Címke: elefánt
- Az előző daluk megjelenésekor interjúztunk velük a blogon.
- A premierről bővebben is olvashattok a blogon.
- A dal nálunk debütált, a premiert itt találjátok.
- A linkre kattintva olvashattok a premierről.
- Bővebben a linken olvashattok az albumról.
- A blogon ennél hosszabban is olvashattok a visszatérésről.
- A blogon írtunk a klipről és a dalról is.
- A linkre kattintva sokkal részletesebben olvashattok a lemezről.
- A lemez nálunk premierezett, ezt itt találjátok.
- A duó anyagáról a linkre kattintva olvashattok még többet.
- Tavasszal beszámoltunk egyszál zongorás lemezéről is a blogon.
- A zenekarnak utoljára ázsiai turnénaplója jelent meg a blogon.
- A dalt megtaláljátok Spotify-on, YouTube-on és a többi streaming szolgáltatáson egyaránt.
Ebben a hatalmas forróságban sem kíméltek minket a hűsítő megjelenésekkel kedvenc zenészeink. Van, aki új albumából adott ízelítőt, van, aki hat év után hozott ki új anyagot és persze akad olyan is, aki még csak most debütált. Jéghideg limonádékat és söröket elő, pörgessétek válogatásunkat a legjobb júliusi megjelenésekből!
IDEGEN – Törölköző
Az IDEGEN zenekar következő albumának első előfutára érkezett meg júliusban. A covid alatt csiszolódó dalon érződik az időszak minden mélysége, egyben kellemesen dühösebb, erőteljesebb hangvételbe csomagolja mindazt, amit valószínűleg rengetegen megéltünk. A srácok egyébként is nagyon jól hozzák a dalok által felvázolni kívánt érzelem kivetítést, és remélhetőleg a teljes lemez anyagára rá lehet majd úgy csavarodni, mint a ’Törölköző’-re. A premier klippel érkezett, mely pirosas színvilágával és izgalmas képeivel igencsak jól megdobja a hangulatot. Ahogy az el is hangzik a számban, csak annyit kívánnánk ezt hallgatva, hogy „soha ne legyen vége”.
Lázár Tesók – Olyan egyszerű
A Lázár Tesók a nyár, de talán az év legkedvesebb hangulatú klipjével toppantak be hozzánk. Az ’Olyan egyszerű’ című dalt már ismerhettük a novemberben megjelent első lemezükről, mégis meg tudták fejelni az élményt a retro nyaralós felvételeket idéző képekkel, amitől olyan érzése lesz az embernek, mintha családi archívokat böngészne. A hangulat megteremtésében sinco segítette őket. Igazából egy szó, mint száz, üljetek be három és fél percre a Lázár Tesók hajójába, majd egy jó fröccsre velük a Balaton parton és tegyetek az egész világra.
Elefánt – KÁR
Sötét és sejtelmes hangulatú klippel bombázta meg a nagyérdeműt az Elefánt. A ’KÁR’-hoz készült videós anyag helyszínéül többek között katakomba, üres parkoló és raktár is szolgált. A dalban lévő flow a képi világban is jól visszaköszön és talán senkit sem lep meg, hogy azóta mémek alapanyaga is lett egy-két sorból, illetve hogy a koncerteken már hatalmas kedvencként énekelik ezt a számot is a közönségből.
Mörk – Like a bird
A novemberre ígért második nagylemezéből adott ízelítőt júliusban a Mörk. A ’Like a bird’ egyszerre buzdít a belső konfliktusok feldolgozására és repít el egy kellemes meditatív kirándulásra. Ez a szám egyébként a legkönnyedebb dala az LP-nek és régóta érlelődött már. Ha ez a dal elnyerte tetszésed, van egy remek hírünk, ugyanis a zenekar egy izgalmas újítással készül, havi rendszerességgel szeretné az album új dalait megjelentetni, így nem is kell sokat várnod a következő újdonságra.
S ï n t h ï a – Játsszunk még
Neo-soul, R&B dallal debütált S ï n t h ï a. A ’Játsszunk még’ egy kapcsolat utolsó darabjait, az elválás előtti utolsó éjszakát énekeli meg. A teljes lemezt őszre ígéri az énekesnő. A számhoz klip is készült, mely remekül ragadja meg mind a dallam, mind a szöveg hangulatát.
Kebab – Mivan
Kolorádós felhívásunkra jelentkezett Kebab, ahol végül befutók között volt, és most új trackkel jelentkezett a fesztivál előtt. A ’Mivan’ okosan játszik a gondolatokkal, például, hogy mi van, ha máról holnapra történik valami rendkívüli és váratlan velünk.
Holi – Sírok és nevetek
Ha olvassátok a blogot, bizonyára találkoztatok már Holi nevével, mondjuk a nálunk már tavaly nagy sikert arató ’Vittula’ című track miatt legalább (ehhez készült KERET Live itt). A hónap elején megjelent első albuma Sírok és nevetek címmel, ami egyébként simán benne van az év eddigi legjobb és legérdekesebb lemezeiben. Megvan rajta minden, ami kell: ironikus (és végtelenül őszinte) rap drogokról és csajokról, komolyabb hangvételű politikai gondolatfejtés, meg egy kis tisztelgés (?) is a hip-hop elődök előtt. Pörgessétek!
ANEZ – Haze
Hat év után három számos EP-vel, a Haze-zel, repült vissza a köztudatba az ANEZ. Mindhez készült klip is, és a ’Destroy’ cíímű dal nálunk is premierezett. A képroncsolással, néhol széteső képekkel a jelenlegi helyzetben lévő bizonytalanságokra próbáltak reflektálni.
O’Sullivan – Dig Gold
Második önálló dalával jelentkezik a Mongooz and the Magnetből is ismerős Ian O’Sullivan. Ha még nem hallottátok, azonnal pótoljátok, mert gyönyörűen rántja magával az embert. Emellett érdekes és fontos témát is boncolgat, még pedig, hogy kívülről milyen elvárások nehezednek ránk, hogy mások ideái alapján formáljuk önmagunk és ez mekkora súlyt jelenthet az ember vállán. De végül Ian is felszabadult táncot tud lejteni, így talán van remény.
Csordás Gábor és Csordás Gyula – Halsütő
A Csordás tesók egy 11 számos lemezzel próbálnak minket képzeletben a Balaton partra repíteni. Külön érdekesség, hogy a testvérek egy nem kicsi, Magyarország-Japán távolságot felölelve teszik mindezt. Mivel kicsit nosztalgia szerű az anyag, így visszaköszön a nyolcvanas évek hangzás világa is. Jó utat!
Paperdeer – Pastel Days
A Paperdeer második albuma Pastel Days néven érkezett. Az alternatív elektronikus duó dalai a múltból a jövőbe tartanak és igazán kellemes játékosság hallható bennük. A zenéjükben egyre többet kísérletezés miatt kellett hosszabb ideig várnunk a lemez elkészülésére. Kapjátok fel deszkátokat/koritokat és irány a naplemente.
Daydreaming Twins – Donátus Live Session
A pécsi Donátus lankáin játszott el három dalt a Daydreaming Twins. A session egy röpke ráhangolódást segítő bevezetővel indul, így belerázódhatunk a hangulatba és környezetbe is. Két ismert számuk mellett, egy teljesen új, itt bemutatásra kerülő harmadik csendült fel.
Qper & Sippor – Nézzetek Szét
Qper és Sippor debütáló EP-je négy számot tartalmaz. A Nézzetek Szét megidézi a 90-es évek és a mai modern hiphop hangzását is. A beatek és a felvételek Qper szobastúdiójában készültek, egy track kivételével mind egy időben.
Iamyank – Sarah
Iamyank első zenekaros lemeze is júliusban látott napvilágot. Pár évvel ezelőtt annyira megfogta yank-et a klasszikus hangszerekre írás, hogy mostanra már egy albumnyi szebbnél-szebb dal gyűjt össze, és ez alkotja a Sarah-t. A korong második dalához, a ’Born of Sarah’-hoz videó is készült.
Bohemian Betyars – Makuka
A Bohemian Betyars megírta B.A.Z. megye alternatívhimnuszát, a ‘Makuka’-t. Azért is különleges ez, mert a srácok rég óta nem utaltak borsodi származásukra, most pedig szinte minden sorban megteszik ezt, olyannyira, hogy előzetesen tényleg össze is gyűjtöttek kifejezetten arra jellemző szavakat. Ezek végül a Balkán-Bollywood hangulatú klipben ügyesen meg is jelennek. A dal egyébként a Road movie sorozat részeként készült.
AnnaElza – Don’t Say Fuck Karma
AnnaElza, aki menő-módon egyike a kevés hazai női producernek új dallal rukkolt elő júliusban. A ’Don’t Say Fuck Karma’ egy igazán jó techno szám, ami az elektronikus zenét kevésbé kedvelők fejét is bólogatásra ösztönzi.
Bár nem újdonság a mélységekben való elmerülés, az Elefánt készülő lemezéről elsőnek megjelent single, az ‘ÉN‘ a tudattalan legintimebb rétegeibe enged betekintést.
Azt már megtudhattuk, hogy a jövő tavasszal megjelenő lemezen szerepelni fognak dalok, amiket a zenekar tagjainak, illetve rajongóinak álmai inspiráltak – utóbbihoz több, mint 200 álmot sikerült bezsebelniük. A most megjelent single, vagyis az ‘ÉN‘ a frontember, Szendrői Csaba egyik rémálmát tárja elénk.
“Te vagy én? Én vagyok. Mind, aki körbevesz.”
Ezekkel a sorokkal kezdődik a szöveg, és lényegében ez a gondolat fut végig különböző, szürreális képeken át. A sorok szinte mantraszerűen ismétlődnek, pont, mint egy rémálomban a visszatérő képek, amik nem engednek el, a szöveg töredezett lüktetése pedig markáns támaszt ad a tartalomnak. Az instrumentális alap nagyon finom esztétikával követi le a szöveget, egyetlen fő témára fűz fel pont annyi gondolatot apró, de hallható különbségekkel, hogy se sótlan, se túlfűszerezett ne legyen.
A dal visszatérő momentumai a képi világban is megjelennek egy animációs videóklip formájában, amit a MOME egyik hallgatója, Bognár Bandi készített, és egész érdekes története van annak, hogyan alakult ez a kooperáció.
“Találkoztam egy Dalfutár interjúval, amiben Szendrői Csabi és Hajós András beszélgettek, ehhez készítettem egy rövid animációt, amit megosztottam Instagramon, és megjelöltem benne Csabit. Egyből megtetszett neki és rá is kérdezett, nem lenne-e kedvem az új trackhez kitalálni a vizuális világot. Egy hónapom volt a kivitelezésre, de nem volt nehéz feladatom, mert persze szükség volt kompromisszumokra, de baromi nyitottan állt a csapat ahhoz, amit elképzeltem. Alapvetően régóta érdekelnek az álmok, és szerencse, hogy rémálomról volt szó, mert ez a téma jól simult ahhoz a világhoz, amiben alkotóként mozgok, ezen kívül mind a zene, mind a szöveg baromi inspiráló volt számomra, régóta hallgatom a srácokat, nem állnak messze tőlem. Egyébként a klipet teljesen impulzívan építettem fel, ezt szeretem, szerintem izgalmasabb (és ugyanakkor fárasztóbb is) asszociatív módon hozzáállni a rajzoláshoz.”
Ezen a dalon annyi elemezni való lenne, mint égen a csillag, a téma szubjektivitása miatt viszont ezt én most szerencsésebbnek látom a hallgatóságra bízni. Alkotói szempontból viszont nagyon érdekes újdonságok tűntek fel, faggattam is egy sort a zenekart.
Egy ilyen időszakban milyen élmény volt újra stúdióban lenni és zenélni, hogy telt a felvétel?
Németh Szabi: A pandémia ránk is hatással volt, de nagyon jó volt újra hangszereket venni a kezünkbe és zenélni. Hamar egymásra és a dalokra hangolódtunk. Három napra elvonultunk a stúdióba, olyan volt, mintha táborban lennénk.
Kovács Zoltán: Nem hiszem, hogy nálunk ez időszak függő. Mindannyian nagyon szeretjük a zenét, a zenélést és az összes velejáróját: minden feladatot, ami ahhoz kell, hogy a megfogalmazott üzenet a lehető legpontosabban jusson el a hallgatóhoz. A stúdiózás, amikor az alkotói folyamat minden egyes eleme célba ér, különösen szórakoztató elfoglaltság.
Hogy tudnád megfogalmazni azt, hogy „én”? Létezik ilyen egyáltalán?
Szabi: Persze hogy létezik! ÉN :)
Zoli: Biztosan van ilyen, mert te nem vagy én. Én én vagyok, nem más, tehát lennie kell. Viszont hogy ki az, mi az, azt ugye nem nagyon tudjuk. Azon szoktam gondolkodni, hogy azt nehéz elképzelni, hogy az én tudat eltűnik, mert hogy akkor nincs semmi. A semmit pedig nagyon nehéz elképzelni, ha egyáltalán lehetséges. Erre egy barátom azt mondta, hogy gondolj arra, amikor alszol, akkor sincs én. Hm. Lehet, hogy akkor mégis elmúlik minden és nem ölt új testet az énem. :)
Meséljetek kicsit a dalszerzés folyamatáról. Eltért a szokásostól?
Szabi: Mindig jó előre tervezünk, persze ez most nem volt könnyű, mert nem tudtuk hogy mire számítsunk. Talán annyiban különbözött az eddigiektől, hogy folyamatosan volt B, C, D…ZS terv a fejünkben. Az ÉN-be mindenki beleadott apait-anyait, nagyon jól debütált a dal, pár nap alatt átléptük a 40 ezres nézőszámot a YouTube-on.
Zoli: Inkább azt mondanám, hogy kiegészült. Bizonyos dolgok rutinszerűen mennek, mert már sokszor csináltuk, emiatt fel is gyorsultak. Vannak viszont új kihívások, ilyenkor tanulunk és tapasztalatot szerzünk, amit később be tudunk építeni az alkotásba. Olyan csapatmunka van, amiben ezek halmozódni tudnak és egyre komplexebben tudunk megfogalmazni bármit. Bármit, amit csak szeretnénk.
Tóth András (Totya): Egy random basszerozás alkalmával készült a dal alapja még a második hullám alatt. Hallottam mögé egy lüktetést, leültem és felvettem másfél percet belőle. Ilyen esetekben órákig tudok hallgatni egy loopot, és mindig picit hozzáteszek, elveszek, variálom. Próbálok asszociatív maradni és figyelni arra, hogy az adott zenei gondolat mit hozna magából a következő pillanatban, hogyan reflektálna az előtte megszólaltakra, vagy hogyan teremtene erős zenei momentumot.
Azt szeretem, amikor a véletlenszerűség, és a tudatosság, az akusztikus és a szintetikus hangszerelés, vagy az ellentétek egymással kéz a kézben tudnak járni. A dal témája is inspiráló volt önmagában, de maga a zeneírás folyamata is álomszerű, elmélyedést igényel.
A témának köszönhetően volt irányelv, vagy zenei nyelvezet, amit követni tudtunk, ahogy bogoztuk ki a történetet.
Van olyan részlet, amit így utólag máshogy írnátok meg, vagy hozzátennétek?
Totya: Persze. Hallgatva a dalt van egy csomó részlet, amit az ember utólag belehall, pl. egy komplett nagyzenekart, vagy akár egy lecsupaszított akusztikus kíséretet, mindenféle kütyüs megfejtést, de a dalszerzésnek és felvételeknek azért általában van egy pont a végén, ami nem csak egy történetet tükröz, hanem jelzi, hogy a zenekar hol tart gondolkodásilag, zeneileg. Milyen szerencse, hogy a fantáziának nincs, így koncerten majd úgy játszuk, ahogy csak akarjuk.
A zenekar hangszeres tagjaival készített interjú után kicsit irányítottabban kérdezgettem Csabit is.
Sokan és sokfélén gondolkodnak az álomról, szerinted mi az, hogy álom? Valahogy körül tudod írni?
Csabi: Az álmodás folyamata során az agyad – mint holmi kirakósban – egymáshoz próbálgat random, a valóságban átélt tapasztalatokat. Szituációs játékokon keresztül feldolgozunk és hatékonnyá teszünk, valamint felkészülünk várható eseményekre. De ezt úgy képzelem el, hogy a futás tapasztalatát simán át tudom ültetni a zuhanásba. Mint ahogy a szél az arcomhoz ér zuhanás közben, az hasonló lehet a futásnál. Én így gondolom.
A szöveg tömörsége, szaggatottsága nekem nagyon tetszett, és talán ez új is az eddigiekhez képest, ezt tudatosan írtad meg így, vagy csak így “jött ki”?
Csabi: Az első felét egy többnapos ébrenlét harmadik hajnalán írtam meg egy szuszra, és eléggé adta magát. A második fele már melósabb volt, ezt pár héttel később írtam hozzá.
Ilyenkor mi az, amire figyelsz, hogy ne veszítse el az addig megírt részekkel a koherenciát?
Csabi: Először is azt kellett eldöntenem, hogy kizökkenjünk-e a tematikából. Annyi történjen csak, hogy még példákon keresztül meséljem tovább a történetet, vagy legyen egy, az Ének közti magamra ismerés. Az utóbbi mellett döntöttem. Kiszakadtam a vizualizációból és inkább az álmomban átélt szorongást próbáltam definiálni.
Aztán keretbe foglaltam a sztorit. Egyébként a tételmondat nekem az agyam vágóhíd a szívem kápolna pont egy kicsit kilóg, mármint az egy olyan sor, ami bárhol lehetett volna, de talán így összerántja egy testté a dal közben széthullott szerveket.
Te rendben vagy most ezzel a gondolattal, ami végigmegy a dalon? Hogy mindenről és mindenkiről saját magunk tükröződik vissza.
Csabi: Nekem ez a fajta látásmód baromi sokat segít megértőbbnek lenni másokkal.
Ritka, amikor olyan gonoszsággal találkozom, aminek az eredőjére nem találok magamban. Az ember mindig arra haragszik, aki hordoz önmagából valami olyat, amit magában nem szeret. Én ezt figyeltem meg. Ha ezt felismered nyitottabban tudsz hozzáállni ahhoz is ami megijeszt.
A dalt a SuperSize Recordingban vették fel, a keverést és a masteringet pedig Dexternek köszönhetjük, akivel a zenekar már az EL című lemezükön is együtt dolgozott.
Aki izgalommal várja a továbbiakat, nem kell félnie, ugyanis a zenekar tervei közé tartozik, hogy még ebben az évben még három dalt megjelentet, jövő tavasszal pedig érkezik a nagylemez, és ha minden jól megy, akkor a lemezbemutató sem marad el.
Bő tizenöt év zenekari tapasztalata fog megszólalni csütörtök este a Budapest Parkban az Esti Kornél és az Elefánt koncertjein, pedig mindkét banda viszonylag fiatal tagokból áll. Ettől függetlenül jó ideje oszlopos tagjai a magyarországi alternatív zenének bélyegzett halmaznak, és egyebek mellett épp az alterség témáját is alaposan megrágtuk legutóbbi beszélgetésünk alkalmával, ahova Tóth Andris és Szendrői Csabi jött el az Elefántból, Lázár Domokos és Bodor Áron pedig az Esti Kornélból. Eredetileg az volt a tervem, hogy én csak hátradőlök, hadd interjúvolják meg egymást ők, de végül felcsaptam moderátornak, és tartottunk egy kisebb kerekasztal-beszélgetést a hazai alternatív zene jelenéről, alkotási szokásokról, dalszövegekről, közéletről és még a divatról is.
Tegnap voltunk fórumszínházazni, ingáztunk sokat Taliándörögd és Kapolcs között, ettünk, ittunk finomakat – a négy liter bor meglepő módon még mindig nem fogyott el – és láttunk egy csomó jó koncertet, hiszen az estét az Eleven Kertben tölöttük.
A hazai alternatív zenei élet korfája elkeserítő. Habár mindig jönnek újabb és újabb együttesek, a nagyszínpadokat továbbra is azok a zenekarok uralják, akik régebb óta vannak a pályán, mint mi a világon. A hagyományos, szöveg centrikus magyar zene gyökeres átalakulásokon megy keresztül: az új zenekarok már mást akarnak, a régiek meg szépen lassan abbahagyják (első példa erre a Kispál feloszlása volt, nemzeti gyásznapot kellett volna hirdetni). Ám néha jön egy-egy formáció, amin felcsillan az ember szeme: itt az utánpótlás; egy új zenekar, ami nem akar sem világzenei elemekkel, sem elektronikus hatásokkal „újítani”, és mégis tud mást mutatni, mégis talál magának (jelentős) közösséget.