Címke: Aviary
- Az Aviaryt legközelebb július 2-án a Kolorádón, majd augusztusban a Gólemen és a Fekete Zaj Fesztiválon lehet megnézni.
- A február 12-én megrendezésre kerülő Kikeltetős Záróbuli előtt még el lehet kapni a zenekart a Turbinás Posztwave bulin is most pénteken.
Új dallal jelentkezett a tavalyi Kikeltetőn megismert kísérleti-rock banda, az Aviary. A srácokkal a tehetségkutató után egy nagyobb terjedelmű interjút is készítettünk, amit ide kattintva olvashattok. A gloom, ost (németül a kelet) címre hallgató szám szövege az elégedetlenség és a jelenleg sokak által tapasztalt szorongásokat dolgozza fel, meséli az énekes:
„Van egy ilyen elembertelenedett világszemlélet az egészben.”
A dal hangszerelése a szokásoshoz képest egy fokkal akusztikusabb, ami végig szempont volt az írása során.
„Balázsnak egy demo ötletéből indultunk ki, amit még tavasz környékén rakott össze. Amikor egy augusztusi este Zola megmutatta a gitár intro témáját Balázsnak, éppen a másnapi felvételezésre készítette elő a stúdiót egy islingtoni pincében. Itt dőlt el, hogy az akusztikus gitár központi eleme lesz a dalnak. Külön köszönet Hegedűs Józsinak, hogy kölcsönadta a gitárjait stúdiózni.
Meséli Renátó a dal alakulása kapcsán.
Új dalt adott ki a legutóbbi Kikeltetőn is koncertező Aviary, ‘Television Factory‘ néven. A sötét hangulatú, szintetizátorokkal egészségesen ellátott számban a szövegre koncentrálva egy olyan borongós világra bukkanunk, amely éles kontrasztban áll, az alapvetően pozitív, vagy legalábbis kevésbé nyomasztó zenei résszel. Ezutóbbinak az alapját az ügyesen kiemelkedő gitárok, a kedves, nyugodt elektronikus hangzás adja, bőséges basszussal, amihez szépen illeszkedik a szöveg, illetve annak előadásmódja. Ez nem volt szokványos a banda életében, és ahogy az énekes, Grész Renátó a KERET-nek kiemelte, ezzel a dallal (amihez Sztilkovics Milán és Pálla Márk készített remek vizuált) az együttes egy másik oldalát mutatták meg.
A szám keletkezéséről így mesélt nekünk Grész: „Tavaly nyáron a basszerosunk, Levi hozott egy alapot, amit ’Void’ néven csinált, és amikor próbáltunk egy koncertnyi műsoridőt kitölteni az első fellépésünkre, a Fekete Zajra, akkor ránéztünk és onnantól kezdve minden újabb koncira elkezdtük finomítgatni, amíg végül fel nem stúdióztuk most márciusban.”
A számnak ezzel együtt erős kritikai mondanivalója is van: ahogy a részben Kansasban élő énekes-gitáros fogalmazott, maga a dal „az amerikai fogyasztói társadalomról szól, ahol engem
nagyon nagy kultúrsokként ért és feldühített, hogy 18 évesen egy óriásmulti raktárában robotolok éjszakákat és mikor szeretnék egy darab sört meginni azt nem lehet, de AR-15-ös félautomata gépfegyver van akciósan a black friday-en.
Ahogy a banda frontembere a KERET-nek elmondta, lemez egyelőre nincs tervben, de következő időszakban hasonló hangzású, gitárcentrikusabb dalokra azért lehet számítani tőlük.
Fotók: Horváth Júlia
Az experimentál rock banda 2018-ban alakult, viszont pár tagcserét követően a jelenlegi formáció 2020-ra rögzült, ezzel a felállással (Grész Renátó (ének, szinti), Schwartz Dániel (dob), Altsach Levente (basszus), Altsach Balázs (gitár), Puska Zoltán (gitár) jelentkeztek a Kikeltetőre is, ahol a legjobbak közé jutottak. A zenekar énekesével és dobosával ültünk le beszélgetni a Turbinában, ahol többek között szó esett a tagok zenei hátteréről és a bezáratott ikonikus művészeti komplexumról, a Keleti Blokkról is.
Egy interjúban azt mondtátok, hogy a zenekar egy arculatváltáson ment át. Hogy alakult a zenekar és hogy érkeztetek el a mostani formához?
Dániel: A kezdeti formáció az már 2018-ban kialakult. Volt egy régi énekesünk, teljesen más volt a basszusgitáros és a szólógitáros is, tehát mire eljutottunk oda, hogy ez a mai felállás rögzült az 2020 eleje, az első közös számunk pedig év végén jelent meg.
Megtaláltátok a saját hangotokat vagy még mindig kísérletezgettek és keresgéltek?
Renátó: Szerintem amúgy kísérletezgetünk meg keresünk. Amikor kiadunk valamit, akkor azt éppen a jelenlegi saját hangunknak érezzük, de mindig változik amit épp szeretünk csinálni.
D: Nem mondható, hogy azzal a céllal működnénk, hogy keresünk egy hangzást amit ha megtaláltunk akkor rögzítjük, hanem mindig anyagról anyagra ami épp a számunkra tetszik.
R: Szerintem meg is utálnánk ha ugyanazt a hangzást meg vibeot csinálnánk folyamatosan.
D: Általában mire eljutunk egy adott anyag végére addigra azt meg is unjuk, és akkor mindig van egy újabb.
A mostani fellépéseiteken általában Post-Punk/Post-Wave bandaként hivatkoznak rátok, magatoknak érzitek ezt a besorolást?
D: Mindig veszélyes kérdés az ilyen identitást meghatározni. Most a Kikeltető során elindult ez a labeling, hogy Post-Punk/Post-Wave, mi magunkat egy interjúban kísérleti rock-ként definiáltuk, az igazság valahol a kettő között lehet.
R: Múltkor mikor rákérdeztek a Post-Punk szcénával kapcsolatos kérdésekre akkor egy kicsit dadogni kezdtem, mert nem volt bennem egy ilyen egzakt kép, hogy akkor mi most ezt csináljuk vagy azt. Meg ugye a számaink is változnak, lehet, hogy az új trekkjeink már nem lesznek olyanok.
D: Ez nyilván egy közhely, hogy nem akarjuk bekategorizálni magunkat, de tényleg nem. Viszont azzal, hogy mások hogyan kategorizálnak minket, azzal nincs baj.
Milyen zenei világból érkeztek?
D: Az enyém az egy kicsit komplex mert én Jazz tanszakon tanultam dobolni, aztán amikor elkezdtem zenélni tizenöt évesen akkor nekem hardcore/metalcore zenekaraim voltak. Az Aviary volt az első olyan zenekar, ahol otthagytam a duplázót, ez pedig inkább az alternatívabb, rockosabb indie irányába kezd mozogni.
R: De ti híresek is voltatok egy metálzenekarral.
D: Az túlzás. Az Inhale Me nevű zenekarban doboltam, ez akkoriban viszonylag ismert volt a magyar undergroundban, ebből a szempontból éles váltás volt az Aviary.
R: Nekem ez egy érdekes kaland volt, mert engem ugye taníttattak, klasszikus zenét tanultam. Aztán én dicsőítő zenekarokban mozogtam sulisként, úgy tanultam meg énekelni, hogy gyülekezetben dicsőítéseket vezettem. Kamaszként pedig elkezdett formálódni az ízlésem, elkezdett kicsit jobban érdekelni minden. Az underground dolgok, indietől kezdve az ilyen post-punkosabb dolgokat nagyon nyomattam. Mostanában nagyon sokat mozgok az elektronikus zenében, az is egy nagyon nagy része a zenei identitásomnak, de volt mindenféle fázisom. Amit most csinálunk az mindenkinek a metszete.
D: A Balázs meg a Zoli inkább a klasszikusabb indie rock vonalból jönnek. Levi szintén, nekik pedig ez az első komolyabb zenekaruk. Szinte mindenkinek egy kicsit más a zenei ízlése és ez szerintem érződik a zenénken is.
R: Nem is nagyon van olyan zenekar amit mindannyian hallgatunk.
A Kikeltetőre beküldött bemutatkozótokban azt írtátok, hogy a teljes produkciós folyamatot ti csináljátok. Ez nálatok hogy néz ki, ki felel ezért?
R: Ezért főleg a Balázs, aki mostanában nincs itt, nem tudott résztvenni sajnos a Kikeltetős koncerteken sem. Elméletileg nyáron egy-két koncerten majd itt lesz. Ő kint Angliában hangmérnökként dolgozik a Miloco studiónál, ezért neki van egy olyan képzettsége, hogy a teljes produkciós folyamatot tudja felügyelni. Ha stúdióba megyünk ott ő a hangmérnök, ő csinálja a sound designt a dolgoknak illetve ő kever és masterel. Az elejétől a végéig neki egy borzasztó nagy szerepe van. Volt, hogy nála stúdióztunk még régen, az első pár trekkünk az kint készült Londonban, kimentünk Balázshoz és ingyen sunyiban be tudtunk menni a stúdióba.
D: Gyakorlatilag ő a producer is azon kívül, hogy tag. Ami egy producer funkciója lenne, azt ő látja el teljesen.
Akkor gyakorlatilag belógtatok a stúdióba?
D: Ez igazából csak az ének felvételre vonatkozott, de gyakorlatilag igen.
R: Akkoriban még nem a stúdióban dolgozott, hanem egyetemen tanult és gyakorlatként beírta, hogy a zenekarral éneket vettünk fel. Egyébként általában itthon veszünk fel, pont pár hete voltunk stúdiózni.
Akkor várhatóak új számok?
D: Most felvettünk három új számot, várhatóan május vége fele meg is jelenik egy teljesen új számunk. A többit pedig majd adagoljuk a nyár folyamán.
És terveztek lemezt is?
R: A közeljövőben nem.
D: Alapjáraton hadilábon járunk azzal, hogy van-e még értelme manapság lemezt kiadni arra tekintettel, hogy a streaming miatt a zenefogyasztási szokások megváltoztak. Most elsősorban single-ekben gondolkozunk.
A Kikeltetős koncertetek után megjelent az Old Estate című számotok, viszont feltűnt, hogy máshogy játszottátok élőben, tudtok erről egy kicsit mesélni?
R: Mivel ez egy nagyon elektronikus alapú szám élőben nem lenne olyan energiája ha gépről szólna minden, ezért gondoltuk élőben még hozzáteszünk dolgokat.
D: Élőben szeretünk egy kicsit keményebben szólni. Az Old Estate-nél is így volt, szeretjük azt a számot stúdió verzióban is, de élőben úgy éreztük kell az akusztikus dob, kell egy-két gitár sáv ami keményebben is megszólal.
Renátó, mesélsz kicsit a sideprojectedről?
R: Én emellett szoktam a hálószobába csinálni a granato nevű projektet ami igazából egy ilyen elektronikus dolog.
Nem is tudom hogy kategorizálnám be, egyszer megkapta ezt a hyperpop labelinget, de én nagyon nem szeretem, mert szerintem ez mára inkább ilyen kamasz treppes vonal Magyarországon. Ezt a Family Fast kollektíván belül nyomom, úgyhogy sokat kollabolok a Megtűrtekkel, ezért velük elég jó kapcsolatom van. A Kikeltető Záróbulin is feldolgoztunk tőlük egy számot.
Ezt akartam is kérdezni, a jelentkezésetekben kedvenc Kikeltetős produkciónak a Megtűrteket írtátok, a záróbulin pedig feldolgoztátok a Powerade című számukat és instagramon is látom, hogy sokat lógtok együtt. Várhatunk valami közöset?
R: A granatóval igen, most vettünk fel egy számot ami rajta lesz a lemezükön. Az Aviaryval igazából csak egy covert csináltunk, ez abból jött, hogy Doma a basszusgitáron feldolgozta az egyik számunkat és kirakta instagramra, az nagyon tetszett. Olyan is szokott lenni, hogy Doma lemegy jammelni a Schwartzival meg a Zolával.
D: Megvan ez a baráti viszony a két zenekar között, és ez abban is megnyilvánul, hogy lejárunk jammelgetni közösen, de arról még nem volt szó, hogy a Megtűrtek és az Aviary között bármi létrejöjjön.
A Recorderes rövid interjútokban megalakulásotok helyszínének az azóta megszűnt Keleti Blokkot jelöltétek meg, itt készült egy videótok is. Miért volt ilyen fontos számotokra ez a hely?
R: Mindennek az volt az alapja.
D: Igen, legfőképp azért mert a Keleti Blokk nem csak egy próbateremként funkcionált a zenekar számára, hanem az egész nagy osztálytermekből volt kialakítva, rengeteg hely volt és lehetett csak simán lógni.
Abban az időszakban amikor ott próbáltunk abszolút a kapcsolódás központja volt.
R: Volt, hogy ott aludtam egyszer.
D: Ez akkor félig az otthonunkként szolgált.
R: Sajnos ilyen termet már nem is lehet találni.
D: Igen, nem csak egy próbaterem volt, hanem egy alkotótér.
R: A mostani termünknek hangban esetleg jobb is a kialakítása meg professzionálisabb, de közben nincs meg az ami a Keleti Blokkban volt.
Két fellépési lehetőséget is nyertetek a Kikeltetőn, ezen a téren mik a tervek a nyárra?
R: Most hívtak minket Kolorádóra az Erdei Iskola színpadra, meg megyünk Gólemre is. Illetve nyertük Pécsett a Szenes Klubban is egy fellépést.
D: Ez valószínűleg ősszel lesz. Várjuk az egyébb koncertlehetőségeket, de egyébként ami konkrétan tervben van azok a megjelenések, új számok amiket már említettünk. Tervben van új klip készítése is, az is lehet, hogy megvalósul már a nyáron úgyhogy folyamatban van sok minden, aztán ahogy sodródunk az árral úgy alakul.
Múlt szombaton tartottuk a Kikeltető 2021-es szezonjának a záróbuliját a Turbinában. Az eseményen – mint az elmúlt pár évben -, nem választottunk konkrét nyertest, hanem a zsűrik és a partnereink által felajánlott nyereményeket osztottuk szét a produkciók között.
Az idei Kikeltető szezon egyik legprofibb zenekara az elektronikával fűszerezett rockzenével kísérletező Aviary. A mai fagyos hangulathoz remekül passzol legújabb számuk, amit most nálunk hallhatok először. Premier!
Zenéjükben állandóak a sötét hangulatú gitártémák és szintiszólamok, az ‘Old Estate’ ez alól szintén nem kivétel, most viszont belekerült a dal elejébe egy meglepően nosztalgikus érzés is. A számról sejtelmesen annyit nyilatkoztak, hogy az azzal való szembesülést igyekezték megragadni,
amikor egy sötét dologhoz kötődünk és megpróbáljuk ezt a kötődést elengedni.
Énekes váltásukat követően két év szünet után tér vissza a zenekar a ‘Spear’ című dalra készített duplavideóklippel, ami egy, a nyár folyamán készített kisfilmnek az első része.
Az AVIARY visszatérő anyagában egy teljes ajándékcsomaggal készült: a két klipes dallal együtt összesen 4 számot rögzítettek Londonban (illetve a törökbálinti SuperSize Recordingsban), továbbá egy live session is érkezik majd, melynek részeit a klipek kiadását követően fogják folyamatosan nyilvánosságra hozni.
„A dalok utómunkáit egyébként teljesen saját kézben tartottuk a demo fázistól egészen a mixingig befejezéséig”
– mondták a KERET-nek.
„Révén Balázs hangmérnökként és producerként dolgozik Londonban így rengeteg lehetőségünk volt kísérletezni különböző hangzásokkal, a dal végső master munkálatait pedig John Davis (Foals, Dua Lipa, Gorillaz) készítette a Metropolis stúdióban.
„A 2 dallal, illetve a hozzájuk leforgatott két klippel azt az általános tapasztalatot próbáltuk megragadni, mely szerint az ember folyamatosan a benne lakozó űr kitöltésére törekszik, óhatatlanul kudarcra ítélve, bezárva a folyamat ciklikusságába. Bárhogy dönthetünk, hogy miként próbáljuk betölteni ezt az űrt, az erre való vágy és szükség örökké tart és nem tudunk megszabadulni tőle.”
A projekt központi szimbóluma, a spidron-fészek is ezt jeleníti meg, ami egy, a saját területén belül a teret végtelenségig betöltő örvényszerű alakzat. Az általunk megélt történések tehát végül mindig ugyanazok, melyekben az egyetlen különbség csak azok megközelítésében rejlik.
A klip főszereplője Seres Donát, aki lényegében egy személyben megszemélyesíti a számok mondanivalóját. „Nagyon megtisztelő volt vele együtt dolgozni, hiszen a Rossz Versekben is imádtuk a játékát” – írta a banda. Köszönetet is szeretnének mondani a klipet forgató szakembereknek, különösképp a már említett Seresnek, a rendező Kertai Kristófnak és a gyártásvezető Kereszty Rózának, valamint az összes közreműködőnek, zárul közleményük. Az operatőr/vágó Tompa Lukács volt, neki segített Gábor Bence vágó, és Pálla Márk, VFX/colorist.
Kiemelt kép: AVIARY
Az utóbbi egy évtized sok újdonsággal és újrafelfedezéssel telt a globális zenei színtéren – a 2010-es években havonta váltották egymást a trendi és egzotikus stíluscímkék, amelyeket ma már lehetetlen nyomon követni és megfelelő kontextusban használni, ugyanakkor jobbára minden, régebbi gyökerekkel rendelkező közeg megért egy rövidebb-hosszabb felvirágzást. A ’10-es évek eddig eltelt részében szinte minden műfajra jutott legalább egy paradigmaváltó mű vagy reformlelkületű zenekar, ami jó esetben a műfaj reneszánszát, rossz esetben annak teljes beborulását hozta magával. A műfajokon belüli irányváltások példatára kimeríthetetlen – a pszichedelikus rock újrafelfedezése és „újrahangszerelése”, csúcsra futtatása, majd lassú lecsengése mind az évtized terméke, de gondolhatunk itt a nagy surf-punk újraélesztésre, a lo-fi hangzás felemelésére vagy akár valahol a vaporwave-en és az émelyítőbb kortárs shoegaze-en át vezetve a jelenlegi trash vonulatokra egyaránt.