Múlt héten jelent meg a Wavy kollektíva első nagylemeze, a Babel. Az anyagon 20 számot találunk, szinte pontosan egy óra hosszan, összesen 25 előadó közreműködésével. Ezek már elsőre is nagy számoknak tűnnek, tudott-e érdekes és élvezhető maradni ennyi ideig ez a projekt? Szerintem nagyon is, de az album ettől még közel sem hibátlan, úgyhogy most egy ritka hosszú kritika következik!

A rock örök és teljességgel elpusztíthatatlan, ahogy azt Alex Turner, az Arctic Monkeys frontembere is foganatosította bennünk hírhedt mikrofondobálós beszédében. Ez így is van, senki nem kérdőjelezi meg. Nálunk Pécsen is akadnak szép számmal ennek a fogalomnak hódolói, ilyen az Ivyz is.

https://www.youtube.com/watch?v=cfxVAhNxaF0

Az Ivyz-ról annyit kell tudni, hogy négy, még a gimit taposó fiatal fiúból áll és közel egy éve zenélnek együtt. Zenéjükben ötvözik az örökzöld hardrock-ot a kicsit modernebb és keményebb irányzatokkal, de azért érezhető, hogy a szívük még erősen húz a gyökerekhez. Ezzel semmi probléma nincs. Egy egy éves zenekarról beszélünk, akik igencsak keresik még a saját hangjukat és mi más lehetne még nekik a biztonságos táptalaj mint az, hogy nagy erőkkel majmolják a Guns and Roses-t, az AC/DC-t és egyéb más örök életű zenekart.

Ivyz a Szenesben

A produkciójukról még eléggé letűnik az amatőrség (ezt nem negatívan értem). Látszik, hogy még nem igazán érzik magukénak a színpad nyújtotta teret, sok a klisé, a közönséggel nincs kommunikáció. Nekem ez elég zavaró volt, de bele lehet, bele fognak tanulni, ha komolyan gondolják a dolgot. Az pozitív, hogy vannak saját számaik, annak ellenére, hogy még elég fiatal a banda, de ezek is még elég Guns and Roses kópiák mintsem saját kiforrott dalok.

Az látszik a srácokon, hogy nagyon átérzik a rock-életérzést, hogy van bennük tenni akarás és hogy élvezik amit csinálnak. Én azt mondom, hogy ez maradjon így és tanuljanak, fejlődjenek, ami a Junkie Jack Flash támogatásával menni is fog, hiszen van mit tanulni tőlük bőven!