A globális szobafogság rossz. Ennél is rosszabb, hogy a kollektív házi őrizetbe vonulás csak egy kellemetlen (de nagyon is szükséges!) velejárója ennek az ijesztő és a jövőre nézve még fel sem becsülhető károkat okozó világállapotnak. Az alapjáraton is szuboptimális valóságból ebben a szürreális alternatív dimenzióba csöppenve különösen fontos, hogy belekapaszkodjunk abba a kevés jóba, amit a szituáció magában rejt, és hogy az ingerszegény dobozainkba zárva is találjunk új és izgalmas impulzusokat. A Szent Világhálónak köszönhetően nem kell teljesen kiszakadnunk a társasági és kulturális életből, és a modern kor vívmányainak hála a vesztegzár az alkotásnak sem szabhat gátat. A következő hetek-hónapok során biztos sorra jönnek majd az otthonragadás ihlette és eredményezte új zenék, kezdve például Szabó Benedek Past Cat névre keresztelt karanténprojektjével, mely egy költői szépségű videóval ellátott dallal debütál most nálunk.

Már most is, de később biztosan sokat fognak beszélni a nagy 2010-es évek generációváltásáról a magyar könnyűzenében, annak pedig arról a feléről, akik nem angolul, hanem magyarul próbálták újradefiniálni az altert a hátizsákos, lyukasztós „Kispál búcsúkoncert” bérlettel felszerelt fiataloknak. Na ennek a szcénának az aktív formálói mellé léphet fel a kísérletezősebb Cappucino is.