Címke: crystal fighters
Van az emberben egyfajta elszántság, ha több ezer kilométernyi stoppolás után meglát egy olyan fesztivál line-upot, ami mellett nem tud elmenni szó nélkül. Így kezdődött az én történetem is a Zürich Openair fesztivállal, ami bár még mindig tart, nem voltam lusta bejönni egy belvárosi Apple Storeba, hogy az első napját már most elmeséljem nektek.
Látom már az alagutat a fény végén, elérkezett a Sziget utolsó napja, azonban mielőtt bevetném magam még egyszer utoljára idén a Fesztiválköztársaság forgatagába, vegyük szépen sorra, mi minden történt tegnap.
A Sziget Fesztivál szervezőgárdájára nagy nyomás hárul a tavalyi kritikák után. Amennyi elégedetlen hangot lehetett hallani a fesztivál előtt, annyira élvezték a szitizenek a közel egy hetes bulit. Ám nem csak a fellépők miatt ez Magyarország legnagyobb, és leghíresebb fesztiválja. A Szigeten rengeteg olyan egyéb program vár ránk, ami miatt az ott töltött idő a szórakoztatáson túl tartalmas is lehet. Színház, cirkusz, vurstli és a kilátogató civil szervezetek, művészeti szerveződések, múzeumok is mind nyújtanak alternatívát a szórakoztatásra. De ha valakit ezek mégsem nyűgöznének le, akkor idén már nem lehet ok a panaszra, hiszen az idei fellépő gárda igen meggyőző, és a tavalyi fanyalgóknak sem lehet szavuk főleg úgy, hogy a cikk írásának pillanatában még csak a programok 49,2 százaléka került bejelentésre (!!!).
Az elektronikus zene térhódítása töretlen. Az önálló műfajok után már másokba is beférkőzött, hibrideket hozva létre. Az alternatív zene legújabb formáit is ennek az irányzatnak köszönheti. Egyre több réteghez jut el, és egyre több előadó használja zenéjének megújítására (gondoljunk csak az Arcade Fire-re, vagy a Muse-ra). A La Femme egy francia együttes, akik 2010-ben nyerték el mai formájukat. Első EP-jük még ebben az évben megjelent, majd további két EP-t követően, tavaly megjelent első albumuk is, a Psycho Tropical Berlin.
Az A38 hajó félévi felhozatala finoman szólva is kellemesre sikerült. Ezek közül talán az egyik legizgalmasabb koncert a november 13-ai Crystal Fighters volt, amelyen nekem is volt szerencsém részt venni – általam soha nem látott mennyiségű spanyol társaságában. Az együttes dél-európai gyökereit figyelembe véve csak az a meglepő, hogy a színes közönség hogyan került a hajóra. Koncert előtt az egyik spanyol lánytól megtudtam, hogy ő például Erasmussal, aztán amikor elmondtam, hogy én budapesti vagyok, még ő lepődött meg. Ekkor – sűrű „Viva la Spagna” kiáltások közepette – kezdte meg a közönség, majdhogynem felesleges hergelését a The Punch.