Címke: ep
- Egy ideig még ki kell bírnunk a Freakin’ Disco élőkoncertes energiái nélkül, addig is pörgessük a friss kislemezt, vagy nosztalgiázzunk egy régi interjúval a békeidőkből.
- A Lékkör november 24-én lemezbemutatózik a pécsi Nappaliban, amihez itt találjátok az eseményt!
Életünk egyik legzavarosabb éve végre a végére ért, amit a Freakin’ Disco 2020 című, atomveretős techno kislemezzel zárt, amin három, eddig még csak élőben hallható saját dal mellett két remix is helyet kapott.
Az album pont abban hiánypótló, hogy nem a múlt év furcsa és zavaros állapotait, hanem az élő, lüktető zene erejét idézi meg.
A 2020-as év minden zenésznek nehéz volt, de a Freakin’ Disco nem fásult bele az idegőrlő korlátozásokba: bár koncertdátumokkal nem volt tele a tavalyi naptár, az egyik live sessionjükből három dal energikusságát sikerült teljes valódiságukban lemezre vinniük – a ‘This Time’ című dalt ketten is (Keresztes Gábor és Csizmás Andris) feldolgozták, ezek az átértelmezések pedig szintén helyet kaptak a lemezen. Az olykor lágyan egymásba folyó, máskor pedig arconpörgős csapatásba átívelő részek igazán egyedi lenyomatot alkotnak 2020-ról. A címadó évszám azonban nem a nehézségeket akarja felidézni, hanem sokkal inkább a zenekar személyes élményeit, és az élőzenélés spontánságát eleveníti fel.
Most alkotói tevékenység van, de a zenekar továbbra sem tervezi fagyott csendben várni a világvégét: a csapat Steve Dub producerrel dolgozik friss, ropogós trekkeken, amiket idei megjelenéssel várhat a közönség. Emellett egyéni folyamatok is zajlanak, a zenekar billentyűse, Keresztes Gábor szerezte az Oscar-jelölt Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre című film zenéjét is.
Felvételről, tematikáról, zeneipari nehézségekről beszélgettünk a Freakin’ Disco tagjaival:
Olvastam, hogy az EP címe összefügg azzal, hogy zömében live felvételek kerültek rá, meséltek erről picit?
Szabó Sipos Ágoston: Összefügg a cím az élőzene szeretetével, de nem csak live-ok vannak rajta. Két remixet is meg lehet hallgatni Gábortól és Andristól. De tény, hogy nagyon hiányzik nekünk, mint gondolom minden előadóművészettel foglalkozónak, a közönség, a koncertezés. Az az egy-két buli, ami 2020-ban volt, nagyon jól sikerült, és bebizonyosodott, hogy mennyire ki vagyunk éhezve az igazi emberi helyzetekre. De tényleg. A közönség és a zenekar oldaláról is azt lehetett érezni, például a Kobuciban vagy a Kolorádó CsakCsűrön, hogy úgy bulizunk, mintha nem lenne holnap.
Utólag kevertetek még a felvételeken?
Csizmás András: Persze. Ez nagyjából olyan, mintha egy ételhez meglennének az alapanyagok, amiket még ízesíteni, sütni, főzni kell, hogy a végeredmény finom legyen. Hangzás ügyekben maximalisták vagyunk, ezért megtettünk mindent, amit tudtunk. Elég jó felvétel készült a Trafóban Válik Laci jóvoltából. Jó volt vele dolgozni.
Volt valami tematika, ami alapján ezt az 5 dalt választottátok, vagy inkább egyfajta hangulatot akartatok visszaadni ezzel a válogatással?
András: A három élőben felvett dal adta magát. Ezeket eddig még csak koncerten lehetett meghallgatni, és szerencsére jól sikerült eljátszani őket a Trafóban, úgyhogy jó ötletnek tűnt rátenni őket az EP-re. A remixek meg már korábban készen voltak, így egyfajta válogatás született a 2020-as dolgainkból.
A ‘This Time’ c. dalból két remix is szerepel a lemezen, hogyhogy?
Ágoston: Keresztes Gabi és Csizmás Andris ugyanazon a számon kezdtek el dolgozni, és mivel teljesen más megközelítések születtek, rátettük mindkettőt. Izgalmas szerintem meghallgatni ugyanazt a témát két, (vagy hogyha az eredetit is hozzávesszük) három megfogalmazásban. Ráadásul tényleg nagyon elrugaszkodott, bátor remixekről van szó, szóval egyáltalán nem az az érzése az embernek, hogy egy 2., 3. ‘This Time’-ot kell megint végighallgatni. Tele van mindkettő meglepetésekkel.
Mi a különbség egy koncerteken és egy stúdióban felvett lemez mondanivalója között szerintetek? Nem hangzásra gondolok, nyilván.
Ágoston: Egyrészt tök jó megmutatni, hogy azt a hangzást, amit a stúdióban kikísérleteztünk és összeraktunk, azt amúgy élőben is el tudjuk játszani, ráadásul itt azért egy csomó plusz energia is hozzáadódik a közönség által, meg a be nem tervezett részek miatt, szóval ez a mágia mindenképp izgi. Ahogy az elején is mondtam, nagyon sokat számít a drága közönségünk jelenléte.
Inkább koncertekre raktok össze seteket, vagy szerettek kísérletezni?
Ágoston: Általában minden koncertre új setlisttel érkezünk, ki vannak találva a számok közötti átmenetek, a dinamikai ív, hogy honnan-hova szeretnénk eljutni, de természetesen még ilyenkor is sok hely jut a kreativitásnak, improvizációnak. Persze, vannak olyan koncertek is, ahol meg semmi sincs megbeszélve. Ezeket az utóbbi időben el is különítettük. Ha azt látod kiírva, hogy Freakin’ Disco – Kamaraelektronika, akkor az tuti full impro lesz.
Van olyan előadó, aki inspirálóan hatott rátok ebben az otthon tespedős időszakban is?
Ágoston: Én rockot, meg klasszik jazzeket, meg komolyzenét hallgatok megint. Próbálom újra felfedezni a régi kedvenceimet.
András: Próbálom folyamatosan követni az aktualitásokat. Az egyik legjobb érzés, amikor rátalálok valamire, ami aztán hosszú ideig elkísér. Mostanában ez valahogy nehezen történik meg, de ha nincs új, akkor mindig vissza lehet nyúlni a régiekhez. Annyi zene jelenik meg folyamatosan, hogy nehéz megtalálni az igazán jókat, vagy ha sikerül is, hamar elterelődik róla a figyelem, mert jön egyből 10 másik megjelenés. Azt hiszem, hogy a kutatás maga engem nagyon inspirál. Most épp Nicolas Jaar új lemezét hallgatom, benne mindig lehet bízni, eddig csak nagyon igényes munkákat hallottam tőle.
Hogy vészelitek át ezt az időszakot?
Ágoston: Nehéz. Nekem mostmár tényleg eléggé kivan a …, de mindenki próbál gyakorolni, zenét szerezni, keresni, meg amennyire lehet, találkozunk, próbálunk, meg barátkozunk. Dolgozunk egy új számon is egy neves angol producerrel, Steve Dubbal, ami viszont nagyon király.
Mennyit próbáltok, gondolkodtok stream koncertekben, vagy inkább az alkotásra figyeltek?
András: Most mindenki inkább a saját dolgaival van elfoglalva. Fejlesztjük az otthoni stúdióinkat, tudásunkat. Kezd nagyon komoly hangszerarzenál összegyűlni, jó lenne végre a közönségünknek is megmutatni. Szoktunk azért próbálni, de kicsit olyan érzés ez, mintha egy hobbizenekar lennénk, mivel főleg a saját szórakoztatásunkra csináljuk. Eddig egy A38-as stream koncertünk volt, ahol kamaraelektronikáztunk. Amúgy nem igazán érkezett felkérés, ha lenne, biztos izgalmas kihívás elé állítaná a zenekart, és tök jól megcsinálnánk, de ezt azért én egy átmeneti megoldásnak látom. A koncert az koncert, nem? Epedve várjuk a nyarat, ami egyébként egész szépen alakul, de erről majd, ha már biztos.
Sokszor szembesülünk azzal itt a KERET blognál, hogy egy-egy induló zenekar a stílusából fakadóan, vagy akár külföldi ambícióiknál vezérelve angolul kezdenek el dalokat érni, de a végeredmény nem klappol minden esetben úgy, mint az eredeti elképzelés. A Mamelons magyar nyelvű indie zenéje éppen ellenkezőleg nem akar egyből túl sokat vállalni, de bemutatkozó EP-jével simán vették az első akadályt.
Miközben szépen lassan fuldokolunk már az amatőr „alter” zenekarok tengerében, kezdtem elveszteni a reményt, hogy ezt igényesen is lehet csinálni. Aztán megismertem a Lékkör-t.
A Lékkör zenekar neve lehet, hogy ismeretlenül cseng a számodra, de semmiképpen se hagyd, hogy ez eltántorítson. A három srác (Szentendrey Roland – dob, Menyhárt Dániel – gitár, Barka Gergely – basszus) és egy lány (Hanzli Fanni – ének) alkotta csapatban elképesztő potenciál van. Játszottak már Odettel a Pécsi Est Caféban, felléptek a BioRobot előtt a Szenesben, valamint a budapesti Music Expo-n is megmutatták magukat. Noha a zenekar már két éve működik, felvételük még nem jelent meg. Amint hallottam, hogy (kis) lemezt adnak ki a srácok, nem voltam rest felkeresni őket egy rövid interjúra.
Szót többet nem fecsérlek, olvassátok sok szeretettel az interjút és hallgassátok meg a KERET blogon debütáló EP-t!
Sziasztok! Eljött hát a nagy nap, megjelenik a lemez! Hogy éreztek ezzel kapcsolatban?
Szentendrey Roland: A stúdiómunkálatok egy kicsit elhúzódtak, de mindenképpen örülök neki, mert lehet, hogyha előbb kiadjuk, akkor nem tudjuk átugrani a magunknak állított lécet. Mindenképpen fontosnak érzem, hogy az emberek bármikor hallhassanak minket és ne csak akkor tudják, hogy ki vagy mi az a Lékkör, amikor eljönnek egy koncertünkre.
Hanzli Fanni: Hát talán kicsit több emberhez tudunk majd eljutni. Meg a koncertjeinkre nem csak max az ismerőseink ismerősei fognak eljönni ezután.
Menyhárt Dániel: És végre feltudunk mutatni valamit. Már nagyon ideje volt ennek, sokszor égett a pofánk emiatt. Viszont nagyon tanulságos volt, mint első stúdióélmény. Részben azért is húzódott el, mert fogalmunk sem volt, hogy hogyan zajlik egy „stúdiózás”. Fejetlenül vágtunk bele.
Szentendrey Roland: Ha újrakezdhetnénk, akkor mindenképpen máshogy csinálnánk a dolgokat. De ez most a „kezdő” Lékkör, ez most a Knock-Knock on Heaven’s Door.
Ha tehetnétek, mit csinálnátok máshogy?
H. F.: Szerintem most már nem változtatnánk a fentlévő számokon, mivel annyi ideje játsszuk őket, hogy nagyon közel kerültek a szívünkhöz. Annyit változtatnék talán, hogy nem kezdenék bele ennyire hamar a stúdiómunkálatokba. Még várnunk kellett volna vele. Sajnos nem tudtunk annyi időt szakítani erre az egészre, mint szerettük volna.
B. G.: De legalább majd egy év alatt kész lett. (nevet)
Milyen fogadtatásra számítotok?
M. D.: Az eddigi visszajelzések ismerősöktől többnyire pozitívak, viszont biztos lesz negatív visszhang is, de…
Sz. R. (közbevág): …de azokat megpróbáljuk nem meghallani. (nevet)
M. D.: Tehát amíg a negatív kritikának van tartalma, megpróbáljuk felhasználni.
Sz. R.: Akik a koncertjeinkre járnak, már hozzászoktak egy ilyen heves, zajos, összeállt koncertélményhez, viszont a lemez egy egészen más élményt nyújthat nekik.
M. D.: Teljesen máshogy szól. Személy szerint nagyon szeretem, ha egy lemez úgy szól, ahogy a banda élőben is megszólal, de itt a felvételek alatt 4-5 különböző gitárt is használtam például. Ettől nem lesz jobb vagy rosszabb a felvétel az élőprodukcióhoz képest, csak más.
Az EP-n lévő számok direkt a kislemezre készültek? Vagy ezek már régebbi számok, amikről úgy gondoltátok, hogy megütik a mércét és helyük van az első Lékkör albumon?
H. F.: Ezek a legelső Lékkör számok.
M. D. & Sz. R.: Nem. Nem. Nem. Nem!
B. G.: Úgy gondoltuk, hogy így elsőre ezek ütik meg a mércét, de semmiképpen sem ezek az első számok.
M. D.: Három szám változott az első elképzelésekhez képest.
Sz. R.: Eredetileg rajta lett volna egy „Súlytalan” című dal a lemezen, azonban az annyira rövid volt és túl instrumentális, hogy nem éreztük a sajátunknak. Teljesen más képe lenne az egésznek, ha az eredeti ötöst raktuk volna a lemezre. Amiket kicseréltünk, azokat már nem is játsszuk vagy el is felejtettük talán. Ami legutóbb készült az az Üvegház és a Paplan. Ezek is húznak leginkább a következő Lékkör album felé.
Említetted, hogy az eredeti koncepció szerint lett volna egy Súlytalan című szám az EP-n. A nevet feltételezem erről a számról „másoltátok”, viszont miután az kikerült a képből, csak a név maradt. Van valami mögöttes tartalom a „Súlytalan” címben?
M. D.: Hát ilyen kis asszociáció.
Sz. R.: Ja, játszottunk a szavakkal, tudod… Lékkör, lég, légies ‘satöbbi, aztán ez lett. Írtam egy szöveget, aminek a refrénje a súlytalannal volt kapcsolatos. Megtetszett ez a szó, ajánlottam, hogy legyen ez az EP. Mondták, hogy jó és most itt vagyunk.
Kikkel dolgoztatok/dolgoztok együtt a lemez elkészítése és bemutatása miatt?
Sz. R.: Peti András „Cett” segített nekünk a felvétellel.
M. D.: A lemezborítóval valamint a készülő videóklippel pedig a Mountraw Pictures segít.
Pár zenekarral (Odett, BioRobot) már játszottatok együtt. Van olyan, akivel esetleg szívesen koncerteznétek?
B. G.: Szerintem egy Kiscsillagot vagy Esti Kornélt kurvára adnánk.
M. D.: Sokat sorolhatnánk, de mindenképp olyanokkal, akik szerintünk műfajban közel állnak hozzánk.
Mik most a távlati célok? Lehet, hogy ez a hosszú idő lemez nélkül most végéhez ér abszolút és a közeljövőben single-öket is kiadtok?
H. F.: Hát a közeljövőben mindenképpen meg fog jelenni az első videóklippünk.
B. G.: De azt még nem mondjuk el melyik számhoz.
Sz. R.: Mindenképpen lesznek single-ök a jövőben, mert el akarjuk kerülni, hogy egy nagylemez felvétele közben időhiány miatt ne tudjuk kibontani egy jó szám „szirmait”.
Nagylemez van a tervben vagy az nagyon a messzi jövő?
Sz. R.: Pár tíz-húsz év múlva tuti lesz. De addig nem éri meg.
M. D.: EP-t, újat már nem vennék fel személy szerint. Inkább több single, aztán jöhet egy nagylemez, ami ezt az egészet összegezi. De az is lehet, hogy ami single, az nem kerül fel az LP-re. Fogalmunk sincs még, majd eldöntjük.
H. F.: Sokat munkálkodtunk az EP felvételének kezdete óta, folyamatosan születnek új számok. Azokat pedig ki kell adni vagy single vagy nagylemez formájában, ugye.
Hol és mikor lesz a lemezbemutató koncert?
Kárai Bence (menedzser): A Nappaliban lesz november 24-én este 8 órakor.
H. F.: Teljes koncert lesz, nem csak a lemez számaival, úgyhogy akinek tetszik a munkásságunk mindenképpen jöjjön el.
A lemezbemutatón kívül hol lehet titeket látni a jövőben? Hova szeretnétek menni?
Sz. R.: Made In Pécs fesztiválon mindenképpen játszunk.
H. F.: Igazából jó lenne bekerülni a fesztiválozó zenekarok körforgásába.
M. D.: Egy Lékkör szimfonik király lenne majd egyszer.
Készítette: György Norbert
Fotók: Váldi Liz
Még a tavalyi Kikeltető ideje alatt került a szemünk elé a Kaktus, akiknek az első EP-je nem csak nekünk tetszett, a ‘She Be Like’ című számuk egész szép eredményt ért el az Index dalversenyén, idén már kétszer léptek fel az A38 Hajón, szeptember 25-én pedig ők nyitják a megújult Kuplungot a Makrohang és az Isle Of Man társaságában.
Új kislemezt adott ki a tavalyi Kikeltetőn döntőbe jutott METEO. A pszichedelikus elemekkel előszeretettel dolgozó noise pop-formáció legkiforrottabbb négy száma hallható a Spacemen & Other Favourites című EP-n.
A háromtagú zenekar eddig egy kétszámos EP-n van túl, kevés infó van róluk a neten, ezért nehéz is lenne nem a zenéjükön keresztül bemutatni őket. Első blikkre minimalista folk vonalon mozognak erős indie behatásokkal. Az első olyan magyar zenekar, ahol még az is lehet, hogy az Agavoid létezése is szerepet játszott a megalakulásukban, bár szinte egyszerre alakult a két zenekar. Na de a meló érdektelen részét, és a találgatást inkább hagyjuk is.
Sorozatunk következő részében összegyűjtöttük, mire figyeljetek oda, mielőtt zenekarotok első mérföldkövéhez, egy bemutatkozó EP-hez, esetleg lemezhez érnétek.
Nemrég jött ki a londoni székhelyű magyar Volkova Sisters új EP-je, Holiday címmel, és egy Bánkitó Fesztiválos fellépés után most szombaton, az A38 Tetőteraszán hallhatja először élőben az új számokat a budapesti közönség. Például ezeket:
Szombat este Berger Dalmáék előtt az Anez játszik majd,
és most nyerhettek egy páros belépőt a KERET bloggal! Ehhez taggeld be alább kommentbe azt a barátodat, akivel mennél a koncertre!
A nyertest Facebook üzenetben értesítjük, legkésőbb péntek estig.
A Passed tavaly felrobbantotta a hazai blogoszférát ‘Mesmerize’ című klippes számával, majd adtak egy esélyt az Euróvíziós dalfesztiválnak is. Szerencsére a nemzetközi megmérettetés terhe nem szakadt a vállukra, azonban itthon sikerült a versennyel egy alap ismertséget szerezni, ami sok ajtót nyitott meg előttük.
