Először volt szerencsém részt venni nemzetközi showcase fesztiválon, és egyből az egyik legnagyobbal, a Eurosonic Noorderslaggal kezdtem, ahol a kontinens legizgalmasabb zenei produkció, és a legfontosabb szakmabeliek gyűltek össze a Holland Groningen városában.

It’s also a fucking cool town

A város az ország északi részén található és közel 100 ezer egyetemista tanul itt. Az már utcára kilépve is egyértelmű, hogy Hollandia egyik kultúrális központjával állunk szemben, hiszen

szinte minden utcára jut egy minimum Kuplung, de inkább A38 kaliberű koncerthelyszín.

A belváros utcáin itt is megfigyelhető az európai hipszter fővárosokból ismert dizájner ruhaüzlet / kellemes kis kocsma / lemezbolt sorminta, kiegészülve néhány coffee shoppal, hiszen mégiscsak Hollandiában vagyunk. Hogy mennyire nem egy unalmas kisvárosról van szó az is jelzi, hogy a fesztivál ideje alatt itt volt a David Bowie Is kiállítás, amely Berlin, Chicago és Párizs után került megrendezésre az egyetemistákkal együtt is csak háromszázezres lélekszámú városban.

A showcase fesztiválok lényege ugye az, hogy kapcsolatot teremthessenek a zeneipari szereplők egymással, azáltal, hogy platformot teremt a promoterek, managerek, kiadófőnökök, újságírók, és mindenki más között, akik úgy érzik, keresnivalójuk van itt. Kezdve a legnagyobb fesztiválszervezőktől, akik friss bandák után vadásznak a jövő évi line-upjukba, egészen a managerekig, akik egy ital fölött külföldi kiadók képviselőinek, promotereknek illetve újságíróknak mutathatják be zenekaraikat. Nappal a fő helyszín a konferencia központ volt, ahol szó esett egy csomó izgalmas és fontos zeneipari témáról,

aztán pedig kezdetét vette egy sűrű klubfesztivál, este 8 és hajnali 4 között megtelt a város összes koncertezésre alkalmas bárja, művháza, illetve színháza, teret adva a kontines legígéretesebb feltörekvő produkcióinak.

Ezek közül szemlézek most párat.

Alice On The Roof

Rég hallottam olyan cuki elektro-popot, mint amilyet az Alice On The Roof játszik, nem akar túl sok lenni, de szinte mindegyik dalra el lehetett lötyögni. A Benelux államokban már komoly népszerűségnek örvendő belga hölgy megtöltötte a fesztivál egyik legjobb helyszínét, a Vrijdagot. Alice az Egyesült Államokban tanult zongorázni, majd visszatérve elkezdett számokat írni. Demóit aztán elküldte Tim Bran producernek (ő felelt például a London Grammar debütalbumáért is, de dolgozott korábban a La Roux-val is), aki azonnal felajánlotta, hogy segít Alice első lemezének munkálataiban, ami várhatóan év végén jelenik meg.

Hydrogen Sea

Utolsó napunkon még pont elkaptuk a szintén belga duót, akik puha elektronikát kevernek kellemes női énekhanggal, élőben kiegészülve egy dobossal. Az énekesnő nagykabátban, szinte mozdulatlanul állta végig a koncertet, erről egy kicsit a Pegazusok Nem Léteznek jutott eszembe, hangzásra azonban inkább egy lo-fi CHVRCHES-t képzeljetek el. Koncerten nem volt nagy élmény, de otthon hallgatásra abszolút kellemes.

Ludovik Material

A szlovén zenekarról nehéz nem a Gossipra asszociálni, elsősorban a dob, gitár/elektronika és ének felállás miatt. A koncertet egy hosszas intró előzte meg, amely alatt a tagok a közönségből sétáltak fel a színpadra, és látványosan rákészültek az első számra, előjelezvén, hogy itt valami nagy zúzás fog történni. Ezek után az elvárásaim az egekbe szöktek, hogy aztán a Ludovik Material gond nélkül felülmúlja azokat. A keményebb, elektronika központú, de azért táncolható rockzene ékköve az énekesnő, aki mellett bár simán elmennék az utcán, a színpadi jelenléte kifejezetten meggyőző volt.

Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS

A finn Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS zenekar névválasztása jó marketingnek bizonyult, hiszen nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Ennek megfelelően a De Spieghel nagyszínpadához alig lehetett bejutni. A banda vidám hangzású, kicsit szörfös beütésű punkban utazik, a basszusgitár az énekesnő kezében van, a trióban pedig a dobos mellett egy szintis kapott helyet, ezzel növelve a rágógumi faktort.

És milyenek voltak a magyarok?

Bár találkoztam kint olyan hazai zenészekkel, akik látszólag csak a legális utcán gombázás élménye miatt tették meg a hosszú utat Hollandiáig, Magyarországról négy zenekar, a Budapest Bár, az Ocho Macho, az Ivan & the Parazol, valamint a Middlemist Red kapott lehetőséget fellépni a fesztiválon. Az első kettő szerintem teljesen indokolatlan és elkeserítő, Ivánék esetében pedig valóban felmerül a kérdés, hogy mennyi idő után lesz izzadtságszagú egy zenekarnak showcase fesztiválra járni.

Mellettük a Middlemist Red úgy kellett, mint egy korty víz a sivatagban. A srácok két nap alatt lenyomtak két teltházas bulit, mindkettőt szuper helyszíneken (Huize Maas illetve Vrijdag), a lehető legjobb idősávban, és még két rádiós sessionre is jutott idejük. Bár a pszichedelikus rock nem feltétlenül tartozik nemzetközi mércével a leginnovatívabb műfajok közé, a srácokat mégis rendkívül pozitívan fogadta a közönség, ezzel bizonyítva, hogy méltóak lennének a nemzetközi áttörésre.

Két kezemen se tudnám megszámolni, hány hazai zenekarnak lehetne helye egy ilyen fesztiválon, ezért sajnálom, hogy az általunk küldött produkciók fele szinte értelmetlenül ment el Hollandiáig.

Ahogy sorra jelennek meg az izgalmasabbnál izgalmasabb hazai formációk, remélem a következő években több fiatal, ambíciózus banda kap lehetőséget megmutatni magát Európának.

Címlapkép: Podobni Mihány / fenytkepezo.tumblr