Címke: freakin’ disco
- Augusztus 18. és 21. között tehát nincs mese, irány a Mátra!
Augusztus 18-án, kevesebb mint két hét múlva rajtol az idei Fekete Zaj, ahol a mindenféle színű zajoknak, a baráti légkörnek és a festői Sástónak köszönhetően a létező legkedvesebb és legizgalmasabb fesztiválélményt élhetjük át.
Az eredetileg a sötétebb zenei műfajok szerelmeseinek éves találkozójaként funkcionáló esemény mostanra a teljes színspektrumot lefedő zenei kínálattal szólítja meg a szubkultúrán kívüli látogatókat is, ráadásul mindezt az ország objektíven legszebb fesztiválhelyszínén, a Mátra szívében.
A fesztiválhelyszíntől légvonalban másfél kilométerre eltöltött gyerekkor nyilván azért is szerencsés, mert országunk teteje és annak környéke tényleg eléggé idilli helyszín gyerekkorhoz (és fesztiválhoz is). Másrészt pedig azért, mert a kétezres évek végén, amikor a fővárostól alig egy órára, ‘a hegyekben’ gyakorlatilag semmilyen kulturális és zenei élet nem létezett és még a világháló sem szőtte be a hétköznapi élet minden szegletét, egy legkevésbé sem értő és tudatos, de annál lelkesebb zeneszerető fiatal is hallhatott olyan dolgokról mint a black metal vagy a post-punk, sőt élőben is csekkolhatott ilyen, számára addig ismeretlen műfajokat.
Az első Fekete Zaj-élményeimből leginkább az maradt meg, hogy az akkor még a szivárvány összes színét felvonultató outfitekkel mennyire kontextusidegennek tűntünk és éreztük magunkat a hasonlóan hippi lelkületű barátaimmal, és az, hogy a vizuális sorbólkilógás ellenére mennyire kedves volt velünk mindenki és mennyire barátságos és befogadó volt a légkör ezen az eseményen, aminek nyilvánvalóan nem mi voltunk a célközönsége. Így a fesztivál gyorsan, de stabilan lopta bele magát a szívembe, és maradt ott azóta is.
A pár éves csendespihenő után, 2018-ban teljes gőzzel visszatérő Fekete Zaj pedig már semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a fesztiválra mindenkit a legnagyobb szeretettel várnak, hiszen a zenei kínálat rég kilépett bármiféle műfaji keretek közül, és minden évben izgalmas, ismert és kevésbé ismert előadókat és különleges produkciókat vonultatnak fel. Idén például csak a Zaj kedvéért áll össze a Mezolit című projekt: a 30 tagú kollektíva fellépése azért egyedülálló, mert korábban még sosem hallhattuk élőben megszólalni a Thy Catafalque terjedelmes életművét, ami egyébként nemrégiben egy újabb, kritikailag elismert lemezzel (Vadak) bővült.
A sok hazai kedvenc, mint például a Run Over Dogs, a Middlemist Red, az Analog Balaton vagy a Freakin’ Disco mellett többek közt a belga Cocaine Piss itt pótolja a vírus által elkaszált tavalyi koncertjét, és a Mátrába érkezik a dán Iceage frontembere, Elias Rønnenfelt is, aki a Sástó közepén, egy apró szigeten ad csendes-ülős szólókoncertet, de jön francia elektronika is DALHIA-tól és a szerb indusztriális rock közönségkedvenc, a DreDDup is visszatér kishazánkba. És természetesen, szerencsére, idén is lesz VHK, minden eddigi Fekete Zajom legsámánabb/legkatartikusabb élménye.
A Fekete Zaj fesztiválon továbbra is központi szerephez jut a közösség építése, ezért mindenképp érdemes csekkolni a nappali programokat is, melyek azért sokszor a zene körül forognak. A Banyek workshopon például kipróbálhatjuk, hogy milyen az, ha saját hangunkkal formáljuk át a moduláris szintetizátor jeleit, a Freak Fusion társulata időutazó vándorcirkuszt hoz magával, a Malter Filmfesztivál egy csomó szuper kisfilmmel érkezik, a Zajtúra keretein belül pedig a Markazi várromhoz és a Kisnánai várhoz látogathatunk el, de lesz jóga és játszóház is retro videojátékokkal.
Borítókép: Frank Olivér
A Freakin’ Disco a kényszerű szünetben is aktív és a támogatásotokat kéri, amiért cserébe meglepetéssel készültek és a következőket üzenik:
„Jelenleg is lelkesen dolgozunk. Bár élő találkozásra nincs most lehetőség, elkészült két remix, hogy SENKI NE MARADJON OTTHON Freakin’ Disco nélkül! Most jól jön mindannyiótok támogatása – ezzel tudtok segíteni rajtunk, és garantálni, hogy a következő találkozáskor életerős, makkegészséges fiatalemberek állhassanak előttetek a színpadon. A remixeket a bizalmatokért cserébe köszönettel adjuk.”
A zenekar tagjai közül ketten, Keresztes Gábor és Csizmás András is újraértelmezték a National Jazz Fuckers lemezen található koncertkedvencet. A ‘This Time’-hoz készült két remix csak a Bandcampen érhető el, ahol mindenki meghallgathatja azokat, és ha szeretné a srácokat és munkásságukat támogatni, akkor tetszőleges hozzájárulás fejében le is töltheti a dalokat.
Az időzítés egyébként nem is lehetne jobb, hiszen a platform márciusban már tartott egy olyan 24 órás akciót, melynek keretében minden zene és merch vásárlás után a teljes bevétel levonás nélkül a zenészeket illette, most pedig kiderült, hogy a kezdeményezés júliusig minden hónap első péntekén – így például holnap is – megismétlődik.
Az öt-, és tízperces újragondolásokról és a jelenlegi helyzetről András és Gábor meséltek is nekünk egy kicsit.
Honnan jött az ötlet, hogy elkészítsétek ezt a két remixet?
Csizmás András: Régóta szerettünk volna remixeket készíteni. Volt olyan terv, hogy felkérünk külső embereket, de végül mi magunk vágtunk bele. A mostani helyzet miatt végre jutott idő olyan dolgokra, amikre eddig nem. Mivel külön vagyunk választva, ezért a remixelés elég kézenfekvő ötlet volt. Még nyáron Gábor elkezdett egy remixet ebből a számból és én is kedvet kaptam. Túl voltunk jópár fesztiválon és azzal a lendülettel elkezdtem egy ilyen pörgősebb átdolgozást. Először viccnek indult, aztán nagyon sokat dolgoztam rajta.
Keresztes Gábor:
Bennem meg volt egy olyan érzés, hogy most bajba jutott előadóművészekként ne támogatást várjunk a jóérzésű emberektől, hanem adjunk cserébe zenét. Most ilyen formában tudunk dolgozni.
Hogyhogy a korábbi lemezeteken szereplő This Time c. dalra esett a választásotok? Mondhatjuk közönségkedvencnek vagy valami más miatt?
Gábor: Alapvetően úgy indult ez a remix, hogy azt akartam felfrissíteni, amit élőben játszunk. Új elemeket hozzátenni vagy akár egész részeket újraértelmezni élőben. De aztán annyira elkanyarodtam, hogy egy önálló remix lett belőle. Erre András csinált poénból egy másikat. Aztán már nem csak poénból.
András: Szerintem ez csak a kezdet.
Azt érzem, hogy lesz még folytatása a saját zenék újragondolásának. Jó érzés teljesen mást kihozni egy már meglévő zenéből.
Így, hogy a tavaszi-nyári elképzelések egy részét és a külföldi utakat is újra kell gondolni, ti miket terveztek, miken dolgoztok most a zenekarral kapcsolatban? Akár online koncert, megjelenés, klip, egyéb side projekt, stb.
András: Nekem ez az időszak egy nagy merülés magamban. Minimális külső ingerek nélkül tudom tovább formálni, keresni az ízlésemet. Sokat kísérletezem itthon. Leporoltam a hegedűmet, felavattam egy új dobgépet és egy kényelmes itthoni stúdiót rendeztem be, egész nap zenélek, zenét hallgatok és ezt nagyon élvezem. Az a tervem, hogy előbb-utóbb összeáll a dolog egy live actté (a hegedű ebben nem lesz benne, senkit nem akarok kínozni). Biztos vagyok benne, hogy ezek a tapasztalatok be fognak épülni a közös zenekaros dolgokba is.
Gábor: És ez a többiekre is igaz. Most leginkább nem a közös zenekari szellem fejlődik, hanem mindenki a saját hangszerparkját csiszolgatja és kísérletezik új metódusokkal. Majd ezeket összeeresztjük egy szép napon.
Nemrég debütált a Békeidő c. film, aminek a filmzenéjét ti készítettétek. Mit lehet tudni erről a projektről?
Gábor: Hajdu Szabival, mint színésszel dolgoztunk először egy előadásban. Utána kért fel minket a zenére, és azt javasolta, hogy menjünk be egy stúdióba, ahol levetítjük a filmet, mi meg zenélünk rá. Így is lett. Iszonyú izgalmas volt így készíteni filmzenét. Ezután még egy-két témát ki kellett dolgoznunk, de lényegében így készült el a Békeidő soundtrack.
Ha jól tudom, nem ez az első találkozásotok a filmzenékkel, alkalmazott zenékkel. Mik voltak eddig a kedvenc munkáitok ezen a téren?
András: Sok színházi zenét is csináltunk. Sajnos pont most kellett leállni egy olyan előadással, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik. Porogi Dorka rendezi Elfriede Jelinek Árnyék című darabját, ami egy monodráma lesz Pető Katával. A zenekarral és Kákonyi Árpád zeneszerzővel írjuk közösen a zenét. Már a próbafolyamat kellős közepében voltunk, amikor le kellett állni, nagyon várom, hogy folytathassuk.
+1 Ha mindkét remixről írnátok egy-egy dalkommentárt, az több mint szuper volna!
András: Olyan remixet akartam csinálni, ami messze megy az eredetitől. Jól esett olyan zenét írni, ami kiszakít a megszokott mederből és ráállít valami teljesen másra, amibe bele lehet feledkezni. Miközben csináltam egészen el tudtam felejteni a körülöttem zajló eseményeket. Kívánom, hogy ez a hallgatóval is megtörténjen.
Gábor: Először ez nem egy remixnek indult, hanem azzal kísérleteztem, hogy hogyan lehetne újragondolni, amit élőben játszunk a zenekarral. De aztán túlságosan eltávolodtam az eredetitől. És ha már így alakult, akkor megfuttattam a ‘This Time’-ot a saját univerzumomban.
A srácok egyébként több fellépős videójukat is összegereblyézték egy YouTube-playlistbe, így azokat is bátran ajánlhatjuk otthoni bulizásra:
Címkép: Benke Hunor
Számomra a nyár legnagyobb felfedezése a Freakin’ Disco volt. Három hibátlan koncertet láttam tőlük és ezzel bebetonozták magukat a kedvenc magyar koncertzenekaraim közé. Tipikusan egy olyan együttes, ahol képzett zenészek szabadon engedik a fantáziájukat és olyan zenét csinálnak, amit ők is szeretnek hallgatni. Mégis, van valami sejtelmes is a zenéjükben, úgyhogy ezen, illetve a közelgő második AZVLM-n felbuzdulva (ahol ők lesznek az egyik főfellépő) feltettem egy csomó kérdést nekik, azaz Csizmás Andrásnak, Komjáti Áronnak, Szabó Sipos Ágostonnak, illetve Keresztes Gábornak, az együttes négy tagjának.
Bármerre is sodor a budapesti éjszaka, a kocsma/koncert/táncmulatség Bermuda-háromszögéből nehéz kitörni, (meg nem is kell, mert nem olyan rossz hely az), de azért időről-időre az ember bele tud fásulni a rutinszórakozásba, és valami másra vágyik. Erre kínál megoldást az AZVLM kollektíva, akik szombaton második alkalmommal rendezik meg összművészeti estjüket, ahol a megszokott kultúra -és örömforrások mellett a komfortzónát hátrahagyva lehet felfedezőútra indulni.
Mint ahogy azt már bizonyosan hallottátok, a Freakin’ Disco legújabb videóklipje, a ‘Rules’ bekerült a New York-i One Screen Shor filmfesztiválra, ahol olyan világsztárok klipjeivel száll versenybe, mint Eminem, Ed Sheeran, Dua Lipa, Calvin Harris vagy Leon Bridges.
Első születésnapját ünnepli az UbikEklektik kistestvére, a Vértesszőlősön rendezett Ubikfarm. Még a fesztivál kezdete előtt lementünk a Pesttől alig egy órára lévő ökofarmra körülnézni, hogyan épül-szépül a hely, ahol szabadon legelésző kecskék és juhok mellett lépegethetünk technóra, ugrálhatunk jobbnál-jobb zenekarok koncertjein és hallhatjuk az évente csupán egyszer megszólaló Orákulum bölcsességét.