Több fajta zenei életút létezik. Ezek közül – talán – a legjobb jutott Emilíana Torrininek. Ugyanis nem kellett megküzdenie sem a családjával, sem a szakmával, de még anyagi gondok sem vethettek gátat bontakozó karrierjének. Hét éves korában már egy kórusban énekelt, tizenöt évesen, pedig egy operaiskolában kezdett tanulni. Izlandi édesanyja és olasz édesapja egy híressé vált olasz éttermet működtetek Reykjavík főutcáján. Itt énekelgetett Emilía, amikor Derek Birkett, egy londoni lemezkiadó tulajdonosa, a brit fővárosba hívta. Itt több olyan munkát is végzett, aminek eredményét azok is ismerhetik, akik nevét még soha az életben nem hallották. Résztvett Kylie Minogue Slow című számának megírásában, emellett ő énekli a Gyűrűk Ura második részében Gollam dalát.

Három albuma jelent meg csak Izlandon, de a nagy áttörést a Me and Armini hozta meg számára, ami 2008-ban jelent meg. Talán leghíresebb száma a Jungle Drum is ezen található.  Zenéjére a egyszerűség, a harmonikus, kellemes hangzás jellemző. A Feist és Kate Nash által is képviselt popos könnyedség Torrininek is bevált, és ezt néha egy kis elektronikával is megspékeli, elsősorban a pörgősebb daloknál.