Címke: balaton
- A lemez ma a Bandcampen debütált, és július 16-án érkezik meg a többi platformra is.
A napokban megjelent egy nagyon érdekes lemez ‘A Balaton hangjai’ címmel, amin 12 előadó énekli meg más-más szemszögből a tóhoz fűzött érzéseit, gondolatait, és a koncepció szerint a Balaton sérülékenységét is.
Egy gondtalan vízparti árnyékba húzódva és a munkahelyi klíma alatt ülve egyaránt a Balatonon érezhetjük magunkat Csordás Gábor és Japánban élő testvére, Csordás Gyula első közös lemezétől. A 11 instrumentális szerzeményt tartalmazó Halsütő tökéletes aláfestőzenéje egy balatoni napnak – akár képzeletben szeretnénk átélni azt, akár valóban a magyar tenger partján lazítunk.
„Keytarral a nyakban a Sió-csatornán felevezvén találkozom kedves öcsémmel, aki a Taketoyo-Sármellék közvetlen csatlakozást kihasználva nemrég telepedett le kotójával az árnyas fűzfák alá. Amíg melegszik az olaj a Halsütőben, addig eljátsszuk nektek az idei nyár lazítós slágereit” – vezeti fel az anyagot Gábor.
A Magyarország és Japán közötti online térben felépült konceptalbum születését egyrészt a nosztalgiázást is előtérbe szólító karanténhelyzetnek köszönhetjük, másrészt annak a ténynek, hogy a Balatonnal kapcsolatban szinte valamennyiünknek vannak emlékei. Ez a tó mindenkinek mást jelent, zenében főleg. Gábor és Gyula elsősorban a gyerek- és tinikoruk családi nyaralásaiból és táborozásaiból merítkeztek – így egy erősen a 80-as évek hangzásvilágába mártott, egyszer a játékos szintopop felé hullámzó, máskor a brazilos funk irányába habzó végeredményt kínál fel nekünk a két kalandozókedvű billentyűs. A balatoni nap-koncepció pedig a dalcímekben is visszaköszön.
Az egyszerre nyugtató és pezsdítő zenei fröccs különlegessége, hogy Gábor klasszikus zongoramágiája mellett a világ különböző pontjain, pl. trópusi hajóutakon szerzett zenei hatásait is elővette, testvére pedig többek között az úgynevezett kotóval (japán hárfa) és a harmonikájával teszi egyedivé a lemezt.
A közös album ötletét egyébként már régóta érlelgették, de az i-re a pontot egy elmaradt Japán koncertjük és a balatoni miliő iránt felerősödő nosztalgiájuk tette fel. A munkamegosztás jó testvérekhez illően 50-50 százalékos volt, a projektnek hála pedig ha személyesen nem is, de zeneileg össze tudtak találkozni.
„Ha nyár, akkor előszeretettel asszociálunk latinos zenékre. Közös kedvenceink között vannak a brazil fusion jellegű stílusokat képviselő előadók pl. Marcos Valle, Azymuth, Eumir Deodato. A hatásuk érződhet egyrészt a ritmusokon, másrészt pedig a retro hangulatot keltő rhodes, elektromos orgona, valamint szinti hangszíneken. A tangóharmónika sokáig a második hangszerem volt a zongora után, de most már ezt nevezném a legfőbbnek. Mivel eredetileg mindketten zongoristák vagyunk, a harmonikával színesíteni, szellősebbé lehet tenni az alapvetően billentyűközpontú hangzást. A kotó hangszínének pedig nagyon kellemes nyugtató hangja van. Ez illik a chill-out koncepcióba, így sok szerzeményben szépen belesimult a hangzásba. Másrészről egyfajta egzotikus, orientális érzést is kelt, amit könnyen összeköthetünk a melegebb időjárással.
Műfaját tekintve egy #summer #chill-out #lounge #beach #tropical #good-vibes #jazz-funk albumot terveztünk, elsősorban nyári aláfestő zenének. Sok stílust kevertünk bele: van, ami lassabb, nyugisabb, van ami gyorsabb, bulisabb, de igyekeztünk dinamikai változásokban laposabb számokat összeállítani, így háttérzeneként is lehet alkalmazni. Ami a témát illeti, a nyári lazulós, punnyadós, időnként bulizgatós, mindennapos balatoni életérzést próbáltuk megragadni, és lehetőleg minél jobban összefoglalni, zenei eszközökkel kifejezni. Korzózás, hajókázás, bulizgatás, és jó pár strand-himnusz. Reméljük, páran a matrac mellé készítik majd ezt a lemezt.” (Gyula)
„Az alapötlet valami olyasmi volt, hogy legyen egy brazil-magyar áthallás: brazil ritmusok, és az a nagyvonalú, igazi trópusi nyár-hangulat egy kicsit leskálázva a magyar valóságba. Direkt egy kicsit lo-fi, retro hangszínekkel. Aztán ehhez jött még a koto, amire nem számítottunk az elején, de behozott egy elég intenzív japános, keleties hangulatot. Valami strand-meditáció lett talán, megnyugvás és oldódás.” (Gábor)
Az idei homogénül rossz, de leginkább semmilyen line-up, és az évek során kultikussá fejlődött YOLO SWAG életérzés erőltetése megtette a hatását, negyvenezer Maci és Muci felszínes és idegesítő fesztiválja telepedett rá Zamárdira. Ha a VOLT-ra azt mondtuk lakossági, akkor ez a proliság csúcsa.
A 2014-es fesztiválszezon zárásaként ellátogattunk a Strand Fesztiválra, ahol sikerült elkapunk Benjamin Stanford-ot, ismertebb nevén Dub FX-et. Ben betegsége ellenére nagyon közvetlen volt, így hosszasan időzött velünk. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy éppen az interjú előtt fogyasztotta el vacsoráját. Mesélt nekünk világszemléletéről, zenéjének jelentőségéről és jövőbeli terveiről is!
Lassan itt van a nem túl nagy múltra visszanéző, második Strand Fesztivál, és az előzőből kiindulva ott a helyünk. Az elsőn persze akadtak problémák, de hol nem? Pozitívum, hogy a szervezőgárda ezeket a malőröket mindig tudása szerint a leghamarabb helyrehozta. Apró gyermekbetegségek, melyek idén valószínűleg már nem fognak jelentkezni, és így talán a „Soundorientált” Index-nek is meg fog felelni a fesztivál. Én speciel nagyon várom, szerintem az idei nyár egyik legjobban sikerülő rendezvényének lehetünk majd szem- és fültanúi. Miért mondom ezt? Mert a tavalyi is jó buli volt, és idén fellépők szempontjából rátettek még egy lapáttal!