébe hajlanak, de már az első számban is hallhatunk koncerthangulatú pattogást is. A lemez készületeiről és a mögötte álló világról István Gerit kérdeztük:

Hogy jutottatok el 7 év után az újra összeálláshoz?

Igazából fel sem oszlottunk, csak más dolgokkal voltunk elfoglalva. Én főleg képzőművészeti ügyekkel. Aztán egyszer csak megszületett az igény, hogy megint nyomjuk a Hiúzt, szerencsére mindkettőnkben egyszerre.

Mostanában a trap szcénában egyre többen kezdenek a 2000-es évek punk rockjából ihletődni, szerinted mi lehet ennek az oka?

Azt nem tudom, de egész organikusnak hat ez az egymásra találás. Ami tuti, hogy a mostani trap, meg a 2000’s pop punk is egy viszonylag jól behatárolható csomag, amiben elég nagy szerep jut a ‘catchységnek’.

Neked mi az a hely, ami megjelenik az ‘Érzés’ című dalban?

Ha a klipben megjelenő fehér házra és a környékére gondolsz, akkor nagyon sok minden. Ezt a tanyát a Pálinkás Papámék építették, jóval a születésem előtt. Voltak itt nagy családi szüretek, régen itt tartottuk a szülinapjaimat, 2016-ban visszaköltöztem ide egy évre festeni meg gondolkodni, és az elmúlt 11 évben mindig itt volt a tágabb baráti társaságunk éves nagy bulija, hogy párat mondjak a sokból. De talán a legfontosabb dolog, amit ettől a helytől kaptam, az az, hogy itt kezdtem el megtanulni, hogyan ne unjam meg a saját társaságomat. Fel kellett találnom magam egész napokra, amíg a nagyszülők a szőlőben melóztak.

Mi volt ott idén nyáron a legszebb élményed?

Idén nyáron nem sokat tudtam ott lenni, szóval egyértelműen a klipforgatás. Négyen voltunk lenn spanok, három napig. Gerencsér Marci és Nunkovics Robi kezelte a kamerát, mi Olival meg bicóztunk egy durvát. De ha ezt még ide lehet venni, tavasszal itt énekeltük fel a lemezt, aztán a gitárokat is itt játszottam fel. Sütött a nap, de a kályhát még pakolgatni kellett azért, és ez valahogy jó irányba vitte az egész bulit. Rögtön megjött a gyerekszobai-játék flow.

Még fel se száradtak teljesen a könnycseppek, melyek az a bizonyos, már biztosan mindenki által ismert 18+ perces szám szívbemarkoló sorai alatt potyogtak a nagykovácsi porba, már itt is van egy rövid videós visszatekintés HOLI 10/10-re sikerült Kolorádó-debütjére, ráadásul maga a művész szemszögéből, akivel nem csak végigkísérhetjük fellépésének napját és bejárhatjuk vele a fesztivált, de saját életébe és lelkébe is apró betekintést enged.

Ha ott voltál, nézd meg és nosztalgiázz, ha pedig nem, nézd meg és mindenképp menj el egy következő HOLI-koncertre (például szombaton, az idén Pécsre települő Ukmukfukk Zinefeszten)!

A videó Látos Márk és Bálint Ábel munkája, a szerkesztést pedig Szabó Dominik jegyzi. És most jöjjön néhány kedvcsináló werkfotó a videóhoz:

Ebben a hatalmas forróságban sem kíméltek minket a hűsítő megjelenésekkel kedvenc zenészeink. Van, aki új albumából adott ízelítőt, van, aki hat év után hozott ki új anyagot és persze akad olyan is, aki még csak most debütált. Jéghideg limonádékat és söröket elő, pörgessétek válogatásunkat a legjobb júliusi megjelenésekből!

IDEGEN – Törölköző

Az IDEGEN zenekar következő albumának első előfutára érkezett meg júliusban. A covid alatt csiszolódó dalon érződik az időszak minden mélysége, egyben kellemesen dühösebb, erőteljesebb hangvételbe csomagolja mindazt, amit valószínűleg rengetegen megéltünk. A srácok egyébként is nagyon jól hozzák a dalok által felvázolni kívánt érzelem kivetítést, és remélhetőleg a teljes lemez anyagára rá lehet majd úgy csavarodni, mint a ’Törölköző’-re. A premier klippel érkezett, mely pirosas színvilágával és izgalmas képeivel igencsak jól megdobja a hangulatot. Ahogy az el is hangzik a számban, csak annyit kívánnánk ezt hallgatva, hogy „soha ne legyen vége”.

Lázár Tesók – Olyan egyszerű

A Lázár Tesók a nyár, de talán az év legkedvesebb hangulatú klipjével toppantak be hozzánk. Az ’Olyan egyszerű’ című dalt már ismerhettük a novemberben megjelent első lemezükről, mégis meg tudták fejelni az élményt a retro nyaralós felvételeket idéző képekkel, amitől olyan érzése lesz az embernek, mintha családi archívokat böngészne. A hangulat megteremtésében sinco segítette őket. Igazából egy szó, mint száz, üljetek be három és fél percre a Lázár Tesók hajójába, majd egy jó fröccsre velük a Balaton parton és tegyetek az egész világra.

Elefánt – KÁR

Sötét és sejtelmes hangulatú klippel bombázta meg a nagyérdeműt az Elefánt. A ’KÁR’-hoz készült videós anyag helyszínéül többek között katakomba, üres parkoló és raktár is szolgált. A dalban lévő flow a képi világban is jól visszaköszön és talán senkit sem lep meg, hogy azóta mémek alapanyaga is lett egy-két sorból, illetve hogy a koncerteken már hatalmas kedvencként énekelik ezt a számot is a közönségből.

• Az előző daluk megjelenésekor interjúztunk velük a blogon.

Mörk – Like a bird

A novemberre ígért második nagylemezéből adott ízelítőt júliusban a Mörk. A ’Like a bird’ egyszerre buzdít a belső konfliktusok feldolgozására és repít el egy kellemes meditatív kirándulásra. Ez a szám egyébként a legkönnyedebb dala az LP-nek és régóta érlelődött már. Ha ez a dal elnyerte tetszésed, van egy remek hírünk, ugyanis a zenekar egy izgalmas újítással készül, havi rendszerességgel szeretné az album új dalait megjelentetni, így nem is kell sokat várnod a következő újdonságra.

• A premierről bővebben is olvashattok a blogon.

S ï n t h ï a – Játsszunk még

Neo-soul, R&B dallal debütált S ï n t h ï a. A ’Játsszunk még’ egy kapcsolat utolsó darabjait, az elválás előtti utolsó éjszakát énekeli meg. A teljes lemezt őszre ígéri az énekesnő. A számhoz klip is készült, mely remekül ragadja meg mind a dallam, mind a szöveg hangulatát.

• A dal nálunk debütált, a premiert itt találjátok.

Kebab – Mivan

Kolorádós felhívásunkra jelentkezett Kebab, ahol végül befutók között volt, és most új trackkel jelentkezett a fesztivál előtt. A ’Mivan’ okosan játszik a gondolatokkal, például, hogy mi van, ha máról holnapra történik valami rendkívüli és váratlan velünk.

• A linkre kattintva olvashattok a premierről.

Holi – Sírok és nevetek

Ha olvassátok a blogot, bizonyára találkoztatok már Holi nevével, mondjuk a nálunk már tavaly nagy sikert arató ’Vittula’ című track miatt legalább (ehhez készült KERET Live itt). A hónap elején megjelent első albuma Sírok és nevetek címmel, ami egyébként simán benne van az év eddigi legjobb és legérdekesebb lemezeiben. Megvan rajta minden, ami kell: ironikus (és végtelenül őszinte) rap drogokról és csajokról, komolyabb hangvételű politikai gondolatfejtés, meg egy kis tisztelgés (?) is a hip-hop elődök előtt. Pörgessétek!

• Bővebben a linken olvashattok az albumról.

ANEZ – Haze

Hat év után három számos EP-vel, a Haze-zel, repült vissza a köztudatba az ANEZ. Mindhez készült klip is, és a ’Destroy’ cíímű dal nálunk is premierezett. A képroncsolással, néhol széteső képekkel a jelenlegi helyzetben lévő bizonytalanságokra próbáltak reflektálni.

• A blogon ennél hosszabban is olvashattok a visszatérésről.

O’Sullivan – Dig Gold

Második önálló dalával jelentkezik a Mongooz and the Magnetből is ismerős Ian O’Sullivan. Ha még nem hallottátok, azonnal pótoljátok, mert gyönyörűen rántja magával az embert. Emellett érdekes és fontos témát is boncolgat, még pedig, hogy kívülről milyen elvárások nehezednek ránk, hogy mások ideái alapján formáljuk önmagunk és ez mekkora súlyt jelenthet az ember vállán. De végül Ian is felszabadult táncot tud lejteni, így talán van remény.

• A blogon írtunk a klipről és a dalról is.

Csordás Gábor és Csordás Gyula – Halsütő

A Csordás tesók egy 11 számos lemezzel próbálnak minket képzeletben a Balaton partra repíteni. Külön érdekesség, hogy a testvérek egy nem kicsi, Magyarország-Japán távolságot felölelve teszik mindezt. Mivel kicsit nosztalgia szerű az anyag, így visszaköszön a nyolcvanas évek hangzás világa is. Jó utat!

• A linkre kattintva sokkal részletesebben olvashattok a lemezről.

Paperdeer – Pastel Days

A Paperdeer második albuma Pastel Days néven érkezett. Az alternatív elektronikus duó dalai a múltból a jövőbe tartanak és igazán kellemes játékosság hallható bennük. A zenéjükben egyre többet kísérletezés miatt kellett hosszabb ideig várnunk a lemez elkészülésére. Kapjátok fel deszkátokat/koritokat és irány a naplemente.

• A lemez nálunk premierezett, ezt itt találjátok.

Daydreaming Twins – Donátus Live Session

A pécsi Donátus lankáin játszott el három dalt a Daydreaming Twins. A session egy röpke ráhangolódást segítő bevezetővel indul, így belerázódhatunk a hangulatba és környezetbe is. Két ismert számuk mellett, egy teljesen új, itt bemutatásra kerülő harmadik csendült fel.

• A duó anyagáról a linkre kattintva olvashattok még többet.

Qper & Sippor – Nézzetek Szét

Qper és Sippor debütáló EP-je négy számot tartalmaz. A Nézzetek Szét megidézi a 90-es évek és a mai modern hiphop hangzását is. A beatek és a felvételek Qper szobastúdiójában készültek, egy track kivételével mind egy időben.

Iamyank – Sarah

Iamyank első zenekaros lemeze is júliusban látott napvilágot. Pár évvel ezelőtt annyira megfogta yank-et a klasszikus hangszerekre írás, hogy mostanra már egy albumnyi szebbnél-szebb dal gyűjt össze, és ez alkotja a Sarah-t. A korong második dalához, a ’Born of Sarah’-hoz videó is készült.

• Tavasszal beszámoltunk egyszál zongorás lemezéről is a blogon.

Bohemian Betyars – Makuka

A Bohemian Betyars megírta B.A.Z. megye alternatívhimnuszát, a ‘Makuka’-t. Azért is különleges ez, mert a srácok rég óta nem utaltak borsodi származásukra, most pedig szinte minden sorban megteszik ezt, olyannyira, hogy előzetesen tényleg össze is gyűjtöttek kifejezetten arra jellemző szavakat. Ezek végül a Balkán-Bollywood hangulatú klipben ügyesen meg is jelennek. A dal egyébként a Road movie sorozat részeként készült.

• A zenekarnak utoljára ázsiai turnénaplója jelent meg a blogon.

AnnaElza – Don’t Say Fuck Karma

AnnaElza, aki menő-módon egyike a kevés hazai női producernek új dallal rukkolt elő júliusban. A ’Don’t Say Fuck Karma’ egy igazán jó techno szám, ami az elektronikus zenét kevésbé kedvelők fejét is bólogatásra ösztönzi.

HOLI számomra az egyik legnagyobb meglepetés volt a tavalyi évben, szinte a semmiből robbant be a ‘Vittula’ című számával, amiről mi is írtunk. Ritkák mostanában a klasszikusabb rap előadők akik számunkra is relevánsak és izgalmasak, HOLI viszont belenyúlt a tutiba, ami részben a saját gyártású videóklipjeinek is köszönhető. Most pedig egy új dallal jelentkezik ez ‘Az utálat fárasztó’.

Az új trekk egy alapos kormány- és rendszerkritika egy remek klippel, amit ahogy már fentebb írtam szintén HOLI csinált aki egyébként a MOME animáció szakán diplomázott. Ja és úristen mit húz ez az alap?!

Jelen valóságunkban, egyéb teendők híján rengeteg idő marad arra, hogy összeszorult lélekkel és keserédes nosztalgiával gondoljunk vissza az egyszerűbb és boldogabb időkre, mikor a *tetszőleges kedvenc szórakozóhely* előtt álldogálva, kollektív nihilben panaszkodtunk arról, hogy minden péntek este ugyanaz a *tetszőleges kedvenc szórakozóhely* előtt álldogálunk.

Azóta persze beigazolódott, hogy a rutinná vált éjszakai és szociális élet fájdalmasan tud hiányozni, ha elveszik tőlünk.

Többek közt ezért ütött szíven sokakat HOLI bemutatkozó anyaga, a két hete megjelent és a címben említett helyszínt természetfilm-pontossággal dokumentáló ‘Vittula’ című szám. A dal azonban a Beattula-tengelyen kívül mozgókat is megszólítja, hiszen a fő motívummal, a huszon-harmincévesek sztenderd egzisztenciális/szerelmiélet-válságával túl sokan tudunk azonosulni.

tovább