Egy gondtalan vízparti árnyékba húzódva és a munkahelyi klíma alatt ülve egyaránt a Balatonon érezhetjük magunkat Csordás Gábor és Japánban élő testvére, Csordás Gyula első közös lemezétől. A 11 instrumentális szerzeményt tartalmazó Halsütő tökéletes aláfestőzenéje egy balatoni napnak – akár képzeletben szeretnénk átélni azt, akár valóban a magyar tenger partján lazítunk.

„Keytarral a nyakban a Sió-csatornán felevezvén találkozom kedves öcsémmel, aki a Taketoyo-Sármellék közvetlen csatlakozást kihasználva nemrég telepedett le kotójával az árnyas fűzfák alá. Amíg melegszik az olaj a Halsütőben, addig eljátsszuk nektek az idei nyár lazítós slágereit” – vezeti fel az anyagot Gábor.

A Magyarország és Japán közötti online térben felépült konceptalbum születését egyrészt a nosztalgiázást is előtérbe szólító karanténhelyzetnek köszönhetjük, másrészt annak a ténynek, hogy a Balatonnal kapcsolatban szinte valamennyiünknek vannak emlékei. Ez a tó mindenkinek mást jelent, zenében főleg. Gábor és Gyula elsősorban a gyerek- és tinikoruk családi nyaralásaiból és táborozásaiból merítkeztek – így egy erősen a 80-as évek hangzásvilágába mártott, egyszer a játékos szintopop felé hullámzó, máskor a brazilos funk irányába habzó végeredményt kínál fel nekünk a két kalandozókedvű billentyűs. A balatoni nap-koncepció pedig a dalcímekben is visszaköszön.

Az egyszerre nyugtató és pezsdítő zenei fröccs különlegessége, hogy Gábor klasszikus zongoramágiája mellett a világ különböző pontjain, pl. trópusi hajóutakon szerzett zenei hatásait is elővette, testvére pedig többek között az úgynevezett kotóval (japán hárfa) és a harmonikájával teszi egyedivé a lemezt.

A közös album ötletét egyébként már régóta érlelgették, de az i-re a pontot egy elmaradt Japán koncertjük és a balatoni miliő iránt felerősödő nosztalgiájuk tette fel. A munkamegosztás jó testvérekhez illően 50-50 százalékos volt, a projektnek hála pedig ha személyesen nem is, de zeneileg össze tudtak találkozni.

„Ha nyár, akkor előszeretettel asszociálunk latinos zenékre. Közös kedvenceink között vannak a brazil fusion jellegű stílusokat képviselő előadók pl. Marcos Valle, Azymuth, Eumir Deodato. A hatásuk érződhet egyrészt a ritmusokon, másrészt pedig a retro hangulatot keltő rhodes, elektromos orgona, valamint szinti hangszíneken. A tangóharmónika sokáig a második hangszerem volt a zongora után, de most már ezt nevezném a legfőbbnek. Mivel eredetileg mindketten zongoristák vagyunk, a harmonikával színesíteni, szellősebbé lehet tenni az alapvetően billentyűközpontú hangzást. A kotó hangszínének pedig nagyon kellemes nyugtató hangja van. Ez illik a chill-out koncepcióba, így sok szerzeményben szépen belesimult a hangzásba. Másrészről egyfajta egzotikus, orientális érzést is kelt, amit könnyen összeköthetünk a melegebb időjárással.

Műfaját tekintve egy #summer #chill-out #lounge #beach #tropical #good-vibes #jazz-funk albumot terveztünk, elsősorban nyári aláfestő zenének. Sok stílust kevertünk bele: van, ami lassabb, nyugisabb, van ami gyorsabb, bulisabb, de igyekeztünk dinamikai változásokban laposabb számokat összeállítani, így háttérzeneként is lehet alkalmazni. Ami a témát illeti, a nyári lazulós, punnyadós, időnként bulizgatós, mindennapos balatoni életérzést próbáltuk megragadni, és lehetőleg minél jobban összefoglalni, zenei eszközökkel kifejezni. Korzózás, hajókázás, bulizgatás, és jó pár strand-himnusz. Reméljük, páran a matrac mellé készítik majd ezt a lemezt.” (Gyula)

„Az alapötlet valami olyasmi volt, hogy legyen egy brazil-magyar áthallás: brazil ritmusok, és az a nagyvonalú, igazi trópusi nyár-hangulat egy kicsit leskálázva a magyar valóságba. Direkt egy kicsit lo-fi, retro hangszínekkel. Aztán ehhez jött még a koto, amire nem számítottunk az elején, de behozott egy elég intenzív japános, keleties hangulatot. Valami strand-meditáció lett talán, megnyugvás és oldódás.” (Gábor)

• A lemez ma a Bandcampen debütált, és július 16-án érkezik meg a többi platformra is.