Címke: Fekete Zaj
- Augusztus 18. és 21. között tehát nincs mese, irány a Mátra!
Augusztus 18-án, kevesebb mint két hét múlva rajtol az idei Fekete Zaj, ahol a mindenféle színű zajoknak, a baráti légkörnek és a festői Sástónak köszönhetően a létező legkedvesebb és legizgalmasabb fesztiválélményt élhetjük át.
Az eredetileg a sötétebb zenei műfajok szerelmeseinek éves találkozójaként funkcionáló esemény mostanra a teljes színspektrumot lefedő zenei kínálattal szólítja meg a szubkultúrán kívüli látogatókat is, ráadásul mindezt az ország objektíven legszebb fesztiválhelyszínén, a Mátra szívében.
A fesztiválhelyszíntől légvonalban másfél kilométerre eltöltött gyerekkor nyilván azért is szerencsés, mert országunk teteje és annak környéke tényleg eléggé idilli helyszín gyerekkorhoz (és fesztiválhoz is). Másrészt pedig azért, mert a kétezres évek végén, amikor a fővárostól alig egy órára, ‘a hegyekben’ gyakorlatilag semmilyen kulturális és zenei élet nem létezett és még a világháló sem szőtte be a hétköznapi élet minden szegletét, egy legkevésbé sem értő és tudatos, de annál lelkesebb zeneszerető fiatal is hallhatott olyan dolgokról mint a black metal vagy a post-punk, sőt élőben is csekkolhatott ilyen, számára addig ismeretlen műfajokat.
Az első Fekete Zaj-élményeimből leginkább az maradt meg, hogy az akkor még a szivárvány összes színét felvonultató outfitekkel mennyire kontextusidegennek tűntünk és éreztük magunkat a hasonlóan hippi lelkületű barátaimmal, és az, hogy a vizuális sorbólkilógás ellenére mennyire kedves volt velünk mindenki és mennyire barátságos és befogadó volt a légkör ezen az eseményen, aminek nyilvánvalóan nem mi voltunk a célközönsége. Így a fesztivál gyorsan, de stabilan lopta bele magát a szívembe, és maradt ott azóta is.
A pár éves csendespihenő után, 2018-ban teljes gőzzel visszatérő Fekete Zaj pedig már semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a fesztiválra mindenkit a legnagyobb szeretettel várnak, hiszen a zenei kínálat rég kilépett bármiféle műfaji keretek közül, és minden évben izgalmas, ismert és kevésbé ismert előadókat és különleges produkciókat vonultatnak fel. Idén például csak a Zaj kedvéért áll össze a Mezolit című projekt: a 30 tagú kollektíva fellépése azért egyedülálló, mert korábban még sosem hallhattuk élőben megszólalni a Thy Catafalque terjedelmes életművét, ami egyébként nemrégiben egy újabb, kritikailag elismert lemezzel (Vadak) bővült.
A sok hazai kedvenc, mint például a Run Over Dogs, a Middlemist Red, az Analog Balaton vagy a Freakin’ Disco mellett többek közt a belga Cocaine Piss itt pótolja a vírus által elkaszált tavalyi koncertjét, és a Mátrába érkezik a dán Iceage frontembere, Elias Rønnenfelt is, aki a Sástó közepén, egy apró szigeten ad csendes-ülős szólókoncertet, de jön francia elektronika is DALHIA-tól és a szerb indusztriális rock közönségkedvenc, a DreDDup is visszatér kishazánkba. És természetesen, szerencsére, idén is lesz VHK, minden eddigi Fekete Zajom legsámánabb/legkatartikusabb élménye.
A Fekete Zaj fesztiválon továbbra is központi szerephez jut a közösség építése, ezért mindenképp érdemes csekkolni a nappali programokat is, melyek azért sokszor a zene körül forognak. A Banyek workshopon például kipróbálhatjuk, hogy milyen az, ha saját hangunkkal formáljuk át a moduláris szintetizátor jeleit, a Freak Fusion társulata időutazó vándorcirkuszt hoz magával, a Malter Filmfesztivál egy csomó szuper kisfilmmel érkezik, a Zajtúra keretein belül pedig a Markazi várromhoz és a Kisnánai várhoz látogathatunk el, de lesz jóga és játszóház is retro videojátékokkal.
Borítókép: Frank Olivér
A képek önmagukért beszélnek, de engedjétek meg, hogy röviden elmeséljem, miért nem akartam visszatérni idén sem a ZAJos életből a való világba.
Augusztus végén újra elfoglalja a mátrafüredi Sástó környékét a Fekete Zaj, ami a nevével picit ellentmondásosan még mindig az egyik legsokszínűbb fesztivál az országban. Az elmúlt évek nagyobb nevei között ott volt Anna Von Hauswolff, az Ic3peak, a Crippled Black Phoenix, a Boy Harsher és az egyik személyes kedvencem, a francia black-metal Alcest is, a fesztivál pedig idén sem fog hiányt szenvedni egészen kultikus zenekarokból.
Bármennyire fáj is ezt elfogadni, a zeneszó és a vigasság most már tagadhatatlanul hazaindult a cserkészparkokból, tópartokról és erdőszélekről a koncerttermekbe és klubokba, hogy megkezdjék az őszi-téli hibernálást. A fesztiválszezon végéhez ért, és most, a nyár utolsó pillanataiban még a boldog tagadás fázisában gondoljunk vissza az elmúlt hónapokra, melyek tele voltak jobbnál jobb történésekkel, közöttük a Fekete Zaj fesztivállal, ahol a sötét zenei műfajok zengték be a Mátrát, és ahol az egyik legkedvesebb és legbarátságosabb közönséggel találkoztunk. Körbekérdeztünk néhány résztvevőt, hogy szerintük miben rejlik a fesztivál varázsa.
Idén is megrendezik a Mátrában Magyarország zeneileg egyik legsokszínűbb fesztiválját, a Fekete Zajt. Az idén tíz éves fesztivál talán még a 2018-asnál is komolyabb lineuppal készült, ami elég nagy szó a tavalyi Igorrr, Anna von Hauswolff, és Crippled Black Phoenix után.
2009-ben érkezett először Sástó, az ország legmagasabban fekvő tavának partjára a goth és egyéb sötét zenei vonalakat preferáló hazai közeg nyári osztálykirándulása, 10 évvel később pedig ugyanezen az idilli helyszínen kerül megrendezésre a jubileumi Fekete Zaj fesztivál, mely ugyan erősen underground mivoltának köszönhetően megőrizte családias és meghitt jellegét, de idén már jóval eklektikusabb és színesebb zenei felhozatallal várják a szubkultúrán belülről és kívülről érkező fesztiválozókat.
Pár év kihagyás után idén újra megrendezték a Mátrában a borús zenék szerelmeseinek kedvenc hazai rendezvényét, a Fekete Zajt, december 28-án pedig a Dürerbe költözik a fesztivál, ahol egy este, 20 koncert erejéig lehet majd elmerülni a karácsony utáni sötét melankóliában.
Hosszú kihagyás után idén először tért vissza a Sástó partjára a Fekete Zaj fesztivál – a kemény, sötét, underground zene kedvelőinek zarándokhelye.
Jövő héten visszatér a Sástó partjára a Fekete Zaj fesztivál, méghozzá olyan erős lineuppal, hogy még a madarak is beszállnak majd a közös megborulásba.
