Klubfesztivál januárban? Igen! Míg az ünnepi rohangálás, családlátogatás, kötelező szilveszteri bulizás után a legtöbben pihennek január első heteiben, addig a pécsiek évek óta egy egész napos bulizással köszöntik az új évet. Ez a Made in Pécs Fesztivál, ahol kis túlzással ugyan, de mondhatni minden pécsi zenekar fellép. És pontosan ez is a fesztivál lényege, hogy teret és lehetőséget biztosítson a helyi zenekaroknak stílustól, műfajtól, kortól és tapasztalattól függetlenül arra, hogy megmutassák magukat, mi pedig egy jót bulizzunk.

tovább

A 34 zenekaros Kikeltető shortlistünket figyelemmel követők már biztosan találkoztak a mai napon új dallal és klippel jelentkező boebeck nevével. A mezőnyből leginkább a különleges hangjával és a profi produkcióval kitűnő Andl-Beck Boróka jövő héten élőben is bizonyít, hiszen az első Kikeltető klubesten Ajsa Luna, NND és a Hocuspony mellett ő is debütál a frissen nyílt Turbina színpadán.

boebeck első kislemezét az év végére ígéri, de még előtte megajándékozott minket az ‘everything from everyone’ című szerzeményével, hogy addig is totál ráhangolódhassunk. A felvételek már megszokottan a pécsi ZAJZAJZAJ stúdiójában készültek, a produceri munkát pedig Ligeti Gyuri jegyzi. Premier!

Az egyetemi éveit Bécsben töltő előadó friss dala egyébként egyfajta édes-keserű vallomás a városnak. A képi anyag is ott felvett fekete-fehér snittekből áll össze, a végeredmény sinco keze munkáját dicséri. Ami pedig igazán különlegessé teszi a dolgot az az, hogy a forgatás boebeck első bécsi koncertjének másnapjára esett.

“Életem legmeghatározóbb három évét Bécsben töltöttem. Itt próbáltam kideríteni, ki vagyok, megéri-e lennem egyáltalán. Éppen ezért itt – pontosítok: a tizennyolcadik és a tizenkilencedik kerület számomra legkedvesebb részein – forgattuk az everything from everyone klipjét”

mesélte Boróka

Mivel a dal maga is egy bécsi sétát tematizál, így boebeck készített hozzá egy útikalauzt és térképet is, hogy más is végigjárhassa azt:

“Esténként – mert olyankor jellemzően egyedül voltam – a Gymnasiumstrasse és a Gersthof között sétáltam, polgári villák között. A képen lásd: meleg fények, magas fák, köd, piros villamosok. Ha megmásznád a Sternwartestrassét, kilyukadnál a Türkenschanzparknál. Itt dombok vannak, tavak, sok üres pad, meg kacsák – hallhatsz zakatolást is, mert a park alatti alagútban vonatok járnak. Ha sötét van, és hallod a vonatot közeledni, lefutsz az alagutak felé: egy ponton a vonat felbukkan, és belül pont olyan meleg fénnyel égnek a lámpák, mint amilyet az utcán sétálva is láttál. 

Aztán, ha kiérsz a parkból, elindulhatsz a Gersthof felé, arra emberek is vannak (ami sötétben megnyugtató lehet), vagy elindulhatsz vissza abba az irányba, ahonnan jöttél, csak mondjuk épp másik utcákra kanyarodva. Vannak arra borostyánnal benőtt falak, diplomataházak, meg olyan épületek is, amik előtt megállsz és benézel az ablakon, aztán gyorsan elhúzol onnan, mert ilyet csinálni azért mégsem szabad. És majdnem minden este végigcsinálod ezt, mert semmi dolgod sincsen; elolvastál mindent a holnapi óráidra, és ha már egyedül vagy, legyél teljesen egyedül.”

• A klipet nézve és a beszámolót olvasva nekem mondjuk egyből kedvem támadt jegyet foglalni a következő bécsi vonatra és a dalt hallgatva barangolni a környéken. Lessétek meg magatoknak ti is!