Címke: ghostnote
- A Lékkör november 24-én lemezbemutatózik a pécsi Nappaliban, amihez itt találjátok az eseményt!
Köszöntünk mindenkit a 2017-es évben! Nagyon sok mindent tartogatott nekünk a tavalyi esztendő és reméljük ez az év is minimum olyan jó lesz.
Még ki se hevertük az ünnepeket, máris egy hatalmas bulit tartogat nekünk az új év első hétvégéje, ez pedig nem más, mint a Made In Pécs Fesztivál, amely második alkalommal kerül megrendezésre 109 zenekar részvételével öt helyszínen reggel 10 órától.
Mi már nagyon várjuk, így össze is szedtünk öt zenekart így előre, akiket szerkesztőink kicsit kielemeztek. Lássuk!
Az egykor sokkal szebb napokat látott pécsi elektronikus zenei palettán perpillanat a BETWIXT az egyetlen rendszeresen jelentkező bulisorozat. Iváncza Bogival beszélgettünk Space Inhalerzről, a döcögős indulásról, a SZOBÁról és jövőbeli tervekről.
Miközben szépen lassan fuldokolunk már az amatőr „alter” zenekarok tengerében, kezdtem elveszteni a reményt, hogy ezt igényesen is lehet csinálni. Aztán megismertem a Lékkör-t.
A Lékkör zenekar neve lehet, hogy ismeretlenül cseng a számodra, de semmiképpen se hagyd, hogy ez eltántorítson. A három srác (Szentendrey Roland – dob, Menyhárt Dániel – gitár, Barka Gergely – basszus) és egy lány (Hanzli Fanni – ének) alkotta csapatban elképesztő potenciál van. Játszottak már Odettel a Pécsi Est Caféban, felléptek a BioRobot előtt a Szenesben, valamint a budapesti Music Expo-n is megmutatták magukat. Noha a zenekar már két éve működik, felvételük még nem jelent meg. Amint hallottam, hogy (kis) lemezt adnak ki a srácok, nem voltam rest felkeresni őket egy rövid interjúra.
Szót többet nem fecsérlek, olvassátok sok szeretettel az interjút és hallgassátok meg a KERET blogon debütáló EP-t!
Sziasztok! Eljött hát a nagy nap, megjelenik a lemez! Hogy éreztek ezzel kapcsolatban?
Szentendrey Roland: A stúdiómunkálatok egy kicsit elhúzódtak, de mindenképpen örülök neki, mert lehet, hogyha előbb kiadjuk, akkor nem tudjuk átugrani a magunknak állított lécet. Mindenképpen fontosnak érzem, hogy az emberek bármikor hallhassanak minket és ne csak akkor tudják, hogy ki vagy mi az a Lékkör, amikor eljönnek egy koncertünkre.
Hanzli Fanni: Hát talán kicsit több emberhez tudunk majd eljutni. Meg a koncertjeinkre nem csak max az ismerőseink ismerősei fognak eljönni ezután.
Menyhárt Dániel: És végre feltudunk mutatni valamit. Már nagyon ideje volt ennek, sokszor égett a pofánk emiatt. Viszont nagyon tanulságos volt, mint első stúdióélmény. Részben azért is húzódott el, mert fogalmunk sem volt, hogy hogyan zajlik egy „stúdiózás”. Fejetlenül vágtunk bele.
Szentendrey Roland: Ha újrakezdhetnénk, akkor mindenképpen máshogy csinálnánk a dolgokat. De ez most a „kezdő” Lékkör, ez most a Knock-Knock on Heaven’s Door.
Ha tehetnétek, mit csinálnátok máshogy?
H. F.: Szerintem most már nem változtatnánk a fentlévő számokon, mivel annyi ideje játsszuk őket, hogy nagyon közel kerültek a szívünkhöz. Annyit változtatnék talán, hogy nem kezdenék bele ennyire hamar a stúdiómunkálatokba. Még várnunk kellett volna vele. Sajnos nem tudtunk annyi időt szakítani erre az egészre, mint szerettük volna.
B. G.: De legalább majd egy év alatt kész lett. (nevet)
Milyen fogadtatásra számítotok?
M. D.: Az eddigi visszajelzések ismerősöktől többnyire pozitívak, viszont biztos lesz negatív visszhang is, de…
Sz. R. (közbevág): …de azokat megpróbáljuk nem meghallani. (nevet)
M. D.: Tehát amíg a negatív kritikának van tartalma, megpróbáljuk felhasználni.
Sz. R.: Akik a koncertjeinkre járnak, már hozzászoktak egy ilyen heves, zajos, összeállt koncertélményhez, viszont a lemez egy egészen más élményt nyújthat nekik.
M. D.: Teljesen máshogy szól. Személy szerint nagyon szeretem, ha egy lemez úgy szól, ahogy a banda élőben is megszólal, de itt a felvételek alatt 4-5 különböző gitárt is használtam például. Ettől nem lesz jobb vagy rosszabb a felvétel az élőprodukcióhoz képest, csak más.
Az EP-n lévő számok direkt a kislemezre készültek? Vagy ezek már régebbi számok, amikről úgy gondoltátok, hogy megütik a mércét és helyük van az első Lékkör albumon?
H. F.: Ezek a legelső Lékkör számok.
M. D. & Sz. R.: Nem. Nem. Nem. Nem!
B. G.: Úgy gondoltuk, hogy így elsőre ezek ütik meg a mércét, de semmiképpen sem ezek az első számok.
M. D.: Három szám változott az első elképzelésekhez képest.
Sz. R.: Eredetileg rajta lett volna egy „Súlytalan” című dal a lemezen, azonban az annyira rövid volt és túl instrumentális, hogy nem éreztük a sajátunknak. Teljesen más képe lenne az egésznek, ha az eredeti ötöst raktuk volna a lemezre. Amiket kicseréltünk, azokat már nem is játsszuk vagy el is felejtettük talán. Ami legutóbb készült az az Üvegház és a Paplan. Ezek is húznak leginkább a következő Lékkör album felé.
Említetted, hogy az eredeti koncepció szerint lett volna egy Súlytalan című szám az EP-n. A nevet feltételezem erről a számról „másoltátok”, viszont miután az kikerült a képből, csak a név maradt. Van valami mögöttes tartalom a „Súlytalan” címben?
M. D.: Hát ilyen kis asszociáció.
Sz. R.: Ja, játszottunk a szavakkal, tudod… Lékkör, lég, légies ‘satöbbi, aztán ez lett. Írtam egy szöveget, aminek a refrénje a súlytalannal volt kapcsolatos. Megtetszett ez a szó, ajánlottam, hogy legyen ez az EP. Mondták, hogy jó és most itt vagyunk.
Kikkel dolgoztatok/dolgoztok együtt a lemez elkészítése és bemutatása miatt?
Sz. R.: Peti András „Cett” segített nekünk a felvétellel.
M. D.: A lemezborítóval valamint a készülő videóklippel pedig a Mountraw Pictures segít.
Pár zenekarral (Odett, BioRobot) már játszottatok együtt. Van olyan, akivel esetleg szívesen koncerteznétek?
B. G.: Szerintem egy Kiscsillagot vagy Esti Kornélt kurvára adnánk.
M. D.: Sokat sorolhatnánk, de mindenképp olyanokkal, akik szerintünk műfajban közel állnak hozzánk.
Mik most a távlati célok? Lehet, hogy ez a hosszú idő lemez nélkül most végéhez ér abszolút és a közeljövőben single-öket is kiadtok?
H. F.: Hát a közeljövőben mindenképpen meg fog jelenni az első videóklippünk.
B. G.: De azt még nem mondjuk el melyik számhoz.
Sz. R.: Mindenképpen lesznek single-ök a jövőben, mert el akarjuk kerülni, hogy egy nagylemez felvétele közben időhiány miatt ne tudjuk kibontani egy jó szám „szirmait”.
Nagylemez van a tervben vagy az nagyon a messzi jövő?
Sz. R.: Pár tíz-húsz év múlva tuti lesz. De addig nem éri meg.
M. D.: EP-t, újat már nem vennék fel személy szerint. Inkább több single, aztán jöhet egy nagylemez, ami ezt az egészet összegezi. De az is lehet, hogy ami single, az nem kerül fel az LP-re. Fogalmunk sincs még, majd eldöntjük.
H. F.: Sokat munkálkodtunk az EP felvételének kezdete óta, folyamatosan születnek új számok. Azokat pedig ki kell adni vagy single vagy nagylemez formájában, ugye.
Hol és mikor lesz a lemezbemutató koncert?
Kárai Bence (menedzser): A Nappaliban lesz november 24-én este 8 órakor.
H. F.: Teljes koncert lesz, nem csak a lemez számaival, úgyhogy akinek tetszik a munkásságunk mindenképpen jöjjön el.
A lemezbemutatón kívül hol lehet titeket látni a jövőben? Hova szeretnétek menni?
Sz. R.: Made In Pécs fesztiválon mindenképpen játszunk.
H. F.: Igazából jó lenne bekerülni a fesztiválozó zenekarok körforgásába.
M. D.: Egy Lékkör szimfonik király lenne majd egyszer.
Készítette: György Norbert
Fotók: Váldi Liz
Ha van írói vénád, és/vagy jól bánsz (és rendelkezel is) fényképezőgéppel, akkor mi tartana vissza, hogy csatlakozz csapatunkhoz?
Az Óriás az elmúlt évtized egyik meghatározó magyar alternatív rock együttese, három EP-vel és három nagylemezzel, számos ötletes klippel, emlékezetes koncertekkel, erős pécsi kötődéssel. Az idén 10 éves zenekar májusban tartotta jubileumi nagykoncertjét az Akváriumban, most pedig egy rendkívüli duplázással érkeznek Pécsre: hétfőn a legendás Szenes Klubban adnak hangos rockkoncertet, kedden pedig Egyedi Peti gitáros-énekes tart szerzői estet a Nappaliban. A Szenesben a hamarosan megjelenő negyedik nagylemezről is mutat pár dalt a fővárosi trió, kedden Egyedi pedig saját dalai mellett Rájátszás-dalokat, valamint izgalmas feldolgozásokat is eljátszik.
A The Beans már jó régóta aktív itt Pécsen és a Kikeltető keretein belül már mi is foglalkoztunk velük. A zenekarról elmondható, hogy rendkívül termékeny, hiszen relatíve kis idő alatt több single-t és két nagylemezt is megjelentetett a projekt fő mozgatórugója, Vida Áron. Ezekből a számokból néhány felkerült a legújabb nagylemezre, a Glitch-re is.
A pécsi Junkie Jack Flash pályája négy évvel ezelőtti indulásuk óta fokozatosan felfelé ível, ám az elmúlt egy évben népszerűségük megsokszorozódott. A megnyert tehetségkutatók, a rendszeres klubkoncertezés és a Supernemmel való közös turné hatására, több szem mered most a zenekarra, mint valaha. Ebben az áldott állapotban döntött úgy Pető Szabolcs és csapata, hogy ideje egy második nagylemeznek. Az időzítés tökéletes; a kérdés csak az, hogy elég erős lett-e az album, hogy a banda feljebb léphessen a magyar zenei színtér ranglétráján?
Ilyet talán még nem is láttunk nagyon egy egyetemi klubban. Tele volt a hely, hatalmas volt a buli. Hát igen, nálunk járt a Fran Palermo.
Kellett volna pár nap, hogy kipihenjem a hétvégét, de sajnos nem volt rá lehetőségem. Pörögni kellett tovább megállás nélkül.
Pécsen elég nagy szó, ha fellép egy nagyobb zenekar. Ez is általában az EstCaféban szokott megtörténni, így még nagyobb szó, ha egy nevesebb banda teszi be a lábát mondjuk egy egyetemi klubba. Több olyan hely is van a Pécsi Tudományegyetemen, ahol a tanulásban megfáradt derék hallgató leguríthat néhány sört a kimerültség kezelésére, de talán mégis a legmeghatározóbb a Szenes. A nagy történelmű hely hol feledésbe merült, hol tündöklésbe borult már többször is a történelme folyamán.
Széntárolóként kezdte, aztán néhány vállalkozó kedvű hallgató klubbot csinált belőle, amit sokszor be kellett zárni egy-egy durvábbra sikerült buli után.
A kilencvenes évek elején-közepén volt egy nagyobb futása a helynek, illetve a múlt évtized második felében. Itt lépett fel először a Kispál és a Borz, itt találkozhatott először a világ a 30Y-nal, és itt mutatta be a ShenKick albumot a Punnany Massif, de sokszor találkozhattunk itt a Halott Pénzzel is (DJ Venom egyébként rendszeres fellépője a helynek).
Legutóbb, azaz ezen a héten hétfőn nem más, mint a Fran Palermo látogatott el hozzánk. Nyilván adott volt, hogy sokan lesznek, és az is egyértelmű volt, hogy nem fogunk unatkozni, de azért az ember kicsit izgul ilyenkor, hogy biztosan minden teljesen rendben legyen.
Az előzenekar a Fake Empire volt. Róluk előtte még nem nagyon hallottam, sőt azt hiszem semennyire. A műsoruk elég sok feldolgozást tartalmazott főleg Milky Chance-től, ami kicsit furcsán vette ki magát, mivel a saját számokkal vegyítve elég érdekes szettet eredményezett. Az amúgy pattogós indie után benyomni egy belassultabb számot? Hát, nem tudom. Nekem annyira nem jött be a dolog, még akkor se, hogy kicsit megpróbálták felturbózni a Milky Chance-et. Emellett kicsit erőtlen is volt, amit inkább annak lehet betudni, hogy akkor még nagyon nem volt ott senki (igen, Pécsen ez elég nagy szokás, hogy nem megyünk el az előzenekarra, mert addig is lehet inni). Tudom milyen az, amikor ki akarod adni szíved-lelked a színpadon, de nincs kinek. Ezen túl kell emelkedni és akkor is úgy nyomni mintha több ezer ember állna előtted a Glastonbury-n.
Fran Palermora már elég sokan lettek bent, addigra már mindenki megitta az utolsó sörét is. Henriék annyira nem siették el a színpadra lépést, de igaziból ez nem jelentett semmilyen problémát. A koncertet egy „egyszálgitáros”-kongás számmal kezdték, ami egy iszonyatosan jó fílinget adott az egésznek, de egy kicsit olyan érzést is keltett, mintha egy akusztikus open-mic esten lennék. Aztán a második számra már felment az egész zenekar és onnantól kezdve bumm! mindenki megkapta az arcába rendesen a jungle-rockot. Bennük sosem kell csalódni.
Jó, nyilván nem arról van szó, hogy az emberek az agyukat eldobálva pogóznak és táncolnak az asztalon, de az egész helyet átjárja valami. Ez a valami nekem mindig egy iszonyatosan izgalmas, és feldobó érzés, hogy egy magyar zenekar áll a színpadon, de mégis olyan, mintha egy minimum brit, de talán amerikai banda játszana éppen.
Büszkeség, talán ez a legjobb szó.
Nem arról beszélek, hogy más hazai együttesek ne lennének érdemesek bármire is, vagy ne tudnák hozni azt a profizmust, amit alap szinten elvárunk minden nyugati fellépőtől, de a Palermóban mindig ott van az, hogy kurvára egyben van, nem esik szét, nincsen kínos pillanat, nincsen bakizás, minden megy flottul és bármi is történik a színpadon az biztosan direkt volt. Remélem sikerült érthetően megfogalmazni. Plusz ott van a vizuális hatás, ami egyszerűen kifogásolhatatlan: a ruhák, a hangszerek, a színpadi elemek, mint a szélcsengők, mindenféle lógó biz-baszok, műanyag növények stb. Szóval tényleg megkapod azt, amit elvársz és nem az van, hogy otthon nagyokat bulizol a szobádban a lemezre, aztán elmész egy élő koncertre és csalódsz egy jó nagyot.
Két napja jelent meg a pécsi The Beans legújabb albuma a Glitch. Vida Áronnal a zenekar zeneszerzőjével, szövegírójával és lelkével beszélgettünk az albumról, a zenekarról, és a jövőről.
