Címke: Folk
Az idei Kikeltetőn ismerhették meg a Keret olvasói a Pandóra Projekt nevét. Az alapvetően Major Dóra és Végh Janka Zsuzsanna által alkotott duó, koncerteken vált zenekaros felállásra (Tagok: Arató Illés – dob, Gerendás Ruben – gitár, Major Gábor – gitár, Doór Mátyás – basszusgitár). A lányok legújabb dala a ’Hetvenkettes’ most nálunk debütál, ráadásul egyből egy elég menő klippel, ennek kapcsán beszélgettünk egyet velük. A Pandóra Projekt harmadik dalát, élőben már elcsíphettük a Kikeltető alatt, és aki hallotta, annak valószínűleg napokig a fülében is ragadt. A tőlük már megszokott indie, folk és popzenei alapok közé okosan becsúsztatott magyar népzenei elemek ez alkalommal is megmutatkoznak.
A lányok a következőképp meséltek a számról:
„Az egyik legkedvesebb és szívünkhöz legközelebb álló dal. A szöveg nagy vonalakban egy feltépett sebről szól, amikor valamiért vagy valahogy eszünkbe jut egy elmúlt szerelem, ennek a keserédességét próbálja elmondani. A repetitív visszatérő motívumok az idő múlását, ellenben az érzelmek meg nem szűnését is jelképezhetik, de azt vettük észre, hogy ez a dal még kettőnk számára is teljesen mást jelent, nem hogy a közönségünk számára, szóval szeretnénk a hallgatóinkra rábízni az értelmezést.”
A hozzákészült klipet Kovács Dávid rendezte, Kirchknopf Mátyás pedig operatőrként és coloristként (DOP) működött közre. A forgatásra, egyébként a Szabad a színpad! versenyen nyertek a Pandórás lányok keretet. A szemfülesek egy visszatérő karakterre ismerhetnek, a férfi szereplő személyében, ugyanis Kovács Gergely Zalán már az ’Aki érdekel’-ben is feltűnt. A borítóért és grafikáért, ahogy korábban is Székely Zsófi felelt.
„Budapest belvárosában egy nagyon hangulatos és a stílusunkkal tökéletesen megegyező lakásban forgattunk egy teljes intenzív napot, majd másnap pár jelenetet a Duna menti villamosokon.” – idézi fel Dorci a forgatást.
„A klip két síkon játszódik, mindkét történeti szálban várunk valamit és a két szál mégis összeér egy ponton, ez is a dal kettősséget hangsúlyozza. Karaktereinket nem kellett túlzottan megjátszani, minden jelenetet valós érzelmek inspiráltak.” – egészíti ki Janka.
Most, hogy már bőven túl vagyunk a Kikeltetőn, visszatekintve milyen tapasztalatok értek titeket? Milyen volt részt venni rajta? Hogy éreztétek magatokat?
Janka: Mi nem tehetségkutatóztunk annyit korábban, de már a legelején mind a ketten azt mondtuk, hogy a Kikeltetőre mindenképp szeretnénk jelentkezni. Hiszen magyar zenei viszonylatban ennek már van egy neve, és gondoltuk megpróbáljuk, lesz, ami lesz alapon. Nekem pozitív tapasztalataim voltak vele, tök jó embereket ismertem meg, tök jó előadókkal léphettünk fel egy színpadon, nagyon jó lehetőség volt. Hegedűs Józsival például szorosra fűződött ezáltal a barátságunk. Ja, meg a szervezés is nagyon extra volt, mindenki nagyon profi.
Dorci: Én annyit fűznék még hozzá, hogy szerintem a helyszín is nagyon ideális volt. Illetve nem igazán kaptunk korábban konstruktív kritikákat, amit itt viszont végre sikerült. És extra hálásak vagyunk azért, hogy az eddig még nem rögzített dalaink is felkerültek videóval.
A Kikeltetős fellépéseteknél hallhattuk, hogy van egy folkos-népzenés irány és egy poposabb is. Milyen stílust szeretnétek itthon képviselni?
Dorci: A két szavas válasz az lenne, hogy problémákat kiéneklőst. Mivel nagyon sokat táplálkozunk a népzenéből, mint zenéből mind a dalszövegek, mind a dallamok terén, emiatt óhatatlan, hogy ez a táncházas érzés kijöjjön belőlünk. Igazából, a kettő mezsgyéjén szeretnénk lenni, így utólag talán indie-folknak, ethno-popnak mondanánk magunkat magyar népzenei elemekkel. Az egyik legnagyobb bók, amit kaptunk, az az volt, hogy a ‘női Bohemian Betyars’ lennénk. Ez a készülő lemezünkön mondjuk nem annyira fog érződni. A fő stílusjegyünk a két női vokál, a harmónia a hangunkban. Szerencsére egyre több női előadó kap szerepet, és szeretnénk melléjük vagy akár mögéjük mi is beállni, és ezt büszkén képviselni.
Janka: Zeneileg szerintem nem nagyon szeretnénk hasonlítani senkire. Hasonlítottak minket a Margaret Island-hez és a Bohemian-hoz is, mi próbálunk ezen zenekarok által képviselt stílusok ötvözetében alkotni. Próbálunk belecsempészni rajtuk kívül még például egy kis Platon Karataev-et is. Úgy látszik, hogy kezd kialakulni a sok-sok összetevőből a saját stílusunk.
Hogyan működik nálatok a csapaton belüli dinamika (ha csak kettőtöket nézünk és a zenekaros felállást is)?
Janka: Nem nagyon van arra példa, hogy két női előadó együttműködik és kiegészül egy zenekarral. Ha nagyon egyszerűen akarom megfogni, akkor Dorci viszi általában a szervezős részt, én pedig a zeneit inkább. Nyilván ezek azért tudnak megoszlani és felcserélődni is. Jellemzően egy engedős – jobban fogós dinamikánk van: Ha egyikőnk kicsit elenged, akkor a másik picit jobban fogja. Ha egyikőnk kicsit jobban fogja, akkor a másikunk fel tud picit lélegezni. Nehéz tud lenni, hogy ketten vagyunk, és mindketten nagyon-nagyon sok dologgal foglalkozunk, de legyen a projektnek egy arculata, hűek maradjunk magunkhoz, minden megjelenésünk a helyén legyen. Szerencsénk van, és lett kiadónk, a Gold Record, így tudjuk, hogy ez majd változik.
Dorci: Igen, én voltam a social-booking, Janka pedig a zene és turné rész, most ez át fog alakulni így, hogy belépett mögénk egy menedzsment. Ettől függetlenül, mi ugyanúgy fogunk ténykedni, mert nem bírunk megülni és továbbra is fogunk mindenféléket csinálni a zenekarral kapcsolatban. Ha a nagyobb képet nézzünk, négyen vannak a srácok, akikkel zenélünk. Ők mindenben támogatnak minket, nagyon nagy szerencsénk van velük, hiszen mind nagyon jó zenészek is. Rájuk viszont a koncertezésen, zenélésen kívül nem szeretnénk más feladatokat róni.
Nagyon izgalmas időszak áll mögöttetek, nemcsak a Kikeltető színpadán értetek el sikereket, de a Hangfoglaló Induló előadói programján is, illetve kiadótok is lett. Hogyan tovább? Mik az idei terveitek? Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?
Dorci: Az előbb már említettük, hogy frissen szerződött előadói vagyunk a Gold Recordnak. Óriási mérföldkő ez a zenekar életében, azok után, hogy novemberben sikeresen elnyertük az NKA Hangfoglaló induló zenekari támogatását egy háromnegyed éves zenekarként, ez előbbi a második nagy megtiszteltetés volt. A kiadó egyébként a Hangfoglalón figyelt fel ránk. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy már az elején ekkora fába vágjuk-e a fejszénket, de végül bevállaltuk és nagyon izgatottak vagyunk. Mivel tavaly februárban alakultunk, és a vírushelyzet oldódása után sokat koncerteztünk, ezért eddig még nem jutott időnk az albumunk felvételére, úgyhogy ezzel kezdenénk. Ennek pontos dátuma még nincs, valamikor ősszel szeretnénk megjelentetni.
Janka: Előtte persze csepegtetünk majd még dalokat. Szeretnénk megfordulni minden nagyobb hazai fesztiválnak a színpadán a nyáron. Tavaszra nem igazán vállaltunk fellépést, hogy legyen időnk tervezni, és elkezdeni a dalok felvételét. Szeretnénk úgy összerakni ezeket, hogy hűek legyenek hozzánk, és egy-egy kis lenyomata legyen a szívünknek – lelkünknek mindegyik. Illetve, ugye nyertünk a Kikeltetőn egy Budapest Parkos fellépést is.
Dorci: Viszont még nem áruljuk el, hogy melyik zenekar előtt lépünk majd fel. Erre is gőzerővel fogunk készülni a következő időszakban.
Janka: Igen, mert szeretnénk bizonyítani, hogy megérdemeljük ezt a lehetőséget, és egy Parkhoz hű, odaillő műsort összerakni.
Ha a jövőbe tekintetek, mit látnátok szívesen öt év múlva a Pandórát illetően?
Janka: Én öt év múlva szeretném, ha a Pandóra már egy felnőtt nő lenne, mert most még gyermek a zenekar. Szóval, egy felnőtt nő, akinek megvan a saját kis helye a világban, lenne egy saját kiforrott stílusa, egy baráti köre, azaz közönsége és crew-ja. Igazából, nem tudjuk, hogy meddig fog működni a Pandóra Projekt, mert a köztünk lévő harmónián alapszik. Persze lehet, hogy negyven év múlva arénákat fogunk megtölteni…
Dorci: Soha nem voltak ilyen konkrét terveink, mindig beszélgettünk, hogy akkor zenélünk, vagy valami tök király lenne, és most itt vagyunk, hogy szinte varázsütésre mindent létrehoztuk azokból, amiket a kezdetekben említettünk. Hiszen itt van a Budapest Park, egy megnyert NKA Hangfoglaló pályázat, egy készülő lemez és egy nagyszerű csapat körülöttünk. Jelenleg az első albumig látunk mindketten, vannak még készülőben dalok, ha egy második is szóba jönne.
Janka: Én azért mondanék még valamit, ha öt év múlva lenne még Pandóra, akkor minden kiadott dalunkból kéne egy metalcore feldolgozás és az lenne az album.
Dorci: Ú én azt nem szeretném..
Janka: Akkor gyerekkórusos feldolgozások.
Dorci: Vagy öregasszonyos, az lenne a legjobb. Sőt, így járnánk koncertezni is!
Fotók: Székely Zsófi
Nóvé Soma népzenével kísérletező új projektjéről már korábban is írtunk, a közel egy év alatt azonban sok minden történt és a Mordái egy ideje többfős zenekarként koncertezik és osztja a libabőrt. Számomra például az idei Bánkitó egyik legélvezetesebb zenei rituáléját teremtették meg.
Idén februárban már mutattunk egy klipet a Platon Karataev énekes-gitárosának készülő szólócuccából, azóta viszont meg is jelent Czakó-Kuraly Sebő kislemeze, amit nem lehet elégszer meghallgatni az álmatlan hajnalok csöndjében.
Miután Nick Drake harmadik és utolsó lemeze megjelent, depressziója súlyosbodott. Visszaköltözött szüleihez, és – talán a lemez gyenge kritikai fogadtatása miatt, de valószínű, hogy egy Linda és egy Sophia is közrejátszott – teljesen magába fordult. Nem adott interjút, nem koncertezett. Néha felbukkant barátai ajtajában. Nem köszönt, nem beszélt, csak bement, leült, elszívott egy cigit, ivott valamit, felrakott egy lemezt, aztán aludt. Három nap múlva szó nélkül eltűnt. Pár hónappal később újra megjelent. Pontosan így vagyok én is a Pink Moon-nal.
Bájos dalok egy bájos lánytól. Így tudnám egy mondatban összefoglalni azt amit Szatmári Juli számainak hallgatása után érzek. Könnyed hangulatú, kedélyes zene, amit egy szép lány tolmácsol nekünk: csak nyerő lehet.
A kanadai Half Moon Run egy „ocsmány, papírvékony falú, belvárosi kis lakásból” a mai indie folk egyik legjobb zenekarává nőtte ki magát. A bandát Dylan Phillips (dob, szinti, vokál), és Conner Molander (gitár, szinti, vokál) alapították, akik testvéreik által ismerték meg egymást és kezdek el együtt zenélni. A srácok feladtak egy rövid újsághirdetést, amiben egy basszeros és egy dobos után keresgélnek, aki szereti a Grizzly Bear-t, a Fleet Foxes-t, vagy a Radioehead-et. Erre jelentkezett Devon Portielje, (gitár, ének) aki se nem dobos se nem basszusgitáros, de különösen jó énekhangja tökéletesen passzol a HMR lágy és harmonikus hangzásvilágához.
George Ezraról már hónapokkal ezelőtt lehetett olvasni a hazai sajtóban, hogy „Nahát, itt van egy helyes külföldi srác, aki Budapestről énekel!”. Ugyan magában a számban nem nagyon esik szó Budapestről, említést sem tesz a gyönyörű látványról, vagy az annál is szebb lányokról, mégis jól eső érzés, hogy a szigetországban is dalolnak szeretett városunkról. Arról nem szólnak feljegyzések, hogy Ezra vajon tényleg járt-e Budapesten, de arra meg mernék esküdni, hogy az említett nóta verzéjét ByeAlex ‘Kedvesem’ című balladája inspirálta. Az említett számhoz készült egy – kreatívnak távolról sem nevezhető – videoklip is, Ezra új kiadója, a Sony Music Entertainment jövoltából.