Cz. K. Sebő az elmúlt pár évben több szólóprojekttel is előrukkolt a Platon Karataeves munkái mellett, hol elektronikusabb dolgokkal, hol klasszikusabb gitárzenével. A capsule boy alteregó ez előbbi kategóriába esik inkább, a ‘fázom, ha nézel’ pedig nálunk jelenik meg klippestül, mindenestül.

Érdekes figyelni Sebő útját ahogy a különböző stílusok között kalandozik, erről is mesélt nekünk az új dal megjelenésének alkalmából:

A ’Fázom, ha nézel’ valójában egy derűs szerelmes dal, nem akar több lenni ennél. Ennek ellenére, amikor eszembe jutott a címadó sor, én is elgondolkoztam, hogy ez sokkal több dolgot is jelenthet, szóval talán egy-két hallgatónak teljesen mást hordoz majd és ez így van rendben. Amikor elkezdtem írni ezt a számot, akkor magányos korszakomban voltam és csak vágytam egy tiszta, lelkileg tartalmas párkapcsolatra. Elkezdtem írni erről ezt a szöveget, majd időközben szépen alakult a magánéletem és már személyesen ihletve tudtam befejezni a dalt. Ez a dal egyfajta hídként szolgál a fejemben a klasszikus Cz.K. Sebő és a capsule boy alprojekt között. Amerikai folkos az alaptéma, amit el is játszok akusztikus gitáron a dalban, de a hangszerelés már a szinti layereken és elektronikus elemeket alapszik. Év végén fogom kiadni az első capsule boy nagylemezt, amin ez a dal nem is lesz rajta, ez még csak egy odafelé vezető híd. Az LP jóval elektronikusabb hatású lesz, helyenként sötétebb, eksztatikusabb.

Aki esetleg látta már a capsule boy projektet élőben, az nagyjából tudja, hogy miről beszél itt Sebő, az új dalok között egész veretős elektronikus dalok is helyet kaptak, a ‘fázom, ha nézel’ pedig jó átvezető ebbe az új világba. A dalhoz klip is készült, amit Székely Ákos, és Tompa Lukács, a MOME hallgatói készítettek, Ákos szerepel is a klipben. Ha hang illeszkedhet, színekre, akkor Sebő hangja szerintem tükörsimán fekszik rá a klip pasztelszíneire.

A dal történetéhez érdekes és fontos adalék, hogy ezt a gitártémát nem én találtam ki. Néhány évvel ezelőtt akusztikus gitárokat válogattam a neten, és egy rossz minőségű videó jött velem szembe, amin egy furcsa kisfiú próbálgat egy gitárt. Ezt, vagy valami ehhez hasonló témát pötyögött és iszonyatosan megtetszett nekem. Kommenteltem alá, hogy valaki mondja meg mi ez a dal, de senki nem tudta, szerintem csak imprózott a kissrác. Nem ment ki a fejemből, én is csomószor csak pengettem magamban ezt a dallamot, aztán egyszer kicsúszott rá ez a szöveg. Majd úgy döntöttem, hogy szintikre építem föl ezt a számot, de azért egy ponton beemelem az eredeti témát.

• A borítót Balogh Fruzsina készítette, míg a mix és master Csontos Bencének és Zwickl Ábelnek köszönhető, mi pedig várjuk mit hoz a nagylemez!

Egy éve, októberben jelent meg a Platon Karataev Atoms című albumának remixlemeze, amelyen már szerepelt a ‘Disguise’ című dal újragondolása is capsule boy által. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki összerakta magában, hogy az elektronikus zenei projekt mögött valójában Czakó-Kuraly Sebestyén, a Platon egyik frontembere áll. A remix most egy klipet is kapott Málnási Csizmadia Eszter és Oláh Medárd csapata jóvoltából, akik még újabb jelentésrétegekkel ruházták fel az újjászületett szerzeményt. A videó nálunk debütál, és ennek apropóján váltottunk pár szót Sebővel és Medárddal is.

Mesélsz picit a capsule boy projektről?

Sebő: Ott kezdődik a történet, hogy az elmúlt egy-két évben közelebb került a szívemhez az elektronikus zenei vonal. Elkezdtem tágítani ebbe az irányba a produceri és dalszerzői tudásomat, eszköztáramat, amiben a mentorom Csontos Bence (Ben Leavez) lett. Aztán születtek sorban a dalok, és úgy éreztem, hogy nagyon eltérnek stílusilag a Cz.K. Sebő projekttől, tehát gondoltam, elkezdek egy elektronikus szólóprojektet capsule boy néven. Fontos, hogy végül úgy döntöttem, a capsule boy csak egy alprojekt lesz. Ez is én vagyok, és mindig törekedtem az őszinteségre.

Idővel – reményeim szerint – a Cz.K. Sebő projekt egy mobilis, sokrétű tárháza lesz olyan zenéknek, amiket a lelkem köt össze. Lesz benne ‘capsule boyos’ elektronika, instrumentális gitárdarabok, amerikai folk, psy-blues, vagy bármi, ami jön belőlem szerzőként. Szóval a capsule boy igazából csak egy kis elektronikus zenei badge a Cz.K.-n belül.

Mit jelent számodra ez a remix? Hogyhogy pont erre esett a választásod, mint az első capsule boy-dal?

S: Szigorúan nézve nem ez az első capsule boy-dal, csak ezt adtam ki először, mert (szerencsére) a Platon Karataev remixlemez kiadása által volt egy nyomás rajtam, hogy fejezzem be… Egyébként ez egy olyan Platon-dalnak a remixe, ami egy első korszakos Cz.K. Sebő-számnak a feldolgozása volt, szóval így körbeér a sztori. Amikor dolgoztunk a zenekari verzió fő gitártémáján, már hallottam magamban ezt az arpeggios szintit, ami a remix alapját képezi. Meg akartam csinálni, majd mivel elégedett voltam vele, megmutattam a többieknek a bandából, és tetszett nekik, így be is fejeztem, és tök menőnek éreztem magam, hogy ilyen király elektronikus előadókkal kerülhettem egy lemezre.

Mit gondolsz a klipről?

S: Tetszik, hogy nem próbálja meg didaktikusan lekövetni a szöveget, mégis nagyon finoman, egyes pontokon támaszkodik rá, együtt él vele. Örülök, hogy a képanyag végig együtt hömpölyög a dallal, és segíti egymás zakatolását a hang és a kép. Boldog vagyok, hogy ez a klip megszületett!

A klip készítéséről a producer-rendezőpáros egyik fele, a kisfilm forgatókönyvírója, Oláh Medárd mesélt, a többi közreműködőt megtaláljátok a videó leírásában.

Honnan ismeritek Sebőt? Hogyan kezdődött ez az együttműködés?

Medárd: Előbb magát a dalt találta meg Eszter a kliphez, utána jutott eszembe, hogy Sebőt ismerem még általános iskolából. Így gyorsan meg tudtuk keresni, és Zoomon pitcheltük neki a terveinket. Számára is sokat jelent ez a dal, szóval külön örült, hogy lesz egy videóklipje is, és elsőre megegyeztünk. Többnyire online beszéltük át vele a dolgokat, ő pedig bízott bennünk, ami sokban segítette a munkát.

Hogyan született meg a klip koncepciója? Az eredeti szerzeményt valahogy mindig egy szerelmes dalnak képzeltem, de a kisfilmnél jött a felismerés, hogy igazából egy apa-fia kapcsolatot is aláfesthet.

M: Eszterrel mindketten munkanélkülivé váltunk, néhány hét különbséggel. Unatkoztunk és ki akartunk mozdulni a tétlenségből. Felmerült a klipkészítés ötlete is, ez a műfaj mindkettőnket mindig is érdekelte. Hamar arra jutottunk, hogy valami történetközpontú anyagon dolgoznánk. Miután megtaláltuk a számot, a közös benyomásokra alapoztunk, amiket adott nekünk, így jelent meg a futás. Ehhez kerestünk aztán helyzeteket, motivációkat és helyszíneket. A koncepcióba a laborkörnyezet hamar bekerült, és utána ez már vezette az ötleteket. Azt gondoltuk, hogy az álcázás nem csak szerelmi, hanem sok más emberi viszonyban is jelen van. A kitörni akarás az álarc mögül pedig univerzális érzés, amit egyszerűen lehet egy rohanással elmesélni. Nem szerelmes történetet akartunk, de éreztük, hogy több szinten kell mesélnie a klipnek is. Ne csak külső akadályokon fusson keresztül a fiú, ezért került bele végül az apa-fiú viszony.

A feszültséggel teli laborkörnyezet így a covid árnyékában nyilván nem véletlen, a befejezéssel pedig akár arra is asszociálhatunk, hogy végre eljön a szabadság, amire vágytunk. Miért pont erre az atmoszférára esett a választás?

M: Mindkettőnk családjában vannak biológusok, így ismertük ezt a közeget, és egy labor vizuálisan izgalmas környezet.

A covid kapcsán arra jutottunk, hogy némi áthallás elkerülhetetlen lesz, de nem akartuk, hogy végeredmény egy karanténklip legyen. A fiú meséje talán el is tereli a figyelmet erről. A maszk elhajítása viszont a koncepcióhoz és a számhoz is kiválóan passzolt, így a maszknak maradnia kellett. Plusz a személyes érzés átadásáról is szólt – ezzel a pillanattal mostanában mindenki tud azonosulni.

A végét optimistának szerettük volna, erős kontrasztban a korábbi bezártsággal. De inkább az általános felszabadultságot akartuk megmutatni, nem pedig a jelen helyzetre egy újabb reakciót.

Könnyű volt megtalálni a megfelelő szereplőket?

M: Szerencsére igen, mert Eszter régről ismerte Haupt Bernátot, erre a szerepre pedig ideálisnak tűnt, és szívesen csatlakozott hozzánk. Tóth Pétert az operatőrünk, Kóródi Dani ajánlotta, és vele is azonnal ment az együttműködés. Epres Attilát pedig elsők között képzeltük el a szerepre, és szerencsénkre ő is tudott jönni velünk dolgozni. Sőt, még patkányt is könnyedén szereztünk, Imrét, aki azóta egy laboratóriumi patkányból Eszter házikedvence lett. Szóval talán ő lett a klip legnagyobb nyertese.

Mit lehet tudni a csapatotokról? Ez már egy összeszokott crew? Eszterrel és veled kapcsolatban az internet útvesztőiben főleg filmes és sorozatos munkák jelentek meg, dolgoztatok már korábban videóklippen is?

M: Eszterrel régről vagyunk jó barátok, és az SZFE-n évfolyamtársak is voltunk. Korábban még nem rendeztünk klipet, viszont azt gondoltuk, hogy a vágói és forgatókönyírói tudást egymással kiegészítve viszont össze lehet rakni egy kezdő rendezőt, így belevágtunk. De az alapvető cél inkább csak az volt, hogy csináljunk valamit, ami közben jól érezzük magunkat. Tévés, filmes munkáink után nagyobb szabadságra, saját projektre vágytunk, és hasonló hozzáállású embereket kerestünk magunk mellé. Kóródi Dani barátunkat szintén az egyetemről ismertük, nélküle a klip sokkal nehezebben és lassabban készült volna el. A kis stábunkba ismerősökön keresztül gyűjtöttük az embereket, és nagyon jófej csapat jött össze. A crew már az első pár percben összeszokott, és a munka olyan jól sikerült, hogy mindenki szeretne majd még együtt dolgozni, remélhetőleg mihamarabb.

• 

• 

•