A nyári hónapok nem szoktak klasszikusan megjelenés-dömpinget hozni, a turnézó előadók még a két hónapos, back-to-back fesztiválozás előtt adják ki új zenéiket, majd fordulnak rá annak népszerűsítésére Nagykovácsitól Kisharsányig. Ennek ellenére persze mindig történnek izgalmas dolgok megjelenések terén, úgyhogy mutatjuk, mi milyen friss magyar zenéket hallgattunk júniusban.

tovább

Múlt héten jelent meg a Wavy kollektíva első nagylemeze, a Babel. Az anyagon 20 számot találunk, szinte pontosan egy óra hosszan, összesen 25 előadó közreműködésével. Ezek már elsőre is nagy számoknak tűnnek, tudott-e érdekes és élvezhető maradni ennyi ideig ez a projekt? Szerintem nagyon is, de az album ettől még közel sem hibátlan, úgyhogy most egy ritka hosszú kritika következik!

tovább

A tavalyi Iceberg megjelenése után újabb slágerrel jelentkezik Beatrick és Co Lee, kiegészülve a mostanában egyre többet featelő Miller Daviddal. A dalt a srácok hónapok óta promózzák a közösségi médiában, a hozzá társuló nagyszabású videóklipet nálunk láthatjátok először.

tovább

Aki jártas a hazai underground hip-hop kultúrában, annak mostanra már bizonyára ismerősen cseng Co Lee neve. Halász Kolos csúcsra járatja itthon a hip-hopot, remekül vegyíti a stílusokat (legutóbb épp a Kikeltetős Sophie M mellé ugrott be MC-zni a Záróbulin), és szövegei tökéletesen passzolnak a makulátlan beatekhez. A rapper olyan játszi könnyedséggel adja elő angol nyelvű szövegeit is, hogy a hallgató fejében meg sem fordul, hogy nem egy nyugati rapper sorain flessel épp. Legutóbb decemberben írtunk ‘Bible’ című daláról, hamarosan pedig megint új anyaggal jelentkezik, szóval idejét láttuk egy mélyebb ismerkedésnek.

Beszélgettünk Kolossal a kezdetekről, állomásokról, a jelen sikereiről és a jövőbeli tervekről.

Hol és hogyan kezdődött minden?

Magyarországon születtem, majd 2014-ben kiköltöztünk a családommal Bécsbe. Kint bekerültem egy amerikai suliba, a közeg adta magát, a nyelv már előtte is ment, az pedig feltette az i-re a pontot, hogy ilyen tagokkal lógtam, illetve hogy a legtöbb osztálytársam és a tanáraim is amcsik voltak.

A szövegírás már ebben az időszakban is jelen volt az életemben, csak még nem ebben a formában. Verseket és sztorikat írtam, de már ezeket is angolul. Nekem ez volt alapértelmezetten a nyelv hozzá.

Volt Bécsben egy nigériai osztálytársam, Ibro, vele kezdtem el rengeteget freestyleozni, majd ezután kezdődött a rap-szöveg írás. A rappelésre tudatosan akkor feküdtem rá, amikor elkezdtem szívni, azt hiszem 15 évesen. Amikor rájöttem, hogy a fű hogy formálja a gondolataimat, akkor elkezdtem ezt felhasználni. Elég erősen összefüggött nekem ez a két dolog, körülbelül három évembe telt szétválasztani.

Viszont ha szívok, az még mindig olyan, mint egy cheat code, mintha lenne a fejemben egy nagy tartály, a homlokomon egy csappal. Ha józan vagyok, akkor csöpög, hogyha pedig elszívok egy cigit, akkor kirobban. De teljesen mindegy, hogy mi van, ameddig a tartályból írok. Lehet, hogy józanul több idő megírni egy szöveget, kell hozzá egy bizonyos mindset vagy scenario, de mindenképpen jön, és ez az a dolog, amit a legszívesebben csinálok.

Az elején egész délutános sesh-eket tartottunk Ibroval, rappeltünk órákon át, ez volt a hepp. Ez odáig fajult, hogy megírtam a legelső számom szövegét, elejétől a végéig (‘Cash $tacker’). Abban még eléggé kihallatszik, hogy Earl volt nekem a fő inspiráció, nagyon odavoltam a tagért, a ‘Hive’ volt a legelső rap szám, aminek teljes egészében tudtam a szövegét kívülről. És természetesen nagy hatással volt rám az egész Odd Future, Tyler, Domo.

Felvettük stúdióban az első számom, aztán gyári üzemmódba kapcsoltam. Az írást orrba-szájba nyomattam, szerencsére anélkül, hogy erőltetni kellett volna. Nem azt mondom, hogy egész nap írtam – de amikor írtam, akkor nagyon sokat. Én fel is vállaltam, hogy folyamatosan keresem, hogy mégis ki vagyok én, és mi a fő vonal, amit a legszívesebben csinálok. Rengeteg előadó ezt privát körülmények közt teszi, és addig-addig próbálkozik, amíg úgy nem érzi, hogy eljutott arra a pontra, hogy ez az, amit talán kiadnék.

Én kiadtam azokat is, amik próbálkozások és kicsapongások voltak. Nagyon sok fajta zene született, és ezek a kicsapongások segítettek abban, hogy egyre gyorsabban visszataláljak a fő vonalra, ami kialakult időközben a fejemben.

Mikor fordult komolyabbra a dolog?

Ami általában eszembe jut arról, amikor azt mondom, hogy már 7 éve csinálom, hogy ez sok idő. A 7 évből körülbelül az utolsó másfél-két év kezdett el arról szólni, hogy erőteljesebben fókuszálok a már kialakult fő vonalra. A fejemben ez úgy épült fel, hogy van a system, a bevált dolgok: egyetemre mész, dolgozol, keresed a pénzed – ott volt ez a kép, ami egyébként egyáltalán nem volt szimpatikus, és nem tudtam vele azonosulni. A másik oldalon állt a zene, ami a mentsváram. A helyemet akartam megtalálni, hogy én mégis hogy férek bele egyáltalán a nagy egészbe.

És megtaláltad?

Igen. Konkrétan az kellett hozzá, hogy megfogtam a zenét, és kívülről behoztam a systembe. Ez volt másfél éve, és ez nekem azt jelenti, hogy szép lassan elkezdtem mindent eköré építeni,

a zene a fókuszpont, az álom és a cél.

Láttam, hogy igenis ez befér ide. Éreztem, hogy lehet ezzel menni, amellett, hogy ellavírozgatok a rendszerben.  

Hogy zajlott az első fellépésed?

Bécsben volt a legelső fellépésem 2016-ban, a B72-ben. Végül is az egy contest volt, minden fellépő kapott 6-7 percet, figyelt minket egy zsűri is. Utána pedig volt open mic freestyle sesh, amin maradtam, és azt is nyomattuk. Itthon pedig a Három Hollóban egy Barcode buli keretein belül léptem fel először, 2018-ban.

Az elmúlt egy év távlatában jött rengeteg lehetőség és fellépés. Megértettem, hogy kicsiben nagyon jó csinálni, nagyban még jobb csinálni, de hogy így legfőképp az fontos, hogy csináljam, mert a befektetett energia megtérül, és lesz egy olyan pont, legalábbis remélem, amikor már nem kell semmi mást csinálnom, csak ezt.

Nemsokára érkezik az Iceberg című dalod. Mit érdemes tudni róla?

Az Iceberg az eddigi legjobb mellékvágányon való sodródásom. Ez telibe kicsapongás volt. Ott nem is a szövegírással kezdtem. Patrikkal (Beatrick) és Gerivel (Silk Silver) éppen felvettünk valamilyen old school cuccot Budaörsön, és a sesh végén, amikor befejeztük, Patrik még mutatott néhány beatet, és berakta az akkori Iceberg instrumentalt. Én felpattantam a székből, és megkértem, hogy hallgassuk meg újra. Ezután többször lement, dúdolgattunk rá, és Patrik valamiért bedobta, hogy jéghegy, vagy, hogy iceberg, és akkor megszületett egy kép a fejemben.

Az jelent meg előttem, hogy én egy tag vagyok, aki egy jéghegy tetején él, és ezt a tagot az érdekli, hogy valójában mi van a víz alatt, mi maga a jéghegy és mi maga az egész. De egyrészt fél lemászni, másrészt pedig lusta – úgyhogy inkább megvárja, míg elolvad alatta minden, és lemerül a víz alá.

Itt már tudtam, hogy mit akarok írni, és ott fél óra alatt elkészült a refrén, a következő sessionre pedig a verse. Felvettük a számot, koccintottunk pezsgővel, aztán magunkra varrattuk a szám címét. Azt érzem, hogy mi akkor lecsatornáztunk valamit, ami éppen a levegőben volt.

Egyébként volt egy pályázat, amin keresztül eljutott John Foyle-hoz (közreműködései: FKA Twigs, Kali Uchis, Gorillaz, Giggs, Years & Years, stb. – szerk.) az ‘Iceberg’. Ennek következtében ide is repült stúdiózni velünk, beledolgozott a számba. Miután ez megtörtént, két héttel később írt, hogy jön vissza két napra, és lógjunk együtt.

Átjött, zenéltünk, aztán elvittük Központba, és ittunk három sört.

Foglalkoztat a produceri szerepkör?

Persze, érdekel, csinálgattam is beateket, de nem volt bennem ilyesfajta dedication, hogy teljes mértékben elsajátítsam. Szerencsére kialakult egy tök jó kapcsolatrendszer a baráti társaságaimon belül. Szinte sorsszerűen olyan tagokkal voltam is és lettem is jóban, akik akkor még nem, de már zenélnek, vagy zenéltek. Ez mindig körbevett.

Milyen hatással volt rád a Covid-időszak?

Nem volt igazán hatással rám. Plusz, amikor itthon beütött a Covid helyzet, akkor én rá két hétre elrepültem Ázsiába modellkedni. Hatalmas mákom volt, hogy még épp el tudtam menni, és azért is, hogy átvészelhettem Szöulban három hónapot ebből az egész káoszból. Ott nagyon jól kezelték ezt a helyzetet, nem volt mellébeszélés vagy pánik, amit és ahogy a kormány mondott, az úgy volt, és abban bízhattál is.

Mesélnél kicsit a közelmúltról, hogy zajlott az elmúlt egy éved?

Az elmúlt egy év arról szólt, hogy megszelídítettem magamban a budapesti létet, és a zene is elkezdett olyan szinten bekerülni a képbe, hogy minden jel arra mutat, hogy ez a helyes dolog, ezt kell csinálnom és jó úton haladok.

Érdemes említeni még a Wavy-t, ha a közelmúltról beszélünk. Márk (Whyte Kat) megkeresett anno, még jóval azelőtt, hogy erről ez egészről mással beszéltünk volna, majd én terjesztettem elő az ötletet. Volt ez az Ezi and friends téma (Ezial), a Wavy Gravy, és ezeknek a keresztezéséből született meg a Wavy. Szerintem ez egy nagyon jó lehetőség, és ezzel együtt azt is érzem, hogy a csapaton belül mindenkinek erre volt szüksége.

Fun fact még, hogy a tavalyi Budapest Fashion Week-en volt egy olyan élményem, amikor összeért a két világ, először és utoljára. Az egyik tervező ismerte a zenei munkásságom, és megkérdezte, hogy használhatja-e a show alá a zenéimet. Úgyhogy akkor, ott sétálhattam a saját zenémre a kifutón.

Mivel foglalkozol a zene mellett?

2017-ben jöttem haza először, akkor érettségiztem, és utána volt egy 3-4 év, amikor vagy Budapesten voltam, vagy valahol össze-vissza a nagyvilágban, csinálgattam a dolgaimat, mentem az orrom után. Időközben belekóstoltam a DJ-zésbe is. Kínában kezdtem, 2019 környékén. Volt egy holland DJ szobatársam, aki 2-3 hét alatt megtanított játszani. Első körben főként technot és house-t kevertünk. Felvittük a 40. emeletre a vasalódeszkát a tetőre, rátettük a hangfalakat és a laptopot, és naplementében küldtük a bulikat.

Amikor visszamentem Szöulba, ahogy említettem is, ott jól kezelték a vírus helyzetet, ott nem volt annyira meghatározó a Covid effekt, néhány pub nyitva volt. Volt egy hely, a The Meat, ami hibridnek számított, ha eleget ittál, klub lett belőle – és mi mindig eleget ittunk. Egyszer, amikor lementünk, akkor láttam, hogy van ott egy komoly Pioneer setup, de csak egy YouTube playlist ment a laptopon. Megkérdeztem a tulajt, hogy játszhatok-e, rábólintott, és hát ja. Onnantól 3 hónapig majdnem minden pénteken és szombaton ott játszottam.

Itthon nemrég nyomtam a Központ szülinapon, és valószínűleg a következő Wavy bulira is készülök egy DJ szettel. Emellett suliba járok. Bohócnak tanulok a Baross Imre Artistaképzőben. Illetve modellkedem.

Kikkel dolgoznál együtt szívesen hazai viszonylatban?

Újonc. Vele nagyon durva zenét tudnék csinálni. Gyurissal is szívesen kollaborálnék, vele már beszéltünk is erről. Akikkel örömmel dolgoznék még, az a Jazzbois,

illetve folyamatban van egy Beton.Hofi és Hundred Sins kollab, amiről elöljáróban annyit mondhatok, hogy valami nagyon új és friss cucc van készülőben, hiszen már maga a beat is a UK Garage vonalán mozog.

Mire készüljünk, mi várható tőled a közeljövőben?

Csináltunk egy lo-fi albumot Donnal (Don C), amiből a legutóbbi Elevated rádióadásban volt is teaser, ez nemsokára kijön, valószínűleg március végén. Az ‘Iceberg’ klip már elkészült, Kelemen Barni (Beyondthebeat) rendezte, illetve folynak még forgatások más zenékhez is, és egyéb procedúrák, persze pozitív értelemben véve.

• Kolos rendkívül erős alapot épített magának az underground hip-hop szcénában, és izgatottan várjuk, hogy milyen dolgokkal készül meglepni minket a jövőben – egyelőre annyi biztos, hogy az ‘Iceberg’ március 2-án jelenik meg.

Események, ahol hallhatjátok és/vagy láthatjátok Kolost:

• 03.01. – TILOS rádió – Elevated/Moshpit (20:00-21:00)
• 03.14. – WAVY @Turbina – Co Lee (DJ set)
• 03.19. – Iceberg release buli – @A38
• 03.24. – WAVY @Toldi
• 03.26. – Co Lee (dj set) @Központ

Szerző: Ruder Kitti

Halász Kolos, alias Co Lee nem ma kezdte a zenélést, saját magának régóta írogat szövegeket, melyeknek visszaolvasásából elmondása szerint többet tanult, „mint bármi másból ever”.

Sokáig ez meg is maradt számára az önkifejezés intim formájának, s ugyan első száma immár lassan négy éve megtalálható a Soundcloudon, jó ideig, ahogy mondja,

„teljesen irreleváns volt, hogy hányan hallgatnak, vagy hogy hallgatnak-e egyáltalán”.

A zenélésnek ez a terápiás jellegű, teljesen őszinte, a fogadtatást gyakorlatilag tökéletesen figyelmen kívül hagyó formája nagyon izgalmas trackeket szült, mindenképpen érdemes feltúrni értük a Soundcloudot, kezdve a debütáló ‘Cash Stacker‘-rel.

Azóta egyre inkább a zene került a fókuszba, és elkezdte komolyabban venni a számok kidolgozásának feladatát. Egészen a közelmúltig azonban nem igazán merészkedett még közönség elé élőben, kivárt, és ennek meg is lett az eredménye. A kiskörös Balzac– és Központ-szereplések után a 360 Bar-ban, a FlashBack-ben, nyáron pedig a Pavilon és a Gólem fesztiválon is felléphetett.

Zenéje nem nőtte ki az underground köröket, koncertjei közönségének még mindig nagy részét adják visszatérő arcok, csupa olyan ember, aki „tényleg azért van ott, mert szereti, kíváncsi és éli”, nem pedig a hype miatt; emellett azonban egyre többen tartoznak ehhez a kategóriához.

Az elmúlt időszakot talán mondhatjuk, hogy egyfajta útkeresés jellemzi, ahogy az szövegeiből is kivehető, újabban pedig magyarul is ír néha. Bár ez előbbi mindig is jelen volt a zenéjében, ahogy mondja: „sosem tudtam magamat egy fajta stílushoz kötni”. Ennek a tapogatózásnak legújabb gyümölcse a ‘Bible’, amelyhez Egri Vitéz jóvoltából egy egészen eksztatikus, a szám nyugodtabb világához izgalmas kontrasztot állító klip is készült. A zenei alapért pedig Cayde a felelős, aki már többször működött közre a rapper számaiban.