Címke: fesztivál beszámoló
- Ha esetleg nem Bánkitón a Keretházban múlatjátok az időt, akkor jegyeket erre tudtok vásárolni.
- A teljes KERET Színpad galériát itt tudjátok megnézni.
- A 18 évvel ezelőtti Imolai Nagydíj a 2003-as világbajnokság egyik legjobb futama volt. Az élről a testvérpár, Michael Schumacher és Ralf Schumacher indulhatott, ebben a sorrendben.
- Azonban a Ferraris és Williamses versenyzőt borzalmas csapás érte szombat este: meghalt az édesanyjuk. Később úgy döntöttek, így is rajthoz állnak.
- Ez volt a Schumacherek életének legnehezebb versenye, ahol egy kiélezett világbajnokságban, rengeteg riválissal, szívükben gyásszal kellett egymás ellen versenyezniük.
- A tragédia nem árnyékolta be azt a tényt, hogy alapvetően is egy nagyon izgalmas futamra van kilátás, ahol felvonult az F1-világ apraja-nagyja. Sokan nevettek is.
- AKC Misi fél 9-kor kezd a Tószínpadon, de előtte jó volna valamit bedobni a Las Vegansban. Biztonsági övek bekapcsolva!
Idén először rendezik meg Budapesten a Reflektor fesztivált, amelynek szervezői főként olyan nyugati előadókat hoztak Magyarországra, melyeknek turné állomásai általában nem jutnak el hazánkba. A szervezőkkel a bejelentések után rövid interjút is készítettünk, amit itt olvashattok el. A rendezvényt eredetileg az Örs Vezér tértől 5 percre egy régi autómosóban rendezték volna meg, ám a szervezők a fesztivál kezdete előtt egy hónappal bejelentették, hogy a mosó tereprendezése során problémák akadtak, emiatt a belvárosi Akvárium Klubba költöztetik a Reflektort.
Viszonylag korán, már délután négykor a helyszínre értem, a jegyem átvétele után még üldögélhettem egy órát, mivel a fesztivál első fellépője, a Kikeltetőt is megjáró Boebeck csak délután 5-kor állt az Akvárium teraszának színpadára. Számomra kérdéses volt, hogy a rendezvény ideje alatt látogatható lesz-e a terasz, de ahogy észrevettem gond nélkül be lehetett ülni, a karszalagokat egyedül a termek bejáratánál ellenőrizték. Az eseményből a helyszínváltozás sajnos teljesen kivette a fesztivál hangulatot, semmivel nem volt különlegesebb élmény, mintha csak egy átlag koncert lenne az Akvában. Gyanúsan kevesen voltak a termek közötti aulában, viszont igazán csak akkor döbbentem le, amikor megkezdődött az első Nagyhallos program, a Hundred Sins.
A szervezők áprilisban 2-3 ezer résztvevővel számoltak, ezzel szemben a titokzatos maszkos producer és bandája eleinte körülbelül 8, később olyan 20-30 embernek játszott a helyszín nagyszínpadán. Az esetről az előadó később csak annyit mondott: “Sosem játszottam még ennyi ember előtt. Na majd a Parkban.” Meglehetősen furcsa volt ilyen kevés ember között egy több mint 1000 férőhelyes nagyteremben. Maga a koncert egyébként egyben volt, talán a szokásosnál kevesebb közreműködő lépett színpadra, de ezt betudhatjuk annak, hogy több fesztivál folyik párhuzamosan. A kishallban egy fokkal jobban megtöltötték a teret az emberek, de aprósága miatt a Volt Lokál nevű teremben egész soknak tűntek azok az emberek, akik Soleré, egyébként meglepően jó fellépését nézték meg.
Igazán a nagyhallban játszó, havi 5 millió Spotify hallgatóval rendelkező Seafret nevű brit duó lepődött meg, amikor 50-100 ember jelent meg fellépésük elején. A fiúk egyébként kimaxolták a cuki, szerelmes dalokat játszó singer-songwriter kombinációt, de jó hangulatot hoztak a terembe. Az este egyértelmű headlinere a Son Lux volt, akik 3 év után újra Európában turnéznak, első állomásuk pedig ez a budapesti fesztivál volt. Jóindulattal, mivel elég szellősen álltak az emberek, fél házon működött a nagyterem, de itt már nem volt zavaró szinten az emberek hiánya. A háromtagú fiúbanda egyébként elképesztő koncertet adott, számaik végét úgy tekergették, hogy továbbra is érdekes maradt.
A fesztiválról és a koncertekről részletesen a vége után is írunk majd, de addig még hátra van két nap: pénteken többek között a Temples, a Squid illetve a Samurai Drive, szombaton pedig a Porridge Radio és a Kikeltetős Sophie M lép színpadra. A koncertek eddig teljesen pozitívak voltak, előadókból tényleg minőségi a felhozatal, egyedül a fesztiválos hangulat és az emberek az, ami hiányzik.
Utoljára 2019-ben került megrendezésre a VOLT, mivel a 2020-ban berobbant világjárvány, ahogy a többi nagyfesztivált, úgy ezt is ledöntötte a lábáról két szezonra. A fesztivállal kapcsolatban nagyon érdekelt, hogy a covidos években fellendülő mikro és kisfesztiválok mellett hogyan fest manapság egy igazi profitorientált nagyfesztivál.
Magamban pedig azzal a kérdéssel indultam neki Sopronnak, hogy van-e értelme 2022-ben egy ilyen méretű fesztiválnak, ahol ugyan sokan vannak, de mégsem lépnek fel Sziget szintű külföldi headlinerek.
A rendezvény területe csökkent, a színpadok egy nagy placcon voltak összezsúfolva, egyedül a Hajógyár színpad teremtett kivételt, ami a borfesztiválos zóna sarkában kapott helyet. A nappali beszélgetős programok nagyrészt teljesen egy sarokban voltak, folyamatosan összeszóltak egymással és a szintén itt helyet kapó gitársulival is.
A fesztivál területén díszítőelemeket egyáltalán nem lehetett látni és én olyan spontán dolgokkal sem találkoztam, mint a régen mászkáló óriási fény-lények, vagy a sétáló zenekar.
Hazafele a vonatállomáshoz fuvarozó taxis szerint forgalom szempontjából a mostani péntek volt olyan, mint régen a nulladik nap.
Már nagyjából minden oldalon el lehetett olvasni, egy sörért ezer forintot, egy laktató ételért körülbelül négyezret kellett otthagynunk, persze idén is opció volt az Aldi grill zóna, ahol 2-3 ezer forintból lehetett jóllakni.
A szünet egyetlen előnye talán az, hogy sok fiatal előadó ért fel arra a szintre, hogy a nagyfesztiválokon is fellépjenek.
Idén fellépett például Lil Frakk, az On The Low kiadó teljes éjszakai sávot kapott, többek között AKC Misivel és Krettával, az ibbigangel és gyurissal. Misiéknek teljesen új élmény volt az, hogy a gyerekkoruk kedvelt zenekarával, a Supernemmel játszhattak egy színpadon. A backstageben megjelent Fluor Tomi is, hogy lőjön egy képet a fiúkkal, akikhez nemrég egy featre is bejelentkezett.
Szombaton, bár csak délután hatkor, de Beton.Hofi is színpadra léphetett a Hősök és a Belga társaságában, késő este pedig “házibulit” tartott az Unicum sátorban, ahol a szervezési mellélövések ellenére is sikerült hangulatba hoznia a bulizókat.
A fesztiválon az előző évekkel ellentétben idén több fiatalt láttam, sokan jöttek szembe velem különböző OTL vagy Beton.Hofi merchekben, ami mindenképp a kicsit frissített, fiatalosabb lineupnak köszönhető.
A legtöbb látogatót vonzó nap idén a péntek volt, azon belül a Halott Pénz koncert érdekelte a legtöbb embert, amit ugyan én csak távolról hallgattam, de pontosan ugyan olyan show volt, mint 2-3 évvel ezelőtt. Iszonyatosan korán, délután ötkor játszott a nagyszínpadon Azahriah, érthetetlen okokból, ugyanis Spotifyon több mint 300 ezren hallgatják havonta, emellett rendre tömegek mennek el rá a Parkba is. A koncertet rövid ideig figyeltem, a műsor összerakott volt, a zene jól szólt, de elképesztően elrontotta az élményt az, hogy Azahriah és Desh meglehetősen alpári stílusban szólt a tűző napon összegyűlt tömeghez.
“Aki nem ugrál, az buzi.”
Mondta Desh
Majd egy “Üljetek le a faszomba” kiabálás után úgy döntöttem, inkább máshol iszom tovább a sörömet. Lehet, hogy én nem vagyok eléggé nagy rocksztár, de szerintem 2022-ben egy Nagyszínpados előadó nem engedheti meg magának, hogy kvázi lebuzizza az őket hallgató közönséget. Hasonló foszlányt kaptam el Gangsta Zoleetól is, aki a következőt gondolta este nyolc magasságában a Beko háztartási márkáról elnevezett színpadon: “Itt van velünk Allah is, Allahu Akbar”. Próbáltam utána keresni, hogy ez egy dalszöveg-e, vagy mi történhetett, de sajnos nem jutottam semmilyen megoldásra, lehet újabban a real arcok muszlimokká válnak.
Erősen benne van a levegőben, hogy ebben a formában ez volt az utolsó VOLT fesztivál, ugyanis a rendezvény előtt egy héttel jelentette be Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, hogy átadják a VOLT, a Balaton Sound és a Sziget Fesztivál szervezését az amerikai tulajdonosnak. Pontos információ nincs arról, hogy hogyan tovább, de Sopronban sokan pletykálták azt, hogy a fesztiválnak teljesen vége, sokan pedig a terület beépítése miatt úgy gondolták, a jövőben más helyre költöztetik a VOLT-ot.
A cikk elején magamnak feltett kérdéssel kapcsolatban arra jutottam, hogy a soproniak számára mindenképp van, ugyanis a fellépőket átnézve, 5 nap alatt nagyjából bárkit elcsíphet az ember, akik miatt egyébként budapesti klubokba kéne utaznia.
Teljesen más kérdés viszont az, hogy a fővárosból van-e értelme csak a zene miatt leutazni, amire szerintem egyértelműen nem a válasz. Budapest környékén temérdek kisebb méretű fesztivál van, ahol meghallgathatja az ember a magyar VOLT line-up nagy részét, annyi különbséggel, hogy ezeknek általában a zenén kívül extra hangulata is van, ami a sajnos a Volton nem volt meg.
Szerencsére Sopron gyönyörű város, tele kedves fiatalokkal, így egy ottani baráti társaságban már sokkal jobban lehet szórakozni akkor is, ha ByeAlex ezredik koncertjét hallgatja az ember.
Kiemelt kép: Szép Ákos
Négy napnyi zene, semmi térerő, vidám felnőttek, mosolygós fiatalok és rengeteg különböző ember volt Buda legkülsőbb részén, elzárva külvilágtól és bizonyos szempontból a civilizációtól is augusztus 11-től 14-ig. Ilyen volt a végre megrendezett Kolorádó képekben.
Ötödszörre lehetett látni a Kolorádót az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészpark fái között. Az esemény nagyobb szabású, díszesebb és fényesebb volt, mint valaha – ez a benyomás természetesen annak is köszönhető, hogy ilyen sokfős bulit évek óta nem lehetett látni.
Magyarországon a zenei fesztiválok hatalmas erejét sokszor az adja, hogy szinte az összes fantasztikus környezetben helyezkedik el, legyen szó a Balatonról, a Velencei-tóról, a kisebb tavakról, völgyekről. Ez részben ad egy esztétikai elégedettséget, másrészről pedig azt érzed, hogy valami sokkal nagyobbnak is része vagy, annál, ami a színpadokon történik. Mi volt a helyzet a Kolorádóval ezen a téren?
A fesztiválon alapvetően a zene prioritás, de az egyértelmű, hogyha áttennénk a bulit egy repülőtérre, vagy egy alföldi tisztásra, elképesztően sokat veszítene a vonzerejéből. Viszont a színpadokat körülvevő fák, a füst, az „ölelő” dombok, annyira erős összhatást tudtak most is gyakorolni, hogy az ember el is felejti, hogy egy fesztiválon van, nem pedig egy álomvilágban. Összességében a fák alá elhelyezett neonizzók, az utat jelző színes LED-ek és az egyéb díszek rengeteget hozzátettek ahhoz, hogy valaki úgy menjen el valamelyik napról, hogy ezt „jövőre is meg akarja ismételni„.
A fellépők között ott voltak természetesen azok a bejáratott zenekarok, akik már visszajárnak a cserkészparkba: többek között a Galaxisok, Bohemian Betyars, Middlemist Red, Analog Balaton, Carson Coma és a Fran Palermo mind-mind fellépett. Külföldiek közül sajnálatos fejlemény volt, hogy nem sokkal a start előtt lemondta buliját a londoni rockzenekar, a black midi, ami idén a Kolorádó legnagyobb dobása lett volna. Helyettük viszont Olaszországból, Belgiumból és Németországból is érkeztek fellépők, de még így is meg kell hagyni, hogy pár éve – amikor a koronahelyzet hiánya miatt szervezni is fényévekkel könnyebb volt – a külföldi zenészek felhozatala ütősebb volt.
A legolcsóbb sör 750 forintnál kezdődött, plusz a repohár. Kicsi rövid italokat már meglehetett inni 600-ért is. Ami változás volt még: a Gólya színpad és az előtte lévő pultok most eltűntek, helyükre tűz és sátrak kerültek.
Nagyjából délután öttől már nem nagyon lehetett olyan helyre fordulni, ahol nem lett volna zene, leszámítva persze a színpadok által bekerített tisztást, ahol volt elég tér ahhoz, hogy sokkal halkabban is lehessen beszélni, mint mondjuk a tűz körül. A hang egyébként még így is kevésbé volt zavaró, mint több nagyobb fesztiválon: akár a tűznél, akár a régi Gólya helyén simán el lehetett lenni nagyjából nyugodt hangerővel, sőt pihenni sem volt nehéz.
Bár a Gólya színpad idénre köddé vált, most létesült egy kicsit eldugottabb, de annál csodásabb helyszín, a Forest: a koncepció talán a legszebb dolog volt a Kolorádó történetében (az Instagram-kompatibilis 2019-es gigagömb után). A „főútról” egy apró neonfényekkel kivilágított ösvényen kellett átmenni egy apró dombra/völgybe, ahol legalább 50 ember mindig bulizott az éjszakák során.
A 2021-es Kolorádó hangulatát elképzelni is nehéz: mivel az elmúlt két évben nem nagyon (legalábbis tényleg kevés) volt ilyen zenei esemény, különösen a főváros környékén, ezért a fesztivál légköre egyszerre adta annak a zsongását, hogy megint együtt bulizhat ennyi ember, és egyszerre egy kedves, szeretetteljes világot lehetett látni, ahol valamennyire mindenki ki tudja élni magát.
Összességében tehát az, hogy ennyi idő után újra lehetett ennyi embert egymás hegyén-hátán látni, bőven megadta azt az érzést, amire egy félévvel ezelőtt maximum lázálomban lehetett gondolni: mosolygós részeg fiatalok zenére táncolnak. A Kolorádó díszei még mindig csodálatosak, és bár sokan jogosan rémülhetnek meg a tömegtől, az egyre „elluxushotelesedő” Budapesten még mindig ez az egyik, ha nem a legjobb dolog.
Képek: Stramszky Péter
„Na mivan? Valaki megy ma Bánk felé kocsival? Haló, nincs eladó jegyed? Tesó… mekkorát játszott már a CSNK?! Szereted a Jazzt bébi?” – ilyen és ehhez hasonló kérdéseket lehet kikerülni, amikor eljön a nyár nagy hete, és minden fiatal felnőtt lehúz Bánkra jól érezni magát. De mit csináljon az az öreg gyerek, aki Pesten ragadt? Nézzük meg közösen a 2003-as Imolai Nagydíjat, a Bánkitó közösségi élményével! Fesztiválfutam-beszámoló körről körre.
Felvezető kör. Barrichelloé a pályarekord, aki most a harmadik helyről indul. Mögötte Montoya, a zseniális Webber, Räikkönen, Villeneuve, Alonso és Button. Panis zárja a top 10-et. Michael Schumacher a legsikeresebb a pályán.
Felvezető kör. Amúgy egyáltalán nem bánt, hogy mindenki a Bánkitón van, szeretném, ha jól éreznék magukat az emberek. Mindenki lehúzott a tóhoz, jó buli lehet ott.
Felvezető. Czollner nagyon magyaráz valamit a Hondáról, megjött a Pizzám, pont jókor. Egy percen belül indulnak.
Rajt. Ralf lerajtolta Michaelt, Webber lemaradt, ezenkívül minden változatlan. Pizzonia a rajtrácson ragadt, viszont megérkezett Palik közvetíteni. „Ott toszogatja hátulról” – mondta Montoyáról László, és ezzel nem engednék be egy civil beszélgetésre a Faluban.
2. kör. Palik:
Kérlelhetetlen tempóban ment el Schumacher!
– hát nem tudom, szerintem a kérlelhetlen tempó este lesz az Emergency House-ra 😎😎😎
3. kör. Michael Schumacher (MSC) tolja le a pályáról az öccsét.
6. kör. Megjött Barrichello is, de Imolában nagyon nehéz előzni.
8. kör. Jó amúgy ez a pizza.
10. kör. KÉSZ A LELTÁR
Ami van: nagyon jó futam. MSC jobbról balról kerülgeti az öccsét, Barrichello és a másik Williamses Montoya követi.
Ami nincs: nagyon magas árak, fülledt idő, tömeg.
Kb. 13. kör. Palik László sikítozik, mint egy fába szorult féreg, egy nógrádi megyei kis faluban pedig zajlanak a beállások. Ez még semmi az estéhez képest, de azért már jól tolják a fiúk! ;)
14. kör. „Művészet, amit ők ketten most csinálnak” – P. László a Schumacherekről tó melletti kritikai perfomanszról, amiért járt a jegy. Közben megkezdődnek a boxkiállások.
15. kör. Ralf kiállt, kicsit belerontattak a kerékcserébe, MSC viszont nem áll ki és pakolja leggyorsabb köröket. Montoya kiállását totál elrontották 13 másodpercig állt kint. Hozott valaki ekit?
17. kör. MICHAEL MEGELŐZI RALFOT
MSC vezet, megelőzte a boxban a testvérét, több benzin volt az autójában. Schumacher zseniálisan vezet.
20. kör. HA EZ NEM MEGY LE ESTE TÍZSZER BEPERELEM AZ AURÓRÁT
25. kör. Fiatalok voltunk. Illetve vagyunk. Sokat küzdöttünk, esőben sárban, jóban rosszban. Már nem vagy itt, ez nagyon fáj. Kihűlt helyedet látom reggel az Ikeás Hemnes ágyunkban az égszínkék párnák közt. Emlékszem, rozé ízű hangodon hallottalak utoljára, amikor a terminálban a köszöntél el tőlem a JFK reptéren, hogy visszamenjél a lehulló barna falevelek közti lakásodhoz a 23. utcába. Máig látom, ahogy elcsukló hangod suttogod: „BAZDMEG FASZOM KIVAN HOGY NEM ÍRT VISSZA, HONNAN A FASZOMBÓL SZERZÜNK ÍGY EKIT HÜLYE VAGY HOGY ÉN JÓZANUL BULIZZAK CT KIDOBÓRA??!”
31. kör. A verseny felénél járunk, szegény Montoyának megint elszúrták a kiállást.
35. kör. Megkezdődnek a második kiállások. De vajon mi lehet, most Bánkon? Schumacher a második, öccse, rontó Ralf visszacsúszott a negyedik helyre,
a jó taktikának köszönhetően Kimi feljött másodiknak, Barrichello három.
39. kör. Ha most ott lennék a kisboltban, és megint dj-zne ott valaki, tuti beordítanám az ideges pénztáros pofájába, hogy „Oppácska, ez Fisicella!!” -ahogy ezt Palik László tette előbb velem.
40. kör. Amúgy tud valaki napijegyet?
42. kör. Míg a sok liberális Bánkitón ajvékol, Schumacher pazar tempót diktál, és már a 9. helyezettet is lekörözte. Kimi követi, Ralf feljött megint harmadiknak. Kimi mostani formájáról egyébkén érdemes meghallgatni az Ember a pályán podcast legutóbbi adását.
45. kör. Van ember a világon, aki inkább Bánkitót választja egy tetszőleges Forma-1-es futam helyett? Miért? Megmagyarázná valaki?
(A cikk szerzője péntek este végül lejött a fesztiválra. – a szerk)
46. kör. Barrichello nagyon siet, hogy odaérjen a Carson Comára a workshopról Ralfra. Egy másodperc köztük a különbség. Nem szép, hogy vannak még különbségek a világban.
48. kör. DE VAJON MI FOLYIK MOST BÁNKON?
Vessünk egy pillantást, mi történik a nógrádi dombok között, mindjárt kapcsoljuk Andrist a helyszínről:
Az ágyrácsokat látom alulról, és most állt be a Middlemist Red, ezért nem tudtam aludni
– mesélte nekünk Andris, aki már napok óta a helyszínen van.
48. kör. Veszettül tolja neki mind a kettő – mondta Palik.
48. kör. Barichello Ralf mögé jön vissza a harmadik kerékcserék után, viszont gyorsabb nála, Palik meg üvölt, mint egy társadalomtudós hajnalban a KERET-háznál, hogy senki, de tényleg ne tudjon senki aludni hat órai hőségben.
50. kör. A verseny jó, a Bánkitón meg meleg van. Nem lennék most a liberálisok helyében. 😉
51. kör. Hoppá!
Befutott egy olvasói lesifotó Bánkról, mutatjuk!
Buli van a haladóéknál július 8-án, csütörtökön.
54. kör. Kemény. Nem, nem a fos AKC Misi koncert, hanem amit Ralf Schumacherék csináltak. Barrichello jóval gyorsabb volt, és körökön keresztül a harmadik helyért gyepálta a pole-ból induló Ralfot, aztán egyszer a célegyenes előtti sikánban alaposan beültette a hintába: később fékezve jobban rá tudott fordulni a célegyenesre, így leküldte tejért a sarokra a Williamset, és amikor elment mellette úgy emelte fel az öklét, mint amikor drop van a liberáliséknél a hyperpop bulin. Nem lennék most a helyökben!
54. kör. Az előzésnél
Hajj de kemény tempót autózik, bebújik mellé… Na vajon meg tud-e lógni?! És belül.. és megint belül… Ott vannak az egyenesben, és elmegy a Ferrari! És Elmegy a Ferrari! Há’ mit művelt Barrichello?! Egy kör alatt.. Há’ nem taktikázott! Sisak le had szólljon!
– mondta egy frufrus srác a barátnőjének Alsópetényben sátruk magányában.
57. kör. „ÁÁÁ DIRR TESÓ DE MEG FOGUNK MA MENNI” – gondolják azok az emberek, akik a Carson Comára gondolnak épp, és szegények nem is tudják, hogy Imolában milyen versenyt autózott 2003-ban Barrichello és Schumcher.
58. kör. Barrichello nagy tempóban jön Räikkönenre a második helyért. Alább a Ralffal való csatája:
62. kör. Palik végre befogja egy három perce. Gyula az egész verseny alat kb. hétszer szólalt meg. Kiminek egy másodperc előnye van Barrichello előtt.
62. kör. Schumi megnyerte, Kimié a második hely. Óriási verseny volt.
Vége. Schumacher befutott első helyen, a világbajnokságot vezető Kimi megmenekült Barrichellótol, a Williamsek meg lemaradtak a dobogóról. Ez volt a Schumacherek legnehezebb versenye. Este el ne feledjétek! Dili, megőrülés, 4/4!!! Jó mulatást a fiataloknak, jövő évben újra találkozunk!
Kiemelt kép: Ligeti Bálint/KERET; Ferrari/Colombo
„Ki kell szakadni.” Ezt írtam fel magamnak szombat reggel a negyedik UbikEklektik fesztiválon. És míg ezt egy intelemnek szántam saját magam részére, úgy tűnt, hogy a fesztivál üzenete is valami ilyesmi. Az Ubik volt az eddigi legkisebb fesztivál amin voltam, így igazából nem voltak előzetes elvárásaim. Mégis, ahogy egyre inkább belelazultam az élménybe, egyre világosabb lett, hogy messze ez lesz a legjobb fesztiválélményem a nyáron.
Bármennyire fáj is ezt elfogadni, a zeneszó és a vigasság most már tagadhatatlanul hazaindult a cserkészparkokból, tópartokról és erdőszélekről a koncerttermekbe és klubokba, hogy megkezdjék az őszi-téli hibernálást. A fesztiválszezon végéhez ért, és most, a nyár utolsó pillanataiban még a boldog tagadás fázisában gondoljunk vissza az elmúlt hónapokra, melyek tele voltak jobbnál jobb történésekkel, közöttük a Fekete Zaj fesztivállal, ahol a sötét zenei műfajok zengték be a Mátrát, és ahol az egyik legkedvesebb és legbarátságosabb közönséggel találkoztunk. Körbekérdeztünk néhány résztvevőt, hogy szerintük miben rejlik a fesztivál varázsa.
Sokan hasonlítják a szlovákiai Pohoda Fesztivált a Szigethez, hiszen az ország legnagyobb fesztiválja, korrekt húzónevekkel, ezernyi különféle programmal, beszélgetésekkel és nagyon sok reklámmal. Pedig alapvető különbségek vannak a kettő között: előbbin a többség nem a Color Party-szerű dolgokra, nem egy életérzésre, hanem a koncertekre kíváncsi. Sokkal több a szlovák, mint a szigeten a magyar, olcsóbb, sokkal kevesebb dísz van, az egész egy sziget helyett egy reptéren található, és sokkal rövidebb is. Sőt, rövidebb a másik két „nagy fesztiválnál”, a Voltnál és a Balaton Soundnál is – mindössze három napos.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg (a zebegényi Szőnyi Táborban másodjára) a Waldorfeszt névre keresztelt fesztivált. Az elsőként 2010-ben szervezett esemény hírneve és népszerűsége folyamatosan nő, ám a recept még mindig ugyanaz: végy egy csapat kedves, vidám és nyitott szellemiségű embert, pakold ki őket a Dunakanyar közelében elterülő festői szépségű erdő szívébe egy rakat érdekes programmal és koncerttel, majd mindezt jól keverd össze a családi bográcsos-sörözős kempingezések hangulatával. Hogy mi a végeredmény?